Vihar Béla példája
Most adódott alkalmam figyelmesen elolvasni a Wass Lady nevével fémjelzett Nemzeti alaptantervnek a magyar nyelv és irodalomra vonatkozó részét. Sok érdekes dolgot találtam benne – és sok érdekes dolgot nem találtam benne. Remélem, a NAT betartását az új igazgatók, körzetfelügyelők szigorúan és hatékonyan ellenőrzik. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani egy iskolai történetem felidézésével.
Osztályfőnököm és magyartanárom Vihar Béla volt. A nagy tekintélyű tanár, költő és író belénk oltotta a könyvek, versek szeretetét, óráin a tananyag nagyobb részét elsajátítottuk. Amikor József Attila-díjat kapott, Weöres Sándor barátja szonettet írt hozzá. Országosan akkor lett ismertté egy időre, amikor a televízióban Sinkovits Imre elszavalta az Egy katona megy a hóban című költeményét. Az „egész ország” erről beszélt.
A Horthy-korszakban az iskolai ünnepélyeken valamelyik diák mindig elszavalta a hiszekegyet. Nem az apostoli hitvallást, hanem a „négysorosat”. Utolsó sora így hangzik: „Hiszek Magyarország feltámadásában!” Egyszer megkérdeztük az osztályfőnöki órán: tanár úr, mit jelent Magyarország feltámadása? A következő órán megmondom, ígérte. Így is lett. Elővett egy nagyméretű fényképet. Nézzétek, készült a gödöllői cserkész-világtalálkozón, amelyen fiatal tanárként én is részt vettem. A képen kőből kirakott, hatalmas „Nagy-Magyarország”-térkép, közepén homokból készített „Csonka-Magyarország”. Ezen négy cserkészfiú állt támadóállásban a Felvidék, Délvidék, Erdély és Ausztria felé fordulva. Ha visszafoglaljuk ezeket a területeket, akkor Magyarország feltámad. Majd tartott egy nagyobb szünetet, és csendben hozzátette: ezt kell mondanotok, ha jön a tankerületi főigazgató úr az órákat ellenőrizni.
Láng Róbert
Budapest
