A béke Don Quijotéja
1966. február 25-én egy magánrepülő szállt fel Cipruson, és dél felé vette az irányt. Abie Nathan, a divatos tel-avivi Kalifornia étterem tulajdonosa úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a jó tanácsokat, és Port Saidba repül.
Barátai és ismerősei, akik tudtak szándékáról, aggodalommal figyelték az eseményeket, mert Egyiptom és Izrael hadiállapotban volt egymással, s valószínűnek tűnt, hogy a kalandos életutat bejárt Abie ezt a túrát nem éli túl. Az egyiptomiak provokációnak tartották ugyan a kis repülőgép behatolását légi terükbe, de el akarták kerülni a bonyodalmakat, ezért engedélyezték Abie Nathannak a leszállást Port Saidban.
A béke hajója
Nathan éppen Nasszer egyiptomi elnökkel szeretett volna találkozni, hogy meggyőzze: kössön békét Izraellel. Vele nem találkozhatott, de a Port Said-i kormányzó vacsorán látta vendégül, azután az egyiptomiak a gépére ültették és hazaküldték. Izraelben „az ellenséggel való érintkezés” vádjával letartóztatták. Először, de nem utoljára.
Abie a fejébe vette ugyanis, hogy nemcsak az egyiptomiakkal lép érintkezésbe, hanem a palesztinokkal is. Ő volt az első izraeli állampolgár, aki találkozott Jasszer Arafattal. Persze hazatérése után ismét letartóztatták, hiszen akkoriban tilos volt Izraelben bármiféle kapcsolat a Palesztin Felszabadító Szervezettel (PFSZ), amely terrorista tömörülésnek minősült.
Történetünk hőse 1927-ben született az iráni Abadanban. Szülei csakhamar Bombayba költöztek, Abie ott töltötte gyermekkorát. 1944-ben belépett a brit légierőhöz, és 1948-ban már a fiatal izraeli hadseregben teljesített szolgálatot. A múlt hónap utolsó napjai egyikén halt meg. Öt éve agyvérzésen esett át, és azóta súlyos betegen, meglehetősen magára hagyatva élt. Ha végiggondolta életútját, talán elégedetten is meghalhatott volna: ma nem vár börtönbüntetés senkire, aki Egyiptomba repül, repülőjegyet vehet az izraeli El Al légitársaságnál, és másfél órán belül Kairóban lehet. Nasszer utódjával, Hoszni Mubarak elnökkel néhány napja találkozott az izraeli védelmi miniszter; Arafat utódjával, Mahmud Abbasz palesztin elnökkel kéthetente folytat megbeszéléseket Ehud Olmert miniszterelnök.
Hetekig éhezve
De Abie Nathan biztosan nem elégedetten halt meg, hiszen soha nem volt elégedett. Mindig az elértnél többre törekedett. Volt idő, amikor sok ember hitte róla azt, hogy a Port Said-i útja és sok más próbálkozása pusztán vendéglőjét hivatott reklámozni. A Kalifornia valóban divatos hely lett, Tel-Avivban mindenki, „aki csak számít”, itt adott randevút. Amikor azonban Abie Nathan eladta a Kaliforniát, hogy az áráért egy békehajót vásároljon, kiderült, hogy éppen a Kalifornia szolgálta Abie politikai és társadalmi tevékenységét, és nem fordítva.
A békehajót 1973-ban hozta létre Abie, mellesleg John Lennon hathatós segítségével. Az izraeli partok közelében, de a felségvizeken túlra is sugározta műsorait, héberül, arabul, ám többnyire angolul. Gyorsan népszerű lett, mégpedig nemcsak Izraelben, hanem a felmérések szerint a közeli arab országokban is. Szinte minden politikus – s nemcsak az ellenzékiek – jó reklámnak tartotta, ha motorcsónakon a Salom 1.-hez vitték (így hívták a hajót), és ott interjút készítettek vele. Ugyanakkor a vállalkozás – igaz, más okok miatt – a kormánykörök néma (vagy nem is néma) dühét váltotta ki. Mindent meg is tettek, hogy ellehetetlenítsék működését: nehézségeket támasztottak a hirdetési díjak átutalásánál vagy a kikötői szolgáltatások biztosításában. A hírek és a műsorok szerkesztői a hajón aludtak, de Abie ügyelt rá, hogy se alkohol, se nők ne kerülhessenek a fedélzetre: tudta, milyen botrány törne ki, ha kiderülne, hogy a Salom 1.-en szertelen élet folyik. Végül a gazdasági nehézségek végeztek a hajóval. 1993. november 28-án Abie befejezettnek nyilvánította a Salom 1. küldetését, és elsüllyesztette a hajót. Az oslói palesztin–izraeli megállapodások aláírása után talán úgy érezte, hogy immár nincs is szükség hajójára.
Mások javára
Abie másfajta eszközöket is alkalmazott politikai álmainak megvalósítására. 1978-ban éhségsztrájkot hirdetett, tiltakozásul a megszállt területeken létrehozott zsidó települések ellen. Az éhségsztrájk 41 napig tartott, Abie Nathan kis híján bele is halt – csak Hajim Herzog akkori államelnök beavatkozásának hatására hagyta abba. 1991-ben a palesztin vezetőkkel és személyesen Jasszer Arafattal való találkozása miatt másfél évi börtönre ítélték. A büntetését az államelnöki kegyelem hat hónapra mérsékelte.
Azt mondják róla: a béke és a megértés Don Quijotéja volt. Figyelme a világ más tájaira is kiterjedt. Fáradhatatlanul szervezte a segélyakciókat Kambodzsának, Bangladesnek, Biafrának, Kolumbiának, Etiópiának – s ki tudná felsorolni, még kinek? Csak súlyos betegsége miatt függesztette fel az utóbbi években ezt a tevékenységét.
Simon Peresz államelnök – aki annak idején, amikor Abie éhségsztrájkot folytatott, még az új települések létrejöttét támogatta – most gyászbeszédet mondott Abie sírja fölött: „Abie Nathan egyedülálló ember volt. Minden fronton az első. Egész életét mások javára szentelte.” Ehud Olmert miniszterelnök – aki 41 éve egy olyan mozgalom tagja volt, amely az Abie Nathanhoz hasonlókat az áruló „ötödik hadosztálynak” tartotta – most így beszélt róla: „Abie az élet, az ember és a béke szerelmese volt.” Abie Nathant egyaránt méltatta a baloldali Merec-párt, Ahmed Tibi arab képviselő, Zubin Mehta világhírű karmester és Uri Avneri békeaktivista.
De ki tudja, nem jelzésértékű-e, hogy éppen Abie Nathan halála napján tartóztatták le Erez határátkelőnél Jeff Helfer izraeli aktivistát, aki európai barátaival Ciprusról egy békehajón érkezett Gázába, hogy áttörje Gázánál a tengeri zárat. A vád ellene: tiltott belépés ellenséges területre. Talán mégsem változott olyan sok 1966 óta?
