Az Afrin-hadművelet: békéért megy börtönbe a török ellenzék
– Mi a külpolitikai jelentősége a szíriai beavatkozás elleni török tiltakozásnak, és hogyan hathat ez a beavatkozás a török belpolitikára?
– Szíriában jelenleg kliensháború zajlik, amelyben nyakig benne van az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Irán és az Arab-öböl menti államok. Nyílt titok volt kezdettől fogva Törökország részvétele is. Az Erdogan által vezetett AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) súlyosan elkötelezte magát a fegyverszállítás mellett, biztonságos átjutást, védelmet és ellátást biztosított a különböző európai államokból, valamint Csecsenföldről érkező dzsihadisták számára. Mindezt a nemzetközi sajtó az elmúlt három évben már megszellőztette. Ugyancsak Erdogan támogatását élvezte a „Szabad Szíriai Hadsereg”, amely különböző iszlamista, dzsihadista csoportokat tömörítve harcolt az Asszad-rezsim ellen. Hasonló helyzetben van az Egyesült Államok. Az én benyomásom az, hogy az Iszlám Állam által elkövetett rémtettek is az USA árnyékában zajlottak, és átláthatatlan módon az Öböl-államokból pénzelték ezeket a szörnyűségeket. Oroszország Asszad támogatójaként még Amerika előtt megjelent, és Irán csatlakozott az oroszokhoz. Ez az utóbbi két szereplő legalább következetes. Amint Amerika bejelentette, hogy az iszlamisták ellen harcol, és az egyetlen hiteles haderőt, a kurdokat támogatja, az AKP-kormány rögtön előállt azzal, hogy Szíria valaha Ottomán terület volt, ezért Törökországnak joga van a beavatkozásra, és nem fogja eltűrni, hogy fegyveres kurd alakulatok jelenjenek meg a török-szír határon. Nyilván ez az AKP és Erdogan számára mindez inkább retorikai fogás volt, ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a törökök fegyveres beavatkozásra készülnek. Ez összekovácsolhatja a nacionalista erőket Törökországban, és biztosíthatja Erdogan számára a 2019-es győzelmet. A mostani afrini beavatkozás nem a derült égből jött, s hogy ez mennyire előkészített volt, az a hiteles külföldi sajtóból jól követhető. Tragikus ami történik, mert Afrin eddig harcmentes tartomány volt, így menedéket biztosított a háborús övezetekből menekülők számára. Most pedig ostrom alatt áll. Ugyancsak tragikus, hogy Amerika és Oroszország hirtelen visszavonul, és Erdogan áldásával elhagyják a térséget.
Az afrini hadjárat egy izmiri kávézó tévéjében– Az európai sajtóból úgy tűnik, mintha mindez általános tiltakozást váltott volna ki. Száz olasz akadémikus nyilvános állásfoglalást tett közzé, az Európában élő kurdok tiltakoztak. De visszafogott állásfoglalások születtek. Közben pedig Erdogan arról szónokol, hogy azért vonulnak be Szíriába, hogy ott maradjanak, hogy a kiküldött adminisztratív hatóságok tenni fogják a dolgokat.
– Itthon a háború egyre megosztóbbá válik. A sajtót szigorúan ellenőrzi a kormány, több újságot évek óta cenzorok felügyelete alatt adnak ki. Folyamatos az elesett török katonák előtti tisztelgés, sokszor olvasni arról, hogy török katonák visznek élelmet, játékokat a háborús térségben élő gyerekeknek. A legnagyobb ellenzéki párt amellett tette le a voksát – a kormánnyal közösen – hogy a beavatkozásnak „biztonságpolitikai” okai vannak. Csak a napokban kezdtek arról beszélni, hogy talán mégsem kellene beavatkozni Afrinban. Szóval számomra úgy tűnik, hogy a kliensháború Törökországot is elnyelte. Európa pedig abban reménykedik, hogy kimaradhat a meccsből, ugyanakkor még több fegyvert adhat el, távol tarthatja határaitól a menekülteket és megúszhatja ezt a vihart. Pedig valamiképpen meg kellene állítani ezt a szörnyű és egyre szörnyebbé váló humanitárius katasztrófát. De nem látok erre irányuló kormányzati kezdeményezést.
– Kik csatlakoztak a török törvényhozáshoz és a török elnökhöz eljuttatott nyílt állásfoglalásokhoz?
– Egykori miniszterek, újságírók, filmes és színházi emberek, művészek, a civil szervezetek képviselői, az akadémiai szférában dolgozók, és mindazok, akiknek fontos a háborúellenes fellépés.
– Milyen reakciókat kaptak, milyen reakciókra számítottak?
– Az AKP-képviselők lojalitáshiánnyal és hazafiatlansággal vádolták az aláírókat, de nem idézték a tiltakozást, és nem beszéltek arról, hányan és kik csatlakoztak ehhez. Ugyanígy reagált a kormánypárti sajtó. Bekir Bozdag miniszterelnök-helyettes és a kabinet szóvivője azt mondta: nem hiszi, hogy az aláírók „felvilágosult polgárok”. Ennél sokkal direktebben fogalmazott Recep Tayyip Erdogan elnök, aki árulóknak, erkölcstelen, megvetendő embereknek nevezte az aláírókat. Másrészről a Népi Demokratikus Párt (HDP) és Népi Köztárság Párt (CHP) nyomatékosan azt képviselte, hogy a béketeremtés és fenntartás a nemzetközi jog értelmében minden állam kötelessége. A nyílt levelek január 21-i közzététele után rögtön, január 23-án a török orvosi szövetség is állást foglalt, e szerint a „háború közegészségügyi kérdés”. Válaszlépésként a teljes központi tanácsot letartóztatták január 30-án, és csak február 5-én helyezték a testület tagjait – rendőri felügyelet mellett – szabadlábra.
Erdogan egész apparátust hozott működésbe annak érdekében, hogy megakadályozza a török orvosi szövetségnek, hogy a „török” megnevezést használja. Az Orvosi Világszövetség válaszlépésében szolidaritásáról biztosította a török kollégákat.
Január 30-án a török jogi kamara több mint 500 tagja tiltakozott az orvosi szövetség vezető tanácsának letartóztatása, a szólásszabadság korlátozása ellen. Erdogan ezt a szakmai szervezetet is azzal fenyegette meg: a kamara nem használhatja a továbbiakban a „török" megnevezést.
– Mi lehet ezeknek a tiltakozásoknak az eredménye, mi a következő lépés?
– Fokozódik a nyomásgyakorlás, mert folytatódik a háborús politika. Az emberek azonban megbizonyosodhattak arról az elmúlt napokban, hogy érdemes felemelniük a hangjukat. Igaz, hogy nagyon szigorú a cenzúra, de a hatalom egyre inkább ellentmondásokba keveredik. Minél erősebb az elnyomás, annál határozottabbá válik az ellenállás is.
A tiltakozók nyílt levele
Tisztelt képviselő!
Az Önre ruházott hatalomra, az Önre háruló felelősségre hivatkozva mi, a nyílt levelet aláíró polgárok kérjük, támogassa milliónyi polgártársunkat.
Térségünkben a béke, nem pedig a háború mellett kötelezzük el magunkat. Meggyőződésünk, hogy határaink úgy védhetőek igazán, akkor háríthatóak el a nemzeti érdekeket érintő fenyegetések, ha erősítjük kapcsolatainkat szomszédainkkal. Meggyőződésünk, hogy a biztonság nem dollármilliárdos fegyverkezés révén biztosítható, hanem dialógus, egyeztetés együttműködés révén. Tapasztalatból tudjuk, hogy mindez megvalósítható. A háború viszont családok tízezreit teheti földönfutóvá, fiatal életeket követel.
Afrin Szíriához tartozik, és ez a kanton soha nem fenyegette Törökországot, az afrini fegyveres beavatkozás romboláshoz, fájdalomhoz vezet, bajt okoz Törökországnak, mélyen sérti a kurd polgárokat.
Azoknak az államoknak a jelenléte, amelyek révén a Közel-Keleten pokoli kliensháború alakult ki, sérti a nemzetközi jogszabályokat. Minden lépés, amellyel Törökország ezekhez az államokhoz közelít, rettenetes humanitárius, gazdasági és társadalmi károkat okoz, évtizedek kellenek majd a jóvátételhez.
Történelmi felelősségünk nekünk, állampolgároknak, hogy nyilvánosan hangot adjunk aggodalmainknak. Arra szólítjuk fel Önt, képviselőnket, hogy azonnal lépjen a háborút megálltásáért, a felmerülő problémákat pedig kezeljék tárgyalások révén.
