Vészhelyzet és katasztrófa
Több sajtóorgánumban korábban megjelent írásaim után ismét igyekszem szakmai szempontok alapján bebizonyítani, hogy a jelenlegi katasztrófavédelmi szervezet egy rettenetes vízfejjel létrehozott, működésképtelen szervezet. Ezt bizonyították a hó- és árvízhelyzettel kapcsolatos – finoman fogalmazva – anomáliák. Engedtessék meg nekem, hogy ne a felszámolásokkal kapcsolatos konkrét tevékenységet értékeljem, ezt már megtették helyettem olyanok is, akik szakmailag értenek egy vészhelyzet felszámolásához, meg olyanok is, akiknek fogalmuk sincs a témáról.
Szándékosan nem katasztrófahelyzetről írok, mert annak kialakulásához egy elem hiányzott, mégpedig a váratlanság, vagyis a megelőzhetetlenség – például ilyen volt a vörösiszapömlés. Itt erről szó sem lehetett, mert már napokkal korábban jelzések érkeztek a rendkívüli időjárási viszonyok bekövetkezéséről. Már korábbi cikkeimben is kifejtettem, hogy olyan, mint katasztrófavédelmi szervezet, Magyarországon soha nem létezett.
A Honvédelmi Minisztériumtól a rendszerváltáskor átkerült polgári védelmi szervezetet vonták össze a tűzoltóság országos és megyei irányító szervezeteivel 2000-ben (ebből a főváros akkor ki is maradt), és ezeket nevezték el katasztrófavédelmi igazgatóságoknak. Majd 2012. január 1-jével az önkormányzati tűzoltóságokat államosítva hozták létre a mai „mamut”-szervezetet, amelyből tűzoltást, műszaki mentést, vészhelyzet-felszámolást stb. végrehajtani csak a ma már nevében alig megtalálható tűzoltóság képes. Országosan ők rendelkeznek mintegy 7-8 ezer fős létszámmal, amelyből naponta mintegy 2500-an vannak szolgálatban, a 24/48 órás rendszer miatt. Összefoglalva: ez a létszám a régi értelemben vett önkéntes és vállalati tűzoltóságokkal együtt a mentési munkálatok végrehajtására alkalmas volt, és ma is alkalmas lenne.
Az úgynevezett polgári védelmi feladatokat (emberek elhelyezése, ellátása stb.)
a rendszerváltás előtt a honvédség kötelékében lévő, mintegy ezer fő polgári védelmi katonatiszt látta el, szükség esetén a katonai állomány, illetve az akkor még a polgári védelmi feladatokra kötelezhető állampolgárok segítségével. A rendszerváltáskor a BM irányítása alatt létrejött Polgári Védelmi Országos Parancsnokság már nem rendelkezett végrehajtó állománnyal. Ezzel a szervezettel, végrehajtó állomány nélkül, a BM nem tudott mit kezdeni.
A tűzoltósággal való többszöri eredménytelen összevonási kísérlet után 2012-ben létrehozták a nagy állami szervezetet, amelyben a végrehajtó létszámnak megmarad a hivatásos tűzoltóság 7-8 ezer fős készültségi állománya. Ők „a” tűzoltók. A szervezet ezenfelül rendelkezik 3,5-4 ezer fős tiszti létszámmal, amely a polgári védelmi szervezet eredeti, valamint a tűzoltóság korábbi országos és megyei létszámából tevődik össze. Ezzel a létszámmal kellene megoldani a mentési, a polgári védelmi, továbbá a későbbiekben besorolt vízügyi, helyreállítási, pályázatkiírási, vállalatirányítási, kártalanításmegszervezési és ki tudja, hányfajta újabban begyűjtendő feladatot. Az utóbbi állománynak irányítási, szervezési, hatósági ellenőrzési stb. feladatai lennének.
Anélkül, hogy ezen feladatok végrehajtási színvonalának értékelésébe mélyebben belemennék, nekik sikerült olyan előírásokat megalkotni, hogy a lakóházak lépcsőházaiban, folyosóin még virágcserepeket sem szabad elhelyezni, a menekülési utak szabadon tartása miatt! Továbbra sem lehet elfogadtatni velük, hogy azok a „szárazfelszálló vezetékek”, amelyeket a négyszintesnél magasabb lakóházakban kötelezően építenek be sok-sok milliókért, és rendszeresen ellenőriznek, teljesen feleslegesek, mivel a végrehajtói állomány biztonsági okok miatt sosem használja. De idesorolom azt az újabban iparbiztonsági ellenőrzésnek elnevezett vizsgálatot is, amellyel sikerült a vörösiszap-katasztrófát „elkerülni”. Tehát ők a katasztrófavédők, akik végrehajtási munkát nem végeznek. Ezt bizonyítja a belügyminiszternek a parlamentben március 18-án elhangzott beszéde, amelyben felsorolta, hogy honnan, milyen erők vettek részt a hóhelyzet felszámolásában: „Ötezer-ötszáz tűzoltót, kilencezer-hatszáz rendőrt, hatezer polgárőrt vetettünk be, a honvédség harckocsikkal és több század katonával vett részt a mentésben, az önkéntesek számát pedig fel sem lehet becsülni.” Ő sem említett meg egyetlen katasztrófavédőt sem, pedig az eddig megfogalmazottak alapján nekik kellett volna irányítani a mentési munkálatokat.
Mit lehet tanácsolni a vészhelyzetek jövőbeni felszámolásának szakszerű irányítása érdekében? A hivatásos tűzoltóságok központi és megyei szintű irányítását helyre kell állítani. Ezeknek az irányítási szinteknek a méretét minimálisra kell csökkenteni, de vissza kell adni hatásköreiket. Például egy tűzoltásvezető vagy kárhelyparancsnok közvetlenül kérhessen a honvédségtől, esetleg más szervezetektől segítséget. Mivel valódi katasztrófák igen ritkán fordulnak elő, ezért egy állományt rendszerben tartani felesleges. A polgári védelmi feladatokat és az ehhez szükséges humán erőt vissza kell telepíteni a honvédséghez, hiszen, mint a „hóhelyzet” is bizonyította, ott is működik hasonló szervezet, megfelelő műszaki felszereltséggel és bevethető létszámmal. A katasztrófavédelem által pluszban maga alá gyűrt feladatokat szintén vissza kell telepíteni eredeti helyükre – vízügy stb. –, és akkor mindegyik szervezet a maga dolgával foglalkozik, s az elvégzett munkáért maga vállal felelősséget. A kapcsolattartásra és az egyeztetett kommunikációra a jövőben is szükség lesz.
Dr. Jókai Oszkár
ny. tű. vezérőrnagy,
a Nemzetközi Tűzoltó Szövetség
tiszteletbeli alelnöke
