Útonállók és falurombolók

Nyilván nem volt véletlen a Siófok melletti Som községben a tizenkét és fél milliárdos nagytérségi hulladéklerakó átadásának időzítése: szeptember 28-án, alig öt nappal az önkormányzati választás előtt avatták – nincs politikus, aki kihagyna ilyen magas labdát, legyen az bármennyire is az elődje érdeme.

Azon viszont jobb- és baloldalon egyaránt elképedtek, amivel Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár somi avatóbeszédét kezdte: elnézést kért, mert sáros lett a cipője, miután idejövet, mintegy mellékesen, leállította a közeli Balatonendréden a térség egyetlen komoly beruházását, a Tabra vezető feltáró út építését, környezetkárosításra hivatkozva. Legyünk pontosak: akkor és ott nem is hivatkozott semmire, öltönyében és „lakktopánjában” – az egyik, azóta is az élmény hatása alatt álló gépkezelő fogalmazott így – a gépek elé állt, és fennszóval „megparancsolta”, hogy hagyják abba a munkát.

„A Zolinak valahogy nem tűnt fel – fogalmazott aznap egy fideszes megyei potentát –, hogy már nem a régi utcai harcos, hanem kormánytag: van titkárnője, stábja, vannak szakértői. És van egy államigazgatási eljárásrend, főleg egy EU-s beruházás esetében.”

A középkori ostromgépekre emlékeztető cölöpverők láncos tuskói is megálltak a levegőben a meglepetés miatt: a környéken mindenki tudja, hogy az Endréd és Lulla közti út – azon kívül, hogy ötvenéves álom – papírokkal, engedélyekkel körbebástyázott projekt, nyolcvanöt százalékban uniós pénzből. Ami viszont ennél is fontosabb – ahogy többen is fogalmaztak –: „Száz százalékban fideszes buli.” Schmidt Jenő tabi, Balázs Árpád siófoki polgármesterek, Gruber Attila, a térség képviselője a fő támogatók – évtizednyi ideje a kormánypárt helyi erős emberei. Jegyezzük meg: ők a szocik nyolc éve alatt is tűrhető kapcsolatokkal rendelkeztek.

Most főleg Tab, a külső-somogyi kisváros érdekelt erősen az út megépítésében – forszírozta is, ahol csak lehetett. 2005-re készültek el a tervek, engedélyek, pénz viszont csak uniós forrásból lett: 2008-ban döntött végül a Regionális Fejlesztési Tanács, kezdődhettek a kisajátítások.

– 2004 óta van kint a hivatal folyosóján a falon a teljes nyomvonalterv – fogad Késmárki Tibor, Balatonendréd polgármestere. – Öt évig senkinek sem jutott eszébe, hogy tiltakozzon.

2009 novemberében nyújtotta be dr. Geri Zoltán budapesti ügyvéd és Ficsor Gábor, a helyi református lelkész hitelesítésre a jegyzőnek az aláírásgyűjtő ívet, amelyen népszavazást kezdeményeztek volna az útépítés leállításáért, kérve az önkormányzatot, hogy egy a falutól távolabb eső nyomvonalat támogasson. Dr. Laczkó Ilona, az endrédi jegyző ezt elutasította, mondván, a testületnek nincs joga a kérdésben dönteni, az út állami beruházás.

A vita elfajult

– Voltaképpen ebből indult a háborúság – folytatja a polgármester. – A bíróságon megtámadták a határozatot, de másodfokon mi nyertünk. Ők ugyan gyűjtöttek vagy hatszáz aláírást, ám a felük nem is endrédi volt, akadtak köztük fiatalkorúak, teljesen szabálytalanul ment az egész.
A vita persze elfajult: az aláírásgyűjtők először megvádolták a polgármestert azzal, hogy anyagi érdeke fűződik a nyomvonalhoz, a kisajátítandó földek egy része az ő tulajdona. Létrehoztak egy weblapot, a „falurombolo.hu”-t, amelyen Ceaușescuhoz hasonlítják az útépítőket, igaz, még a román diktátor nevét sem sikerült helyesen leírni, pedig a csoport írástudója, Fónagy István újságíró, szintén helyi lakos, valaha egy faipari szaklapnál dolgozott.

A weblap amúgy is Szalai Annamária cenzori filctolla után kiált: a tabi út Késmárki Tibor endrédi polgármester nevét parafrazálva tréfásan, kisbetűvel „tibi” útnak neveztetik, főoldalán a szemétkupac tetején egy célzatosan elhelyezett Tibi csoki papírja díszeleg.

Schmidt Jenő tabi polgármestert pedig „álfideszesnek” titulálják. Mosolyog, pedig ha van durva inszinuáció manapság, akkor ez az.

– Itt egy tizenötezres kistérség érdekei a fontosak. Azzal, hogy közelebb kerülünk a Balatonhoz, az autópálya csomópontjához, lehetőségek sokasága nyílik meg. Itt van Tabon a megye legnagyobb feldolgozóipari foglalkoztatója, a Flextronics. Ma itt van, holnap talán nincs, lehet, hogy épp ezen múlik.

Felvetjük, hogy az utat valójában senki nem ellenzi, csak Endrédnél más nyomvonalat szeretnének, mert a mostani egyrészt érint egy a Natura 2000 program által védett területet, másrészt szerintük az út zavarja a község nyugalmát.

– A természetvédelmi területnek egy kis nyúlványát, alig kétszáz méteren érinti az út – mondja Schmidt Jenő –, másik nyomvonal pedig egyszerűen nem létezik. Az évekig tartó tervezési folyamat során senkinek sem jutott eszébe kifogást emelni, arról nem is beszélve, hogy míg a tervezés 2001-ben kezdődött, a Natura 2000-es bejegyzésdátuma 2004. május. Egy másik nyomvonal tervezése, engedélyezése, a kisajátítási eljárás évekkel hoszszabbítaná meg az építést, valószínűleg az EU-pénzről is lemondhatnánk. Új autópálya-lehajtó, bekötőút a faluba – nagyságrenddel drágábban.

A védelmet három, igen tiszteletre méltó élőlény nyugalma érdekében kapta a terület: a Spermophilus citellus, más néven közönséges ürge, a szarvasbogár és a tűzlepke. Feltűnhetett volna valakinek a Duna–Dráva Nemzeti Park pécsi igazgatóságán a dolog, de egy biztos: az útépítést minden engedély beszerzése után indították.

Lejárt engedély

Illés Zoltán államtitkár arra is utalt drámai bejelentésében, hogy az építési engedély lejárt. Nem könnyű kibogozni az igazságot. Az útpártiak szerint egy építési engedély, ha a lejárta előtt megkezdik a kivitelezést, érvényes. Az ellenpárt szerint mivel itt már egy meghosszabbított engedélyről van szó, az lejártnak tekintendő. Az EU-s finanszírozási projekt mindenesetre 2011 novemberéig szól, addig kell elkészülnie a teljes beruházásnak.

Az államtitkár szeptember 28-i „stand up” fellépése után az illetékesek mély hallgatásba burkolóztak, csupán Schmidt Jenő engedett meg magának egy halk megjegyzést, hogy „az államtitkárt megvezették”, helyi fideszesek pedig tudni vélték, hogy a választás után Schmidt bejelentkezik az út ügyében Orbán Viktorhoz.

A balatonedrédiek nem voltak ilyen óvatosak: október 3-án elmentek szavazni. Volt alternatíva: az útellenzők társasága időközben helyi Fidesz-szervezetet alapított, és saját polgármesterjelöltet állított Késmárki Tibor ellenében. Csúfos, 80–17 százalék arányú vereséget szenvedtek – falubeliek szerint az agresszív hangvétel s nem utolsósorban Illés fellépése legalább tizenöt százalékot hozott Késmárkinak.

Csúfos vereség

– Nem szeretik Endréden, ha ilyen Pestről jött emberek mondják meg, mi jó a falunak – jegyzi meg egy termofelsős férfiú, leharcolt terepjárójának támaszkodva. – Mi van Tabon? Munkalehetőség a „Flexben”, és nem másfél óra az út busszal. Ha egy gyerek autószerelő akar lenni, hiába megy Siófokra. Kell az út, ezért is szavaztak a Tiborra az emberek.

Úgy tűnik, a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő is így gondolta, mert kétheti tanácstalan álldogálás után újraindították az Illés által leállított munkát. Kérdéseinkre persze nem válaszoltak, így a faluban és az építkezésen közszájon forgó feltételezésekre hagyatkoznánk, amelyek egyike méltatlanul cinikus: a NIF kapott az alkalmon, hogy Illés most Kolontár és Devecser tragédiájával van elfoglalva. Mások szerint ő csak az útellenzőknek próbált némi választási hátszelet csapni, s most, a lebőgésük után egyszerűen odébbállt. Az építők a telefonra esküsznek: ment egy a Schmidttől Orbánnak, onnan egy az Illésnek meg a NIF-nek, oszt jó napot.

Az újraindítás október 12-én már kisebb médiafelhajtás közepette zajlik: kamerák üvegszeme a lesújtó cölöpverőn, a dolomittal megrakott kamionokon.

Az eseményt az útellenzők vezére, dr. Geri Zoltán is megtiszteli, tekintélyes iratcsomóval a hóna alatt. Szívélyes és közlékeny, s akár az Amorf Ördögök dalának hőse: „Felkészült és nagyon hangos.” Nyilatkozik mindenkinek: ő mindezt kizárólag a környezet, a természet védelme érdekében vállalta, „nehogy már folyton azoknak legyen igazuk, akik mindent le akarnak betonozni”. Illés Zoltánt amúgy nem ismeri, fogalma sincs, az államtitkár hogyan került az endrédi credóba. Szerinte igenis olcsóbb lett volna a másik nyomvonal, az a terület asztalsima, távol a falutól.

A pécsi környezetvédelmi felügyelőség embereit kalauzolja. Épp a „naturás” rész töltését végzik az útépítők, a kőzúzalék alól jól láthatóan régebbi építési törmelék, szemét kandikál ki – emiatt akarják ismét leállíttatni a munkát.

Rogyásig dolomittal

– Most ebbe kapaszkodik – szól ki „off record” az RTL-nek nyilatkozó Késmárki Tibor. – Nem tud veszíteni. Ezerszer megvizsgálták, szó sincs veszélyes hulladékról, azbesztről. Szerintük ezért is én vagyok a felelős: pénzt kaptam, mert megengedtem, hogy lerakják oda a törmeléket.
Ahogy hallótávolságon kívül kerül az ügyvéd úr és a felügyelő, hangosabbak lesznek a gépkezelők, munkások – kevés az idézhető szófordulat, ez itt a kőkemény betonlobbi.

Múlt csütörtökön Illés Zoltán ismét a helyszínen járt, és egy térképre bökve egyértelművé tette: azon a nyomvonalon, ahol eddig dolgoztak, nincs tovább útépítés! Folytatás következik?