Zavarban

Azt mondta Gerő András az ATV politikai vitaműsorában, hogy az LMP olyan személyre hasonlít, aki nem tudja eldönteni, melyik mellékhelyiségbe menjen: a férfiba vagy a nőibe. Az iróniára mindig hajlamos történészprofesszor elég világosan érzékeltette, hogy az LMP még mindig keresi az identitását. A profán hasonlatot folytatva akár azt is mondhatnánk: az LMP szeretne más lenni, mint mások, de ilyen feliratú mellékhelyiségbe nem nyílik ajtó a mosdó közös előteréből.

Itt van például Jávor Benedek interjúja a múlt heti 168 Órában. Az LMP új frakcióvezetője azt mondja, hogy továbbra is önállóan készülnek a választásokra, mert szerintük így tudják megteremteni a legnagyobb esélyt a kormányváltásra. „Nem akarunk a 2010 tavasza előtti állapothoz visszatérni, mert az hozta a nyakunkra az Orbán-rendszert” – mondja. A riporter megkérdi: „De mi a baj a DEKA-val, a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztallal?” Jávor Benedek válaszának első mondata: „Sokat beszélünk az együttműködésről, de kimondatlan, hogy miért is tesszük ezt.”

Próbálom megfejteni. Nem akarják kimondani, de teszik, amit tenniük kell? Vagy éppen hogy nem kell, hiszen nem kívánnak együttműködni? Netán arról van szó, hogy beszélnek róla, de nem teszik? Tehetnék, de nem akarják? Nem tudják, nem merik, nem teszik, de azért szeretnék tenni?

Jávor Benedek azt is fejtegeti, hogy ellenzéki összeborulással nem lehet megnyerni a heterogén tömeget, tehát az LMP nem kíván összeborulni senkivel. Viszont – ha jól értem – távolságtartását időnként feladja majd. „Konkrét ügyek mentén nyitottak vagyunk az együttműködésre, de az ennél formalizáltabb kooperációhoz egyelőre hiányoznak bizonyos feltételek” – mondja Jávor Benedek, mi pedig próbálkozhatunk a további szófejtéssel: lehet, hogy akarják ezt az együttműködést, ám azért nem olyan nagyon. Majd meglátják. Majd kiderül. Nyitottak lesznek, hogyne. Akkor is, ha mégis összeborulnak, akkor is, ha nem. Mert ők persze kooperatívak, de momentán ennél formalizáltabban talán mégse.

Hát így. Ilyen ügyesen és óvatosan dekázgat a DEKA-val az a politikai alakulat, amely úgy tesz, mintha komolyan hinné, hogy önállóan készülhet a választásokra.

Illetve, még ez sem teljesen igaz. Az ifjú „másként politikus” meglep bennünket még egy talányos gondolatfutammal: „...nincs rá garancia, hogy sikeresek leszünk. Arra sincs, hogy később nem fogjuk másképp látni a helyzetet.”

Szerintem ez a ravasznak gondolt szöveg nagyon is átlátszó. De mielőtt a mosdó előtt toporogva túljárnának a saját eszükön, érdemes elgondolkodniuk Gerő András hasonlatán és azon a kérdésen: meddig halasztható, ami halaszthatatlan?