Verseny a vendégmunkásokért – Akiknek négyszáz órányi túlóra is kevés

Magyart csak magyarral lehet pótolni! Ezt jelentette ki a múlt héten Orbán Viktor a Magyar Diaszpóra Tanács plenáris ülésén, megerősítve, hogy politikájának továbbra is része marad a bevándorlókkal kapcsolatos hisztériakeltés. Közben azonban a kormány igen jelentős erőfeszítéseket tesz éppen annak érdekében, hogy külföldivel pótolja a magyart, azaz távoli országok szülötteivel tömje be a hazai munkaerőpiac tátongó lyukait. Lapértesülések szerint manapság legalább 75 ezer vendégmunkás dolgozik Magyarországon, miközben majdnem húszezren érkeztek letelepedési kötvénnyel is. Az Eurostat, az EU statisztikákat közlő főigazgatósága viszont sokkal több, negyedmillió olyan nem uniós állampolgárról tud, akik Magyarországon 2014 óta tartózkodási engedélyt kaptak. A kormány titkolózással próbálja elfedni, hogy mást mond és mást cselekszik. Az Országházban a jobbikos Jakab Péter augusztus óta már háromszor kérdezte meg Varga Mihály pénzügyminisztertől: hányan vannak a vendégmunkások Magyarországon. Választ egyszer sem kapott pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy külföldről érkező munkások nélkül a kormány kedvenc, alacsony hozzáadott értékkel dolgozó befektetői, nem tudnák folytatni a munkát.

2019. november 25., 14:15

Szerző:

Két éve Sarudon a helyiek tojással dobálták meg az ottani szarvasmarhatelepen dolgozó indiaiakat, mert menekültnek nézték őket. Terroristák, terroristák! – kiabáltak a békés állatgondozók után a falusiak. Az esetet a közelmúltban a Bloomberg hírügynökség riportja idézte fel a helyi polgármester nyilatkozatával együtt, amely szerint az indiaiakat újból és újból azzal vádolták meg, hogy mérget tesznek a tejbe. A kedélyek azóta lenyugodtak, ám az idei őszön a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületének elnöke állt elő azzal a kombinációval, hogy a sertéspestist a Romániából és Ukrajnából érkező vendégmunkások terjesztik, mert fertőzött élelmiszert hurcolnak be. Ez a hír szerencsére csak egyetlen napig élt, az viszont a médián túl és kormánypropagandán innen egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar gazdaság kulcságazatai leállhatnak a külföldi munkaerő nélkül. Ez pedig itthon eddig szokatlan jelenségekkel járhat együtt: november elején például a budapesti Váci úton mexikói építőmunkások vonultak fel hazájuk zászlaja alatt, munkakörülményeik ellen tiltakozva.

A kormány tehát titkolja a vendégmunkások számát, miközben jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél többen jöjjenek. Az idei évben a Gazdaságvédelmi Akcióterv égisze alatt kibővítették a programot, amelynek keretében az állam eddig már tízmilliárd forintot költött munkásszállások építésére. Most újabb ötmilliárdnyi közpénzt mozgósítottak ugyanerre a célra, önkormányzatok mellett már vállalkozások is pályázhatnak. Azokban az országrészekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, akár a beruházás 50 százalékát is állja a költségvetés. Sőt ha kisvállalkozás alakít ki munkásszállást, további 20 százalékot kaphat, így az állami támogatás mértéke akár 70 százalék is lehet. Közben a kormány félmilliárdot szánt olyan munkaerő-toborzási programra, amelynek hatására 5000 új munkás érkezett Ukrajnából. A pénzügyminiszter pedig közleményben tudatta, hogy a tavalyi 109-ről 128-ra emelte azoknak a foglalkozásoknak a számát, amelyekben az EU-n kívülről érkező munkavállalókat külön engedély nélkül lehet alkalmazni.

A számok ellentmondásosak. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) november elején közreadott adatgyűjtése szerint 43 881 ukrán rendelkezik munkavállalási célú tartózkodási engedéllyel. Szerb állampolgároknak 6199 engedélyt adtak ki, míg kínaiaknak 2965-öt, vietnámiaknak 2778-at. A hvg.hu ugyanakkor közölte az AFP hírügynökség értesülését, amely szerint csak idén összesen 75 ezer engedély kiadása várható. Az unión kívülről érkező külföldiek közé számít a 19 838 letelepedési kötvényes is, akiknek beutazása busás hasznot hozott a közvetítőknek, ugyanakkor az adófizető állampolgár terheit növeli pénzük kamatos visszafizetése. Az Eurostat az OIF adatsorától különböző számokat közölt a tartózkodási engedélyekről. Szerintük 2014 óta, amikor 40 085 engedélyt adtak ki, a számok folyamatosan emelkedtek, és 2017-ben már 117 026-an érkeztek unión kívüli országból, hogy hosszabb-rövidebb ideig nálunk éljenek. Az adatsor 2017-tel zárul, ám addig összesen már 257 393 személyről szól. A szakértői konszenzus mindenesetre az, hogy jelenleg nagyjából 75 000 vendégmunkás dolgozik nálunk, ám számuk napról napra növekszik, és valójában legalább 200-250 000-re lenne szükség.

Fotó: MTI/Veres Nándor

„A képzett külföldi munkaerő kontrollált bevonása nélkül már rövidebb távon is megoldhatatlan problémát okozna számos területen a munkaerőhiány. Ha pedig egy vállalat hosszú távon is képtelen megoldani a problémát, akár úgy is dönthet, hogy átszervezi, más országba telepíti termelését. Ilyen szempontból a vendégmunkások emelkedő száma – átmeneti megoldásként – előnyös a magyar munkavállalók számára” – így írt a közelmúltban kiadott nyilatkozatában a Prohuman, az ország legjelentősebb, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó HR-vállalata. A cég nemcsak a toborzásban vesz részt, hanem segít a munkába állításban, az adminisztrációban is, ha a megrendelő úgy akarja, akár szállást szerez, tolmácsolást biztosít, sőt 24 órás helpdesket is működtet.

A nyilatkozatból kiderül, hogy a KSH adatai szerint az elmúlt évben történelmi rekordot ért el a betöltetlen álláshelyek száma: 87 665 munkahelyre nem találtak embert a munkaadók, vannak olyan területei az országnak, ahol ma már szinte teljes a foglalkoztatottság. Ilyen Győr, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém régiója, valamint Miskolc és Kecskemét környéke.

Juhász Csongor, a cég ügyvezetője a 168 Órának adott interjúban elmondta, hogy a vendégmunkások döntő többségének esetében fel sem merül a magyar társadalomba való hosszú távú integráció igénye. Általában másfél-két évre jönnek, gyakran azért, hogy felhalmozódott adósságaikat kifizessék. A cégek a külföldről érkező, többségében ukrán munkavállalóknak azért is örülnek, mert ők általában szívesen vállalnak túlórát. A pénz számukra fontos, a család az esetek többségében távol van, tehát érdekeltek abban, hogy pluszfeladatokat vállaljanak. Amikor a túlórakeret kimerül, gyakran a mezőgazdaságban vagy akár a szállásadóknál végzik el az adódó feladatokat.

Az elmúlt év figyelemre méltó változása azonban, hogy a munkaadók ma már nem kötik ki, hogy csak egyedülállókat hajlandók fogadni, sőt egyre szívesebben alkalmaznak párokat, élettársakat. A tapasztalatok szerint könnyebben megy a beilleszkedésük, kisebb a lemorzsolódásuk. A munkahelyek a nagy fizikai erőt nem igénylő betanított munkakörökre, csomagolásra, logisztikai munkára szívesen alkalmaznak nőket is. Már jelentős ukrán kolónia él Magyarországon, és a jó tapasztalat híre visszaért Ukrajnába is, tehát egyre többen jelentkeznek családostul.

A Prohuman vezetője arra is emlékeztet, hogy Németország várhatóan a jövő év elejétől megnyitja munkaerőpiacát az ukránok előtt, így a magasabb bérígéretek miatt a magyarországi lehetőségek várhatóan háttérbe szorulnak. Gondoskodni kellene B tervről. Juhász Csongor szerint kívánatos lenne az eddig csak a szomszédos országokra, Ukrajna mellett Szerbiára érvényes könnyített eljárási rendet kiterjeszteni más országokra is. Úgy véli, hogy érdemes volna könnyített eljárást alkalmazni a Fülöp-szigetekről érkezők és a vietnámiak esetében. A filippínók keményen dogozó emberek, többségük jól beszél angolul, ami megkönnyíti velük a kommunikációt. A Vietnámból érkezők a tapasztalatok szerint szintén nagyon szorgalmasak, igyekvők, és lojálisak a munkaadóik iránt.

Éles munkaügyi konfliktusok kereszttüzébe a magyarországi vendégmunkások eddig csak a Hankook rácalmási gyárában kerültek, ahol mintegy háromszáz ukrán és száz mongol munkavállaló dolgozik. Márciusban itt komoly sztrájk volt, amelyben nemegy ukrán vendégmunkás is részt vett, hiszen a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) őket is sikerült beszerveznie. A mongolok megnyerését a közös ügynek alighanem a nyelvi korlátok is akadályozták, ők engedelmeskedtek a szabatosnak aligha tekinthető „Mongol works!” felszólításnak, és mindnyájan felvették a munkát.

A VDSZ napokban újraválasztott elnöke, Székely Tamás a 168 Órának nyilatkozva hitet tett amellett, hogy a szakmai érdekképviseletek álljanak ki a külföldi munkavállalók mellett, akiknek ugyanolyan jogokat kell élvezniük, mint a magyaroknak. Elégedettségük egyébként közös érdek, mert a képzett vendégmunkások gyakran továbbállnak, amikor megkapják magyar tartózkodási engedélyüket, amely az unió egész területén kinyitja előttük a határokat. A cégek mostanában határozott időre szóló szerződésekkel próbálják elejét venni annak, hogy csak ugródeszkául szolgáljanak a Nyugat felé. A szakszervezeti vezető is megerősítette, hogy a vendégmunkások jellemzően sokkal többet dolgoznak, mint a magyarok. Minden túlmunkát elvállalnak – szinte számukra találták ki az évi 400 órás munkaidőkeretet. Igaz, a nyelvtudás és a kapcsolatok hiánya miatt sokan a munka, az ital és az alvás ciklusait váltogatják.

A VDSZ elnökének információi szerint heti-kétheti gyakorisággal az ukránok sem tudnak hazajárni, hazájuk hiába szomszédos Magyarországgal. Manapság elsősorban a keleti, orosz megszállás alatt álló országrészekből érkeznek a vendégmunkások. Mint Székely Tamás meséli, érdekes jelenség, hogy minél távolabbról jönnek a munkavállalók, annál kevesebb pénzt utalnak haza – tehát annál több forgalmi adót fizetnek be Magyarországon. A szakszervezeti vezető megítélése szerint ördögi kör, hogy a kormány azokat a befektetőket preferálja, akiknek elsősorban olcsó, alacsony képzettségű munkaerőre van szükségük. Az összeszerelő tevékenységre egyre kevésbé vállalkoznak magyarok, tehát egyre több vendégmunkásra lesz szükség. A magasabb képzettségűek ha máshonnan nem, az internetről tudják, hogy nálunk intenzív migránsellenes hangulatkeltés folyik – vonakodva jönnek és nem is szívesen maradnak.

A vendégmunkások helyzetével kapcsolatban tudományos felmérést a közelmúltban Meszmann T. Tibor, a közép-európai munkaügyi kapcsolatokat kutató pozsonyi CELSI munkatársa végzett.

A munkásszállókon folytatott terepmunka azt bizonyította, hogy a Magyarországon dolgozó külföldiek legnagyobb gondja a tájékoztatási csatornák szűkössége, az érdekvédelem hiánya, s ehhez társul a bizonytalanság érzése. Ez abból következik, hogy a munkahelyeken gyakran érzékeltetik velük, hogy különböznek a többiektől, másodrendűnek tartják őket.

A kutató szerint kölcsönös érdek, hogy a vendégmunkásokat még érkezésük előtt pontosan tájékoztassák a munkavállalás legfontosabb körülményeiről, így a várható bérről, munkaidőről, életkörülményekről. Létre kellene hozni azokat az intézményeket, jogpontokat, amelyekhez problémáikkal fordulhatnak, és gondoskodni kellene az elemi szintű integráció alapvető feltételéről, a nyelvoktatásról is.

A szociológus felhívja a figyelmet arra is, hogy a munkaerőért ma már a térségben is erős nemzetközi verseny van, így mind a termelés, mind a társadalmi reprodukció szempontjából legértékesebb embereket a munkahelyek és közösségek csak elvétve tudják integrálni. A magyar foglalkoztatáspolitika – ahogyan ez a rendszerváltás óta mindig is jellemző volt – ma is csak rövid távú érdekeket szolgál.

Hozzátehetjük: most éppen olyan hatalmi érdekeket, amelyek azt diktálják, hogy az indulatkeltés legyen fontosabb, mint a józan tervezés.