Vége a Népszabadságnak
A 168 Óra birtokában lévő hazai és osztrák dokumentumok szerint a Mediaworksöt tulajdonoló Vienna Capital Partners (VCP) Holding Kft. 2015 nyarán úgynevezett „határon átnyúló beolvadással” az osztrák VCP Finanz Beteiligungen AG (VCP AG) része lett. Az általános jogutódlás keretében a VCP Holding Kft. valamennyi eszköze és kötelezettsége – beleértve valamennyi jogosultságot, kötelezettséget és felelősséget – teljes egészében átszállt a VCP AG-re. Anya és fia egy lett, a beolvadó vagyon piaci értéke 6,2 milliárd forint volt a papírok szerint.
Aztán a nyár elején Magyarországon kitört Spéder-botrány újabb változást hozott a Mediaworks életében. A VCP AG létrehozott egy osztrák leányvállalatot (QDW Beteiligungen GmbH), s abba tette át a Mediaworks magyar részvényeit, miközben az FHB Jelzálogbank Nyrt. részvényei az anyavállalatnál maradtak, vagyis kettéválasztották a magyar portfóliót. Informátorunk szerint – ahogyan az manapság jellemző Magyarországon – a változtatások mögött vélhetően szindikált szerződések állnak, amelyeket adott pillanatban elő lehet húzni. Hogy miért volt szükség a szétválásra? A Mediaworks Zrt. augusztusban vélhetően egy óriáshitelt vett fel az MKB Banktól – sokak szerint azért, hogy bevásároljon vidéki lapokból, illetve hogy a Spéder-féle FHB kikerüljön a finanszírozók közül.
Az MKB pedig az bank, amelyet tavasszal vettek meg különböző befektetési alapok, s a korábbi 100 százalékos állami tulajdonból 90 százalék ismeretlenekhez került. Számos találgatás látott napvilágot, hogy vajon kik a vevők, szóba került például a Magyar Nemzeti Bank egyik Pallas Athéné alapítványa is. Sajtóinformációk szerint azonban a felvásárlás mögött Szíjj László, a Duna Aszfalt-cégbirodalom tulajdonosa és a vele együtt mozgó Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester áll. Ezeket az értesüléseket senki sem cáfolta eddig, az persze beszédes, hogy Balog Ádámot, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnökét, aki Matolcsy György egyik közeli munkatársa volt, eddig nem távolították el a pénzintézet vezetéséből. Informátorunk szerint semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni Matolcsy Györgyöt, amikor arról beszélünk, hogyan jutott el a Népszabadság a megszűnésig.
Fotó: Bazánth Ivola
Az ügy további pikantériája, hogy az MKB-hitellel egyúttal ellehetetlenítették a Népszabadság eladását, ugyanis a hitel nem a Mediaworks tulajdonosait terheli, hanem a cég eszközeit, beleértve a szellemi termékeket is. Az MKB augusztusban jelzálogkérelmet nyújtott be a Népszabadság, a Népszabadság Magazin, a Népszabi, valamint a Nol és a Népszabadság Online védjegyek mellé. Pénzpiaci szakértőnk szerint ez azt jelenti, kínkeservesen lehetett összeszedni a fedezetet a kölcsönhöz.
Ha tehát bárki meg akarná venni a Népszabadságot, annak az MKB-val is meg kell állapodnia. Jelenleg persze nem sokat érhet a pénzintézet számára a Népszabadság mint fedezet, hiszen a lap megszűnt működni, vagyis piaci értéke nulla. Kérdés, vajon ezt a lépést egyeztette-e a Mediaworks az MKB-val, vagy saját jogon értéktelenítette el a banki hitel mögött álló egyik komoly fedezetet.
A Népszabadság hosszú évek óta hánykolódik a különböző tulajdonosok között. A lap elsorvasztása akkor indult, amikor 2001-ben a német Bertelsmann médiakonszern eladta a svájci Ringier kiadónak. A váltáskor a Népszabadságnak több milliárd forint nyeresége volt, amelyet befektetett, s a kamatokból finanszírozta a megváltozott piaci viszonyok következtében keletkező veszteségeit. A lap 70 százaléka a svájci cégé, 27 százaléka a szocialista Szabad Sajtó Alapítványé, a maradék 3 százalék pedig a szerkesztőség tagjaié volt. Ahogyan teltek az évek, szépen elfogyott a Népszabadság megtakarítása, ugyanis az akkori hírek szerint a svájci tulajdonos gyakorlatilag ebből a pénzből hozta létre 2007-ben a MédiaLOG nevű céget, amely az előfizetett lapokat juttatta célba, s végül nem bizonyult sikeres befektetésnek. De rosszul jött ki a Népszabadság abból is, hogy a Ringier alapvetően egy nyomdaipari vállalkozás volt, amely azért vásárolt újságokat, hogy megrendeléseket biztosítson a nyomdáinak. Így volt ez Magyarországon is, amikor 2004-ben a Ringier elindította a saját nyomdáját, a többi tulajdona mellett a Népszabadságot is oda vitték a Szikra nyomdától. Óriási terhet jelentett a napilapnak a nyomdaköltség. Mindeközben a lapnál elmaradtak az igazi fejlesztések s állóháború zajlott a tulajdonosok között.
A veszteségeket termelő lap többségi tulajdonosa folyamatosan azzal revolverezte a szocialistákat, hogy a cégben tőkeemelésre lenne szükség, de a választásokat elvesztő párt alapítványának üres volt a kasszája. A fenyegetést nem követte tett, a Ringier egyedül nem emelt tőkét, hogy ezzel kiszorítsa a fizetésképtelen alapítványt. A szocialisták úgy emlékeznek, kidolgoztak egy koncepciót, hogy mégis övék legyen a lap, de az általuk aláírt és elküldött szerződést nem írták alá a svájciak. Úgy tudjuk, ők arra számítottak, hogy a 2014-es esetleges győzelmük után könnyen kifizethetik az újság vételárát. Aztán sokáig úgy festett, hogy a Ringier felvásárolja a lapot, ám ez az üzlet is meghiúsult.
A megfigyelők a kudarcért a készülő Axel Springer–Ringier-fúziót tették felelőssé. A két médiamogul más országokban már összeolvadt, csak Magyarországon nem. A hazai fúziót nehezítette Szalai Annamáriának, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság egykori elnökének állásfoglalása, amely szerint így túlzott befolyásra tehetnek szert a médiapiacon.
Akkoriban az a hír járta, hogy a Népszabadság eladása lehet az ára az egyesülésnek. Erről 2013-ban az Axel Springer és a Ringier tárgyalásokat kezdeményezett az osztrák üzletember, Heinrich Pecina tulajdonában lévő bécsi VCP befektetőházzal. A tárgyalásokról először hírt adó Kreatív forrásai Fidesz-közeli médiavállalkozókat sejtettek a készülő ügylet mögött. Végül a VCP magyarországi leányvállalata a Mediaworks tulajdonába került a Népszabadság, és így elhárult az akadály a Ringier és Axel Springer fúziója elől.
Az Átlátszó tavaly arról írt: Pecina nem kezdő magyarországi befektető. A VCP leánycége résztulajdonos volt az azóta már kínai kézbe került BorsodChemben, „az anyacég pedig a kormányközeli bankár, Spéder Zoltán érdekeltségében álló FHB-ban, amely a Mediaworks-csoport hitelezője is lett”. Sőt az oknyomozó portál arra is felhívta a figyelmet, hogy Spéder kötődése a VCP-hez akár erősebb is lehet. A kiadó új első embere, Rónai Balázs például az akkor a Spéder tulajdonolta CEMP-be tartozó Napi Gazdaság Kiadó Kft.-t vezette 2013-ig. A mai napig tartja magát az a feltételezés, hogy Pecina mögött Spéder áll, aki akkoriban még kormányhű és körön belüli oligarchának számított.
Idén szeptemberben aztán a Mediaworks bejelentette: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Gazdasági Versenyhivatal engedélyével megvásárolta a dunántúli megyei lapok egy részének kiadóját, a Pannon Lapok Társaságát. Így a cég a legnagyobb hazai médiavállalat lett: a vidéki napilap-portfólión túl övé volt a Világgazdaság, a Népszabadság és a kormányfő kedvenc lapja, a Nemzeti Sport is. A cég tehát tovább hízott.
Forrás: Bazánth Ivola
Az ellenzéki újság szerkesztőségében általános nyugtalanságot okozott, hogy egyre több hír jelent meg arról, vállalkozásain keresztül a felcsúti Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor jobb kezének birtokába kerülhet a Mediaworks. Vagyis fideszes tulajdonú lehet a Népszabadság.
Hogy az osztrák tulajdonos miért engedte ezt? Feltételezések szerint a kegyvesztetté vált Spéderről ekkor már kezdett leszakadni a strómanjának tartott Pecina.
A 168 Óra is megírta: Spéder cégei ellen vizsgálatok sora indult, nyomozott a rendőrség, kutakodott az adóhatóság és a jegybank, új kormánybiztost kaptak azok a területek, amelyeken korábban az FHB-vezér mozgolódott. Aztán elcsitult a balhé. Elsőként számoltunk be arról, hogy a birtokunkban lévő dokumentumok megmagyarázzák, miért nem támadták egy ideje Spéder Zoltánt: kellett a helye egy másik oligarchának, aki közelebb áll a kormányfőhöz és nem kezd magánakciókba, ahogy Spéder tette. Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester áttételesen, de felbukkant Spéder Zoltán egyik legígéretesebb cégében is.
Végül a 444.hu talált magyarázatot a történtekre. Az internetes lap arról írt, hogy a Fidesz régóta akarta a Mediaworksöt, de két feltétellel: nem akarta, hogy hozzá kerüljön a Népszabadság. Attól félt, hogy ez hónapokig tartó balhét eredményezhet, „nemzetközi felhajtás, szerkesztőségi hadakozás következett volna, ha egy Fidesz-közeli oligarcha vonzáskörzetébe kerül”.
A 444.hu szerint ezért úgy állapodtak meg a Mediaworks tulajdonosaival, hogy még az eladók bezáratják a Népszabadságot, mielőtt az egész kiadóvállalat átkerül a Fidesz médiabirodalmához. Az internetes lap szerint a PLT-lapok megvételére is a Fidesznek volt szüksége. Mivel a német tulajdonos nem akart tárgyalni a Fidesszel, ezért a Mediaworks vette meg első lépcsőben a megyei napilapokat kiadó céget.
A Mediaworks a Népszabadság bezárása után kiadott közleményében arra hivatkozik: a lap évek óta veszteséget termel. Azzal, hogy megvásárolták a Pannon Lapok Társaságát, „a Mediaworks valódi regionális kiadóvá vált, markáns jelenléttel a sportlapok és magazinok piacán. (…) A jelenlegi üzleti modell működtetésével a Népszabadság a teljes cégcsoport eredményeit negatívan befolyásolja, és ez várhatóan hosszú távon így maradna, amennyiben működése nem kerül teljesen új alapokra.”
Az „új alapok” ez esetben a lap leállítását jelentette.
Az egész Népszabadság-ügy rendkívül zavaros voltát jelzi az is, hogy lemondott Katona Viktor – őt nevezték ki a Mediaworks Zrt. megbízott vezérigazgatójává, miután a kiadó szombattól felfüggesztette a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását. Katona kétnapi működés után egészségi okok miatt kérte a munkaviszonya megszüntetését, valamint lemondott igazgatósági tagságáról is.
Itt tartunk most.
Levél Ringier-nek
Az idők során számos alkalommal próbálták közéleti személyiségek megmenteni a Népszabadságot. Ennek példája az alábbi, Michael Ringier-nek írt levél, amelynek aláírói 2013 nyarán arra kérték a svájci lapkiadót, hogy ne adja el az újságot egy pénzügyi befektetőnek.Tisztelt Ringier Úr!
Kérjük, engedje meg, hogy kifejezzük aggodalmunkat azon folyamatok miatt, amelyek Magyarország legbefolyásosabb, legnagyobb hatású országos napilapja, a Népszabadság körül érzékelhetők.
A magyar sajtó olyan információkat közölt, amelyek érthető riadalmat okoztak a lap szerkesztőségében, melyet magunk is osztunk. Magyarország – sajnos, ezt ma már tényként írhatjuk – egyetlen független országos politikai napilapjának jövőjéről van szó, amely nem közömbös a lapot körülvevő szellemi közeg számára, amely töretlenül őrzi hitét az európai értékekben s ezek egyik legfőbbikeként a sajtószabadságban. Úgy gondoljuk és látjuk a nagyvilágban, hogy komoly, minőségi napilapot csak szellemi, társadalmi és kulturális elkötelezettséggel bíró vállalkozás tud tartósan kiadni s csak ilyen tudja azt átvezényelni az írott sajtót amúgy is sújtó válságon. Ilyennek láttuk a Ringier-t, de azt nem hisszük, hogy egy pénzügyi befektető ilyen lehet. A baljós információkat erősíti a jelenleg is zajló főszerkesztő-választási folyamat, amelynek során – szintén sajtóhírek szerint – a hagyományokat és a szakmai tisztességet, valamint az előbb említett elkötelezettséget fölrúgva, a szerkesztőség deklarált álláspontja ellenére próbálnak kinevezni valakit, akinek ráadásul percnyi tapasztalata sincs társadalompolitikai napilap szerkesztésében.
Levelünket mélységes aggodalmunk táplálja az iránt, amit ma Magyarországon a Népszabadság jelképez. Kiemelten fontosnak tartjuk azt is, hogy az Ön neve semmiképpen se forrhasson össze a lap szellemiségét tovább rongáló folyamatokkal.
Kérjük, fogadja nagyrabecsülésünket.Esterházy Péter, Fischer Iván, Kis János, Konrád György, Kornai János, Lengyel László, Nádas Péter, Surányi György
