Új közfoglalkoztatási program: éhbérteremtő munka
Főleg a romákról beszélnek a közfoglalkoztatásról szóló jogszabály parlamenti vitájában, a régi szlogenek ismételgetése mellett. Ilyen a „segély helyett munkát”, vagy „a munka becsületének visszaállítása”. Arról nincs szó, hogy az „értékteremtő munkáért” járó pénz vajon fedezi-e egy közfoglalkoztatott életben maradásának költségeit.
Abban a törvényhozók pártállástól függetlenül egyetértenek, hogy a segély nem jó, és hogy nincs arra pénz, hogy az érintett 270 ezer embert nyolc órában foglalkoztassák. Korábban bruttó 78 ezer forintos minimálbérről volt szó, de a Pintér Sándor belügyminiszter által benyújtott módosítás szerint ez jelentősen csökkenne, bruttó 48 ezerre. Kizárólag négy órában foglalkoztatnák csak a közmunkásokat, akiknek el kellene vállalniuk a felkínált feladatot, még akkor is, ha naponta több órát kellene utazással tölteni.
A Belügyminisztériumnak és a Közigazgatási Minisztériumnak feltett kérdéseinkre a Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság válaszolt. Véleményük szerint „a tanulás, a szakképzés, a munka az egyetlen út, ami kivezethet a szegénységből, tömeges segélyezéssel nem lehet a szegénységgel szemben sikeresen küzdeni. Nem önmagában a közfoglalkoztatás átalakítása zajlik jelenleg, hanem ezzel párhuzamosan az elmúlt húsz év legerősebb gazdaságösztönző, munkahelyteremtést ösztönző intézkedései születnek sorra, amelyek az új munkahelyeket biztosítják” – írták. A közfoglalkoztatás rendészeti kérdéssé alakítását firtató kérdésünkre a kormányzati sajtóiroda közölte, hogy azt senki nem vonta a rendvédelem alá.
A kormányoldal roma képviselői csak most ismerkednek az előterjesztéssel. Kérdésünkre Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke azt felelte, hogy majd később elmondja a véleményét a törvényjavaslatról, előtte meg kell azt néznie. A szintén fideszes ORÖ-alelnök, Berényi László sem nyilatkozott, mondván, a közfoglalkoztatás ügye nem rá tartozik. Nem tudjuk, hogy mit gondol a tervezett módosításokról Kertész Lóránt, a közmunkaprogramot koordináló Belügyminisztérium roma tanácsnoka, aki a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságnak (CTB) is a tagja, de a minisztérium tájékoztatása szerint „sajnálatos módon eddig egyetlen bizottsági ülésre sem kapott meghívót”. A CTB a legmagasabb szintű cigányügyi kormányzati fórum, információink szerint eddig egyszer ülésezett.
Lamperth Mónika, az MSZP képviselője szerint a közfoglalkoztatásból származó jövedelemből a minimális életfeltételeket sem lehet biztosítani. A Belügyminisztérium szerepe pedig azt mutatja, hogy rendészeti eszközökkel akarnak társadalmi kérdést kezelni. A szocialista politikus hozzátette, hogy ez a megoldás azért embertelen, mert csapdába csalja azt a szerencsétlen, kiszolgáltatott embert, aki nem tudja legálisan biztosítani a megélhetését. Nem utasíthatja vissza a felkínált közmunkát, ha viszont elvállalja, akkor éhen hal a családjával együtt. Szerinte biztosan eljön az az idő, amikor azt mondják az emberek, hogy nem tűrnek tovább, és ez akkor lesz, amikor nem tudnak enni adni a gyerekeiknek.
Berki Judit szociálpolitikus szerint érthetetlen, hogy miért ilyen kevés a fizetés, hiszen a kormány értékteremtő munkáról beszél. Az új közmunkaprogram a legszegényebbek megszégyenítése – tette hozzá. A pénz még az alapvető élelmiszerek megvásárlására sem elegendő, rezsire, utazásra, ruházatra pedig végképp nem futja majd. Az új közfoglalkoztatás viszont kedvez az uzsorásoknak, táptalaja a devianciának, és arra is alkalmas, hogy még jobban ráerősítsen a szegényekkel és a romákkal szembeni előítéletekre.
Köllő János közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa szerint már sokszor elhangzott, hogy minden segélyezett dolgozzon, de a közfoglalkoztatás lehetőségével igen eltérő mértékben éltek eddig az önkormányzatok. Sok önkormányzat az alkalmazottainak egy részét (pl. a bölcsődei dadust, a karbantartót, stb.) közmunka keretében foglalkoztatta nyolc órában, mert így kevesebbe került. Az új rendelkezések azonban mind a munkaadó, mind a munkavállaló érdekeit sérthetik. Kutatások és adatok híján nem lehet megmondani, hogy csökken-e majd a közfoglalkoztatásban résztvevők jövedelme, akik többségükben eddig is fél munkaidőben fél bérért dolgoztak. Újdonság, hogy a munkanélküli járadék időtartamának rövidítése miatt számos középosztályi munkavállaló – szakmunkás, irodai dolgozó – jelenik meg a rendszerben, és ez konfliktusokat okozhat. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az álláskeresők 15-20%-a három hónap alatt talál állást. Ha a segély ilyen rövid lesz, akkor sok képzett kérelmezővel kell számolni.
Köllő kifejtette: a világ más részein is létezik kötelező közmunka, de szerényebb méretekben. Nagy-Britannia és a skandináv országok programjai elsősorban a pályakezdőknek szólnak, akik több-kevesebb ideig a non-profit szektorban is dolgozhatnak. Az példátlan a fejlett világban, hogy több százezer ember végez alacsony termelékenységű közmunkát az adófizetők pénzéből. Sokba kerül közmunkával csökkenteni a szegénységet, és Argentínát leszámítva nem is törekszenek erre a világban. Ám az ottani tapasztalatok is azt mutatják, hogy a közfoglalkoztatás nem segíti a visszatérést a valódi munkaerő-piacra.
