Veronai busztragédia: Félnek a közvéleménytől, a választásokig titkolnák a nyomozás eredményét
2017. január 20-án késő éjjel az olaszországi A4-es autópályán, Verona keleti lehajtójának közelében a Szinyei Merse Pál Gimnázium sítáborának résztvevőit hazafelé szállító autóbusz letért az útról, a szalagkorlátnak hajtott, majd fékezés nélkül az előtte lévő felüljáró betonpillérének csapódott. Az ütközés erejétől többen kirepültek a buszból, a jobb oldali első hét üléssor összepréselődött, a jármű kigyulladt. A buszon utazó 56 utasból 17-en életüket vesztették, több mint húszan megsérültek. A helyszínelés során féknyomokat nem rögzítettek. A sérülteket három kórházba szállították, az ellátást nem igénylő utasokat pedig a veronai Ibis Hotel fogadta be térítés nélkül.
Az érintettek elmondása szerint széles körű összefogás szerveződött az érdekükben: ruhákkal, használati tárgyakkal, ügyintézéssel segítették őket. A nagy egyházak lelki gondozói segítséget ajánlottak fel, pszichológusok utaztak a helyszínre, az Országos Mentőszolgálat négy mentőkocsit küldött személyzettel a sérültek hazaszállítására. A kormány 2017. január 23-án nemzeti gyásznapot rendelt el, és átvállalta a sérültek ellátásának, illetve hazaszállításának költségeit. A tragédia miatt részvétét fejezte ki Ferenc pápa, valamint több európai vezető politikus is.
Az első szakértői vizsgálat szerint a tragédiát nem műszaki hiba okozta, és a két hivatásos sofőrnek – akik a pihenőidők betartásával szabályosan váltották egymást – az egészségi állapotában sem következett be olyan változás, amely a balesethez vezethetett volna.
Az olasz rendőrség kihallgatta az utasokat, akik egybehangzóan azt állították, nem a fáradt sofőr vezetett, mert a baleset előtt nem sokkal vette át a kormányt az addig pihenő buszvezető. Műszaki hibát, problémát egyik utas sem észlelt, az ütközés előtti furcsa hangra emlékezők már a szalagkorlát súrlódását hallhatták.
2017. január 22-én tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen indult büntetőeljárás, amelyre a Nemzeti Nyomozó Irodát jelölték ki, ezzel is nyomatékosítva, hogy kiemelt ügyről van szó. A nyomozóiroda munkatársai azonnal felvették a kapcsolatot az olasz kollégákkal, valamint házkutatást tartottak a budapesti gimnázium sítúráit évek óta lebonyolító, így a buszt adó kiskunfélegyházi fuvarszervező vállalkozás telephelyén.
Beavatkozott az ügymenetbe az Emberi Erőforrások Minisztériuma is, a tárca kezdeményezte a biztosítótársaságok felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Banknál „az eljárásrend áttekintését és a vonatkozó kártérítési gyakorlat felülvizsgálatát” – mindezzel ösztönözve a kártérítések kifizetésének felgyorsítását. Sőt, maga Balog Zoltán miniszter is találkozott ez ügyben a busz felelősségbiztosítását kezelő Groupama Biztosító Zrt. vezérigazgatójával. Rákérdeztünk a cégnél, milyen hatással volt az ügy kezelésére ez a találkozó, illetve a kártérítés során hány emberrel, milyen összegben sikerült megegyezni, esetleg van-e még jogvitájuk károsulttal. A biztosító a válaszában kikerülte a minisztériumot érintő kérdésünket, de reagálásából az vélelmezhető, hogy a kártérítési folyamat még nem zárult le. Írásbeli válaszukban az áll: „A Groupama Biztosító továbbra is a szülőkkel, rokonokkal tartja a kapcsolatot. Tiszteletben tartva az érintettek személyiségi jogait és egyúttal tekintettel a biztosítási titok védelmére, a kárrendezési folyamat részleteiről jelenleg nem kívánunk részleteket közölni.”
A tárca kezdeményezésére internetes konzultáció is indult az iskolai buszkirándulások rendjéről. A Klebelsberg Központ körlevélben szólította fel az oktatási intézményeket: kirándulásaikat úgy szervezzék, hogy 23 óra és hajnali 4 óra között mindenképpen tartsanak pihenőt egy szálláshelyen. Az Emmi jogszabály-módosítást is kezdeményezett az iskolai szervezésű rendezvények jogi hátterének pontosítása érdekében, ugyanis a baleset kapcsán felmerült a Szinyei Merse Pál Gimnáziumot fenntartó Belső-Pesti Tankerületi Központ jogi felelőssége. Mindezek mellett az Emmi egyik közleményében kiemelte: „Az ellenzék részéről a veronai busztragédia felhasználása nem a népszerűség keresésének legízlésesebb eszköze.”
Lapunk megtudta, hogy a tragédia kapcsán a Klikhez nem érkezett kártérítési igény. Kérdésünkre a Klebelsberg Központ sajtóosztályán elmondták: 2017. március 25-én lezárult az internetes konzultáció a veronai buszbaleset nyomán felmerülő szabályozási kérdésekről. Mintegy harmincezren töltötték ki a kérdőívet, és a válaszolók 95 százaléka egyetértett azzal, hogy alvászavarban szenvedő autóbuszsofőrök ne vezethessenek éjszaka, 85 százalékuk pedig szigorítaná a gyermekeket szállító járművekre vonatkozó műszaki követelményeket. A válaszadók 65 százaléka úgy gondolta, a több országot érintő iskolai kiránduláson részt vevő autóbuszoknak éjjel 11 óra és hajnali 4 óra között pihenőt kell tartaniuk.
A nyomozással párhuzamosan a sajtó is követte a fejleményeket. Máig nem tudni, honnan származott az az információ, amely szerint a tragédiáért egyértelműen a fuvarszervező vállalkozást terheli a felelősség, mivel a járműben volt egy szabálytalanul beszerelt pótüzemanyag-tartály, amely az ütközésben megsérült és berobbant, halálos lángtengerré változtatva a buszt. Akadt hír arról is, hogy a buszba szabálytalanul voltak beszerelve a széksorok, ami gátolta a menekülést.
Csakhogy a póttartály összeroncsolódása és a berobbanása által okozott tűz verziója egyetlen szakértői jelentésben sem szerepel, nincs is alapja. Az olasz tűzoltóság jegyzőkönyvében – amelyet a magyar vizsgálók is megkaptak – ugyanis az áll, hogy a póttartály sértetlen maradt a balesetben, a veronai tűzoltók emelték ki a roncsok közül és helyezték biztonságba,
illetve ők vágtak rajta rést, hogy a hőtől benne lévő nyomás csökkenjen, mert a több száz literes tartály nagy részében volt üzemanyag. Menekülést akadályozó széksorokról, valamint bármiféle súlyos, elavultságból vagy hanyagságból eredő műszaki hibáról nincs szó a szakértői jelentésekben. Az üzemanyag-póttartály egyébként nem ördögtől való: bevett szokás a személy- és teherszállító cégeknél is. Időszakonként nyomáspróbáztatni kell a tartályt, illetve hatósági vizsga szükséges hozzá. A balesetet okozó busz esetében a póttartály engedélye már lejárt ugyan, de mint azt a szakértők is megállapították, nem volt szerepe a szerencsétlenség bekövetkeztében. Az engedély lejárta miatt persze történhet jogi felelősségre vonás, de a baleset ügyétől elkülönítve, egy szabálysértési eljárás keretében. Szerettünk volna kérdéseket feltenni a fuvarszervező cég ügyvezetőjének, de azt mondta, a nyomozás hivatalos lezárásáig nem nyilatkozik.
Az olasz és a magyar hatóságok sokáig úgy vélték, hogy a sofőr hibájából, valószínűleg pillanatnyi elalvás miatt – bár ezt a férfi mindvégig tagadta – tért le a busz az útról, és érintkezett a jármű oldala a szalagkorláttal. Optimális esetben a szalagkorlátnak vissza kellett volna vezetnie a járművet a pályára, de ez a korlát silány minőségű volt, ezért képtelen volt megtartani a járművet, sőt, roncsolta inkább. A busz jobb első kereke ugyanis defektet kapott a vaselemtartó kiálló csavarjaitól, emiatt a szalagkorlát a kormányozhatatlanná vált járművet egyenesen nekivezette a korlát vonalába épített hídelempillérnek. A tüzet a defektes busznak a korláthoz történő hosszú súrlódásából bekövetkezett nagymértékű felforrósodása, valamint az üzemanyagrendszerből ráömlő gázolaj, illetve rövidzárlat okozhatta. Ezért az olasz hatóság az autópálya-szakasz tervezője, kivitelezője, felügyelője és üzemeltetője ellen is büntetőeljárást indított.
A magyar nyomozók az ügyészség instrukciói alapján elsősorban a sofőr esetleges hibáira, valamint a fuvarszervező cégre koncentráltak, de nem találtak elég okot a gyanúsításukra. Tény, hogy az 52 éves sofőrnek úgynevezett mérsékelt obstruktív alvási apnoe szindrómája volt, de ezt kezeltette, a háziorvosa fel is írt neki egy olyan légzésszabályozó készüléket, amelyet alvás közben kellett használnia. A sofőr üzemorvosi engedélye is rendben volt. Felmerült a háziorvos esetleges felelősségre vonása, de kiderült, hogy
sehol sincs leírva, hogy nem vezethet járművet egy ilyen szindrómában szenvedő személy, ráadásul az orvosi gyakorlat sem korlátozza ezeknek a pácienseknek a közlekedésben való részvételét.
Az ügyészség azonban nem volt hajlandó elfogadni a nyomozás során feltárt tényeket, kudarcnak ítélte meg a vizsgálat végkimenetelét, illetve azt, hogy
a személyi felelősséget megállapító vád a jogszabályi háttér elégtelensége miatt minden bizonnyal nem állna meg a bíróság előtt. Az ügy hónapok óta áll, a nyomozóknak az eljárás megszüntetésére tett javaslatát a Legfőbb Ügyészség nem fogadja el.
A buszsofőr büntetőjogi felelősségre vonása érdekében még annak a körülménynek a kivizsgálásával is megpróbálkoztak – eredménytelenül –, hogy a csoportnak a baleset előtti legutolsó pihenőhelyén nem volt-e esetleg áramszünet, mert akkor a járművezető nem tudta használni a légzőkészülékét.
Ráadásul az Emberi Erőforrások Minisztériuma – miután tudomást szerzett az orvosszakértői véleményről – a nevelési-oktatási intézmények által szervezett, országhatárt átlépő buszos kirándulások biztonságáról szóló, 2017. október 18-án kelt rendelete megtorpedózta az ügyészség koncepcióját, mivel ebben az is szerepel, hogy „csak olyan szolgáltatóval köthetnek az intézmények szerződést, amely szakorvos által kiállított dokumentummal igazolja, hogy obstruktív alvási apnoe szindrómával nem küzdő gépjárművezetőt biztosít”. Ez a kitétel felért egy beismerő vallomással: ez a terület tehát a baleset idején még nem volt szabályozva, a rendelet csak 2018 januárjában lépett hatályba.
A nyomozást már régen le kellett volna zárni. Mivel azonban a vizsgálat során feltárt tények felzaklatnák az érintett családokat és negatívan befolyásolnák a közvélemény hangulatát, a választásokig nem fog megszületni egy olyan, nyomozást megszüntető határozat, amelyben nincs egyetlen személyi felelős sem megnevezve.
