Zacher Gábor a 168 Órának nem tudott interjút adni, de az „ellenzéki" sajtó pocskondiázásában benne van

Rengeteg torzítás, egyoldalú cikk jelent meg az ellenzéki médiában a Honvédkórház sürgősségi osztályáról, pedig az éremnek két oldala van – mondta Zacher Gábor toxikológus a Magyar Hírlapnak. A Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Osztályának (SBO) főorvosa hosszú, kétoldalas cikkben pocskondiázza az ellenzékinek nevezett, valójában a kormánypropagandán kívüli teljes magyar sajtót azzal, hogy az elmúlt fél évben a Honvédkórház kapott hideget-meleget, „rengeteg torzított cikk jelent meg róluk a sajtóban, miközben az intézmény sürgősségi centrumában az év minden napján, huszonnégy órában kemény munka folyik, rengeteg beteggel és komoly szakmai kihívásokkal."

Zacher szerint ezek az írások jól példázzák, hogy különösen a tavaszi választások hatására az ellenzéki médiumok előszeretettel nyúltak olyan témákhoz, amelyekről úgy gondolták, lejárathatják velük a magyar egészségügyet, és ezáltal „kétes értékű politikai előnyöket kovácsolva ostorozhatják a kormányt”.

Szerinte előfordult, hogy korábbi, több esetben évekkel ezelőtti eseteket szedtek elő, amelyektől az év első felében hemzsegett a sajtó. Zacher szerint a cikkekben szereplő betegek vagy hozzátartozók őt nem keresték meg, ráadásul mint kezelőorvos nem állhat ki a sajtó elé a teljes kórtörténettel. Holott a valóság és a szakmai tartalom éppen ezek mögött az adatok mögött rejlik.

Zacher szemét nyilván csípi, hogy a nyilvánosság tudomást szerezhetett olyan súlyos, az ellátás biztonságáról és minőségéról tanúskodó, és sem ebben a nyilatkozatában, sem máshol, más úton nem cáfolt esetekről, mint például amikor januárban megírtuk: tavaly októberben egy hasnyálmirigy-daganattal élő 58 éves férfit órákon át hagytak szenvedni a Honvédkórház sürgősségijének a folyosóján anélkül, hogy megvizsgálták volna. A férfi másnap a kórházban elhunyt, a családi panasz nyomán indított belső vizsgálat viszont a nyilvánvaló aggályok ellenére mindent rendben talált.

Ahogyan zavaró lehetett a csodálatos teljesítményt elhomályosítandó, hogy február közepén beszámoltunk arról: öt és fél órát várakoztattak egy 72 éves, stroke-os beteget a Honvédkórház sürgősségi osztályán, aki másfél hónappal később meghalt.

De biztosan egyoldalú volt a tájékoztatásunk akkor is, amikor februárban megírtuk: Lázár Ervin felesége, Vathy Zsuzsa író tavaly januárban hunyt el, méghozzá azután, hogy hatórás várakozás után hazament a honvédkórház sürgősségi osztályáról.

Vagy akár arról a márciusi fiaskóról, amikor vérmérgezés gyanújával küldött be a Honvédkórház sürgősségi osztályára egy beteget a háziorvosa, onnan azonban az idős asszonyt érdemi vizsgálat nélkül hazaküldték azzal a megállapítással, hogy nincs baja, szakmaiatlan volt a beutalás. Az asszony másnap ébreszthetetlenné vált, semmire nem reagált, ezért mentő vitte vissza a sürgősségire, ahonnan előző nap elküldték, de az asszony meghalt.

Állítólag ez után az eset után maga Zacher lemondott posztjáról, noha a főorvos ezt a nyilvánosság előtt cáfolta, sőt, akkor még azt állította, a szaktárca eltiltotta őt a nyilatkozatoktól, így nem tudja érdemben megmagyarázni az ominózus esetet.

Csakhogy Zacher, akármilyen rutinosan is társalog– azaz társalgott eddig – a sajtó képviselőivel, valójában egyetlen érdemi reakciót, választ, vagy magyarázatot nem kaptunk a vitatott esetekre.

Fölösleges is lenne egyebekben kommentálni Zacher és a Magyar Hírlap hozzáállását a témához, elég csak felidézni: a 168 Óra januárban telefonon kereste Zacher Gábort, miután a sajtóban egyre-másra jelentek meg a valóban hátborzongató esetek. A toxikológus kedvesen elcsevegett munkatársunkkal, s elmondta, valóban nagyon fontos lenne számára is, hogy kifejthesse álláspontját az ominózus esetek ügyében, így aztán arra kért minket, a bürokratikus utat betartva keressük meg a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ sajtóügyeletét, s ott kérvényezzük hivatalosan az interjút, mindenképpen tegyük hozzá, hogy ő maga erőteljesen támogatja azt.

Ezt követően azonnal telefonon kerestük az MH-központ sajtóügyeletét, ahol arra kértek minket, levélben kérvényezzük az interjút, de természetesen, amennyiben a főorvos vállalja, nem látják akadályát ennek. Még aznap, január 30-án tehát az alábbi levelet küldtük:

„Tisztelt Honvédség Sajtóiroda!

Telefonos egyeztetésünket követően fordulok Önökhöz a hivatalos kéréssel, hogy Zacher Gábor doktor úrral, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetőjével készíthessünk egy nagyinterjút. A doktor úrral telefonon egyeztetett, s általa is támogatott beszélgetés témái a következők lennének:

• A sürgősségi ellátás helyzete, az utóbbi napok sajtóbotrányai és a valós helyzet összevetése, tisztázása
• Doktor úr álláspontja arról, hogy milyenek jelenleg a sürgősségi ellátás feltételei, körülményei, mire lenne még szükség, lehetőség
• A kórházi tapasztalatok, nem két nagy vihart kavart eset, hanem a hatalmas létszámú lakossági ellátás fényében – akár konkrétumokkal, szakmai alapon

Zacher doktor úr mindezekre közlése szerint örömmel adna választ, így kérem Önöket, hogy engedélyezzék számára a nyilatkozatot. Természetesen a megszabott feltételeknek mi is igyekszünk megfelelni, így arra kérem Önöket, hogy az engedélyezés további módjáról és lehetőségeiről tájékoztassanak. Biztos vagyok benne, hogy Zacher doktor úr napirendje, ahogyan az engedélyeztetésben résztvevőké is nagyon sűrű, éppen ezért – noha mi szeretnénk mihamarabb, hiszen a téma nagyon aktuális – természetesen tiszteletben tartom, hogy nem egy-két napon belül, azaz ezen a héten kapok időpontot: megvárom."

Udvariaskodásunknak persze meg is lett a hatása: egyetlen nap alatt választ kaptunk kérvényünkre.

A válaszlevélben annyi szerepelt: „Alábbi megkeresésében foglalt interjúkérelme nem kapta meg a szükséges engedélyeket. Megértését köszönjük. Tisztelettel: MH Egészségügyi Központ sajtóügyelet"

Fotó: Fotó: MTI/Mohai Balázs

Zacher panaszaiból nemcsak a sajtóra, hanem a betegekre is jutott. Szerinte ugyanis legalább 18-20 főállású szakorvosra lenne szükséges a Honvédkórház SBO-jának, hogy kényelmesen ellássa az ideérkező betegeket, ehelyett most tíz-tizenketten vannak. Országos viszonylatban azonban ez nem rossz szám, de az érkezők mintegy 40 százaléka nem sürgősségi eset.

Ha őket a háziorvosnál vagy a szakrendelésen gyógyítanák, a maradék napi 100-110 betegre elég lenne a jelenlegi kapacitás is – véli Zacher.

Zacher a páciensek rossz gondolkodására is mond példát: jött olyan panaszos, akinek a cipő törte fel a lábát, vagy csak egyszerűen magányosnak érezte magát otthon. Járt náluk egy fiatalember is, akinek négy hónapja időnként fáj a mellkasa, és mivel szabadnapos a munkahelyén, úgy gondolta, kivizsgáltatja magát a sürgősségin. „Amikor azt mondtuk neki, hogy ez nem a mi feladatunk, felkapta a fejét és visszaszólt: akkor akár meg is dögölhetek otthon?"

Emeli a betegek számát az is, hogy kreatívak az emberek, rengeteg trükköt találnak ki, hogy bejussanak. Van, aki felhozza az anyukáját vidékről, bemegy a kormányablakhoz, és bejelenti a saját lakcímére. De olyan is gyakran előfordul, hogy valaki vidékről jön, és mire több száz kilométer után Budapestre ér, pont a Honvédkórház előtt lesz rosszul.

Szerinte téves az a felfogás, miszerint a sürgősségi ellátás azt jelentené, hogy ha valakit bevisz a mentő a sürgősségire, azonnal elvégzik rajta az összes szükséges vizsgálatot, majd öt percen belül meglesznek az eredmények, és már tolják is a műtőbe. A valóságban ugyanis másképp működnek a dolgok, mint mondjuk a Vészhelyzetben.