Választási előkalkulációk 2014-re
Színre színt, egy bal egy jobb. A választási szakértők boszorkánykonyháján már készülnek a titkos stratégiák, melyeket őszintén szólva maguk a politikusok sem értenek. Hogy lehet 2014-ben nyerni, egyáltalán talpon maradni? Megkerülhető-e a kényszerű tömbösödés, a bal és a jobboldal légiókba rendeződése? Nagy a zavar. Pillanatnyilag senki sem érti, mi az az „együtt” és mennyire van együtt. Mit jelent a Haza és haladás, a Milla és a Szolidaritás „édes-hármasa”, megfejelve szakadár „dékásokkal”, foszladozó és bizonytalan identitású LMP-vel, plusz a belőle kiszakadó új párttal, hogy meg ne feledkezzünk a mozdíthatatlan MSZP-tömbről. Keresztezheti-e a Jobbik a Fidesz útját? Hogy oszlik meg az a 100 százalékos választási torta, mely a pártvezetők éji álmaiban minimum 200 százalék?
Az első riasztó hírek – még az új választási törvény megszavazása előtt – fantasztikus aránytorzításokról szóltak. Wiener György, az MSZP választási szakértője állította: olyan rendszer van készülőben, amelyben szűk 35 százalékkal meg lehet szerezni a kétharmadot is. Nem csoda, hogy a „nagy mű” elkészülte után kiderült: fantasztikus innovatív elemei vannak. Ilyen az új listás rendszer, amely egyedülálló módon a győzteseket kompenzálja. A 2010-es választási eredmény alapján az új rendszerben a Fidesz háromegyedes fölényre tett volna szert.
Most az ellenzék megosztottsága kavarja fel az állóvizet. Wiener szerint az LMP belső vitája, szakadása egyértelművé tette, hogy minden „elkülönző”, egy-párti taktika végzetes. A rendszer oly mértékben torzít a győztes javára, hogy 23,15 százalékos aránykülönbség is létrejöhet. Gondolkodhatom úgy, hogy célom a stabil öt százalék, arcom és pártom megőrzése, a kormányváltás nem is érdekel, de ebben a szisztémában ez is bizonytalan. Karácsony pártvezető, aki választáskutatóként nyergelt át a politikára, világosan látta, hogy a schifferi taktika végzetes. Itt nincsenek előzetes alkuk, utólagos korrekciók. Az egyfordulós rendszerben nem állíthatom át a híveket az esélyes támogatására. Nem léphetek vissza. Nem tehetek eleget a vágynak, hogy elsőre „felmutassam arcomat”, majd a második fordulóban hódoljak a politikai racionalitásnak. Az ellenzéki együttműködés egyetlen lehetséges útja a „színre színt” megoldás. De láthatóan ez volt a törvényalkotó célja is. A bizonytalan, apolitikus választó tudatos összezavarása. Wiener szerint itt olyan megoldás sincs, hogy egy közös jelölt indul az egyéni választókerületben, de szövetséges támogató pártjai külön állítanak listát. Ezt nevezte Tóth Zoltán, tekintélyes választási szekértő „színre színt” megoldásnak. Az sem lenne megoldás, ha az egyik választókerületben jelöltet állít az LMP, a másikban az MSZP, harmadikban a Milla, mert akkor riasztóan kevés töredékszavazat csorog vissza, míg a hatalmas Fideszes tenger jelentős hozamokat termel. És nyer. Ha Schiffer pártját csak az ötszázalékos küszöb motiválja, ki lehet próbálni.
Sokak szerint hasonló gondok gyötrik a testes jobboldalt is, de ezt a szakértők határozottan tagadják. Eddig nem vált be Tölgyessy Péter 2009-ben közzétett jóslata, mely szerint a Fidesznek riasztó problémái lesznek a Jobbik színre lépésével. A statisztikák azt mutatják, hogy abszolút számban és arányaiban a Fidesz és a Jobbik együttesen sem növi túl magát egy szinten. Ha az egyik hónapban zsugorodik a kélt-három százalékkal Fidesz, két-három százalékkal nő a Jobbik tábora és megfordítva. Mindebből sejthető, hogy a két párt között jelentős – 3-5 százalékos – laza „átjárási sáv” húzódik, ami nem is csoda, ha feltételezzük, hogy a Jobbikos törzstáborban sok a volt kisgazda-miépes szavazó, akikről korábban is tudható volt, hogy racionálisan „beosztják” szavazataikat. Az első körben „szív szerit” szavaznak, a másodikban elfogadják a lenini minimális programot, a szimpla jobboldal (vagyis a Fidesz) győzelmét. Ezen az alapon ha a Jobbik láthatóan képtelen meghaladni a tíz-tizenöt százalékot – a Fidesz felé mozdulnak az első fordulóban is. Egyéni mandátumra a Jobbik az új rendszerben nem nagyon számíthat.
Az új választási rendszer hangulatában, érzelmi töltésében, karakterében is drámai sorsdöntést jelent. Egyetlen választási aktusra, határpontra élesedik ki. Aki előzetesen elkalkulálja magát, mindent elveszít. A cédulagyűjtés hiányzik majd, elmaradnak az utcai kergetőzések, lépcsőházi viták, a törvénytelen cédula „legyűjtések”. Csak jelölési ív, regisztráció lesz, amely adatvédelmi szempontból aggályosabb mint a kopogtatócédula, mert ha valakinek jobb a szeme, kisilabizálhatja a fölötte álló neveket. De még ez is jobb, mint a cédulagyűjtő csapatok barbár menetgyakorlatai. Mint minden választási eljárásban, itt is lesznek bomlasztó céllal alapított torpedó pártok, amelyek célja a másik fél erejének apasztása.
A választás történelmi újdonsága (s ebben a rendszer valóban a Horthy korszakra hajaz) egy példátlanul erős, egységes jobboldali tömb fellépése, hátterében egy durva szélsőséges párttal, vele szemben egy szétforgácsolt, depresszív baloldallal.
Egy olyan ellenzékkel szemben, melynek egységes indulását is nehéz lesz végigtárgyalni, megszervezni, s hol vagyunk még a hatékony választási stratégia kidolgozásától. A veszteseket sújtó kompenzáció a rendszer legcinikusabb eleme. Nagyon komoly Fideszes vereség esetén a kormánypártot is padlóra küldheti. De erre Orbánék nem is számítanak, a rendszert kezdettől önmagukra szabták. De a labda kerek, láttunk már meglepetéseket.
