Vágó: Jól kibaltáztam velük

Felteszem, eddig is volt véleménye közállapotainkról. Mi történt, hogy mostanában ki is mondja a nyilvánosság előtt?

Több oka van. Sokáig úgy gondoltam: egy televíziós nem lehet megosztó személyiség. A közszolgálati médiában ezt a törvény sem engedi, a kereskedelmiben pedig a nézettség rovására mehet a dolog. De mi történik ma? A köztévétől sorra rúgnak ki embereket, mert nem pártatlanok. A kereskedelmi televíziók ugyanakkor hihetetlenül elpártosodtak: egyértelmű a különféle magántelevíziók jobboldali túlsúlya. Gondoljunk csak a Hír- vagy az Echo TV-re, a Budapest Televízió hír- és közéleti műsoraira. A nagy kereskedelmi csatornák pedig mintha tartanának valamitől: engedményeket tesznek a „vélemény szentségének” – a híradások pontosságának kárára. Miközben másfél évtizede azt hallani számtalan jobboldali fórumon: a médiát a balliberálisok uralják. Ezen túlmenően – és ez a fontosabb –: a mai magyar közélet viszonyai, történései meghaladták a tűréshatáromat.

Például?

Elképesztő, ami ilyen-olyan alkalmakkor az utcán folyik. Ilyen helyzetben nem lehet „belgának” maradni.
A jobboldali lapok zöme uszít. Hatékonyan. Buszon, villamoson már senki nem mer Népszabadságot, Népszavát olvasni. Ha sor van az újságosnál, nem szerencsés 168 Órát kérni. Megtörténhet, valaki kilép, lekever egyet. Miközben baloldali kurzus van hatalmon.

Vagy-vagy helyzethez érkeztünk? Amikor egy értelmiséginek muszáj állást foglalnia?

Ezt nem mondom. Értelmiségi életet lehet folytatni aktív politizálás nélkül is. De nemigen találok olyan értelmiségi területet, amelyet ne hatnának át a múlt század harmincas–negyvenes éveiben egyszer már lejáratott s ma újra terjedő ordas elméletek. Olyan dolgokhoz kapcsolódnak, mint – például – a sumerológia, a honfoglalás sajátos értelmezése, a rovásírás reneszánsza. A történelem- és nyelvtudományba betüremkednek különféle „ezoterikus”, valójában szélsőjobbról érkező elvek. A természettudományok is tele vannak ilyesmivel. A vízzel hajtott autó „feltalálója” a Magyarok Házában uszít, magyarellenesnek titulálja az őt nem támogató Magyar Tudományos Akadémiát.

A jobbszéli „ezotéria” önmagában nem több, mint csacskaság.

Aki csacskaságnak mondja, azt is magyarellenesnek kiáltják ki. Ahogyan azt is, aki a Magyar Gárda ellen tiltakozik. Vagy ha azt mondja: 2006. október 23-án randalírozók autókat gyújtogattak. Magyarellenes, aki a Kuruc.infót nem tartja hiteles forrásnak. Én is magyarellenesnek számítok, ha a nácizmussal szembeni megmozdulásokban veszek részt. Amiben az a fura csavar: ezzel a magyarságot a nácikkal azonosítják.

Vagyis az ország egy része fasizálódik.

Az országban megjelentek erre utaló csoportok, viselkedésmódok, szlogenek, jelképek. Utánanéztem az interneten, létezik-e külhoni fórumokon is az a stílus, amely itthon elfogadottá vált. Létezik. Amerikai honlapok tömkelegét említhetném. Ám azok egészen partikuláris csoportocskák. Míg a Kuruc.info „cigányproblémára” vonatkozó embertelen kérdéseinek mindegyikére nyolcvan-kilencvenezer szavazat érkezett. Nem a Kuruc.info léte és látogatottsága a baj, hanem a támogatottsága. Ekkora támogatottsággal működnek más uszító oldalak is.

Egy interjúban említette: szinte már „vicces”, ahogy az ellenzék csípőből utasítja vissza a kormánypárt bármely kezdeményezését. Vannak kevésbé vicces szokásaik is. Szavak, gesztusok nélkül tűrik a szélsőjobb ilyen-olyan moccanásait. Nemigen figyelmeztettek arra: azok nem helyénvalók.

Ez így van. Németországban, Franciaországban, Angliában, Spanyolországban vagy az Egyesült Államokban is működnek szélsőjobboldali, „náci szagú” szervezetek. De olyan nincs, hogy a vezető politikai erők – kormány és ellenzék – ne egyformán utasítsák el a velük való együttműködést. Amikor 2002-ben Jacques Chirac a negyedik köztársasági elnöki kampányának nézett elébe, előrejelzések szerint ellenfele a régebbi miniszterelnök, Lionel Jospin lett volna. Ám aztán a Nemzeti Front jelöltje, a szélsőjobboldali Jean-Marie le Pen lett a kihívója. Ebben a helyzetben – a Nemzeti Fronton kívül – az összes párt Le Pen ellen buzdította a választókat. Még azok is, akik a legkevésbé sem kedvelték Chiracot. Komoly demokráciákban nem képzelhető el olyan együttműködés, mint ami Magyarországon megvalósult a Jobbik és a Fidesz között. Amikor Orbán Viktor nagy nyilvánosság előtt vázolta a szélsőségekkel kapcsolatos véleményét, azt találta mondani: „Miért határolódnék el, hiszen szemmel látható, ők ott vannak, én meg itt.”

Vajon az utca népe inspirálja furcsa mondatokra a politikusokat, vagy fordítva?

Szép újságírói feladat lenne alaposan utánajárni: az utcán hallott szlogeneknek mi az előéletük, mely forrásból erednek. Saját tapasztalatom szerint a tekintélyes vezetők, ismert közszereplők szlogenjei napok alatt megjelennek az utcai skandálásokban. Úgy emlékszem, a legújabb magyar közéletben Fábry Sándor használta először az „áruló” és „hazaáruló” fogalmakat. Napok alatt közhasználatba kerültek. Medgyessy Péter kormányzása idején dobta be az ellenzék a „bankárkormány” kifejezést: már másnap kikerült az utcára. Orbán Viktor tusnádfürdői szónoklatában jelent meg a „hazudós Gyurcsány”, mert nyilván birtokában volt az őszödi beszéd. Nem sokkal később a miniszterelnököt már Pinokkió-orral ábrázolták plakátokon. Úgy látom, a szellemi muníció és a bátorítás nagy része igenis a jelenlegi ellenzéktől és annak holdudvarától érkezik.

A kormánypártoknak semmi felelősségük abban, hogy közállapotaink ott tartanak, ahol?

Hogyne lenne. Sosem sikerült például felfedeznem az MSZP ideológiáját. Nem is érzem a kiforrott világképet. Azt sem tudom, van-e átlagos MSZP-s politikus, és vajon mi a fenét akarhat. Az átlagos MSZP-s szavazót viszont el tudom képzelni.

Ő milyen?

Olyan ideákat kerget, amelyek tőlem nagyon távol állnak. Nem bánom, hogy már mögöttünk vannak.

A Kádár-kori tradíciókra gondol?

Igen. Ideológiája persze a Kádár-kornak sem volt. Az átlag MSZP-szavazó ragaszkodik a „majd mi egymás között megoldjuk” metódushoz. Egy nem túl veszélyes, összekacsintós, egymás törekvéseit nem mindig demokratikus módon segítő szerveződéshez. De ezen túl nincs eszmeiségük, s nagyon félnek attól: nekik rosszabb lesz, ha Orbán Viktor visszatér a hatalomba.

Nagy kérdés: vajon lehet-e ideológia nélkül is kormányozni?

Stabil nyugati társadalmakban szinte ideológiamentes, szakértői kormányok vannak hatalmon. Azzal foglalkoznak, mit hogyan kell csinálni. Magyarországon az a fontosabb probléma: melyik társadalmi réteg sérüljön kevésbé az átalakulásban. Ez inkább ideológiai, politikai probléma. Az MSZP egyelőre inkább a tőke kedvében jár, mint a szegényekében. Ugyanúgy, mint a honi ellenzék által „bezzegként” emlegetett Szlovákiában, ahol az emberek többsége elfogadta: ez a feltétele a későbbi prosperitásnak. Itthon az ellenzék rögtön akadályozza a kormányt, ha a szlovákokhoz hasonló lépésekkel próbálkozik. Márpedig Szlovákiában végigvitték az itthon elgáncsolt reformokat.

Karcos megszólalásai után ön nem tart a Fidesz kormányra jutásától?

Jól kibaltáztam velük: ötvenkilenc éves vagyok. A nyugdíjamat csak nem fogják elvenni.