Új évhez új arc

– Amióta Romanek Etelka az új polgármester, a kormány már nem bünteti Esztergomot. Mit szól hozzá?

– Ha ez tényleg igaz, akkor bebizonyosodott, amit évek óta mondok: korábban tudatosan diszkriminálta a kormánypárt az esztergomiakat. Orbán Viktor meg is mondta: az ő kinyújtott keze Romanek Etelkáé.

– Ön csak három százalékkal maradt le mögötte az októberi választáson. És hét ellenjelöltje volt. Haragszik Esztergomra?

– Nem. De már nem ott lakom, Esztergomban most talán kevésbé találnám meg a helyemet, mint Budapesten, ahol van egy kis lakásom, itt élek október 15. óta. Nyilván az elmúlt négy évem csakis az esztergomiakról szólt, mindent föláldoztam, hogy a város működjön. És ma is ugyanígy csinálnám. Hibámul rótták fel, hogy nem építettem csapatot. De hát nem tudtam.

– Miért nem?

– Esztergomról azt mondják, jobboldali város. Megkerestem helyi jobboldali, konzervatív gondolkodókat, szakembereket is, segítsenek nekem, a városnak. Szinte mindegyik azt válaszolta: csendben szívesen, nyíltan nem.

– Féltek önnel mutatkozni?

– Azért jó néhányan segítettek a háttérben, drukkoltak is. Nemcsak azt látták, mit próbálok én tenni, hanem azt is végigkövették, miként akar engem kinyírni a hatalom: ellehetetlenítéssel, pocskondiázással, rágalmazással. Az ember ilyenkor belegondol: egyáltalán ki akarna ma Tétényi Éva lenni? Az öncenzúra ismét rendezőelv az országban, nem meglepő, hogy az esztergomiak közül sokan attól tartottak: a „narancsbirodalomban” retorziók érhetik őket, ha kiállnak mellettem.

– Most azonban átszakadt a gát. A tömegmozgalmak jelzik: mind többen belátják, az önkénytől csak úgy tudunk megszabadulni, ha nem félünk a retorzióktól, nem félünk, mert demokraták vagyunk.

– Igaza van. Az önkormányzati választás után egyre többen jöttek rá, hogy már nincs vesztenivalójuk, szembe kell fordulniuk a rendszerrel. Az internetadó elleni tüntetésen pártpolitikai szimpátiától függetlenül demonstráltak közösen fiatalok, idősek, kisgyerekesek, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok és egyetemisták.

– Nézzük úgy: ön szerint az orbáni rendszerrel szemben esélyük lehet a függetleneknek, a civileknek?

– Azon kellene gondolkodni, milyen új formációban válhatnak szervezettebbé ezek a vélemények.

– Választásokon csak párt nyerhet.

– Én is épp erre utalok.

– Új pártra?

– Nem tudom, mit hoz a jövő. Kelet-Európában az embereknek általában kell egy vezér. Mifelénk mostanában egyre többen azt képviselik, főleg a fiatalok, a középnemzedék, hogy ide nem vezér kell, hanem szakértői kormány. Jogos nézet. De a jelenlegi politikai rendszerben ma még kellenek karizmatikus személyek, akik nyíltan vállalják a küzdelmet. Nélkülük még azt sem tudjuk meg igazán, mit akar a magyar választópolgár, mire mond igent vagy nemet. Az ellenzéki helyzetet nehezíti, hogy akik vezérnek jelentkeznek, azoknak már volt „nyolc évük”, „hat évük”, „négy évük”, vagyis a politikai múltjuk okán nem számíthatnak tömegtámogatásra. Tehát egyéniségek igenis kellenek, de leginkább új arcok. Lényeges változásra van szükség.

– Sokan lejáratták már magukat az ellenzék politikusai közül is. Másfelől: minden csoportosulás csak a maga embereit emelné be egy szakértői kormányba. Nem gondolja?

– Az alkalmas és hiteles embereket meg lehet találni.

– De ki találja meg őket? Hogyan állhat össze egy szakértői kormány, ha az ellenzéki erők képtelenek beszélni egymással?

– Türelmetlenek vagyunk...

– Csodálkozik?

– Megértem. De például Esztergomban nyolc év kellett ahhoz, hogy az emberek rájöjjenek: meg kell szabadulniuk Meggyes Tamás polgármestertől, és összefogással keresniük kell valaki mást, aki mögé beállhatnak. Egyébként látjuk: a tüntetések szervezőiről másnap kiderül valami „titok”, a sajtó, a közösségi média azonnal üldözőbe veszi, „leleplezi” őket. Már a legelső pillanatban próbálják ellehetetleníteni az új felszólalókat. Ezért is állítom: amíg nem vagyunk képesek lényeges közügyekről beszélni – oktatásról, szegénységről, külpolitikáról –, addig a személyeskedések felőrölhetik a mozgalmakat is.

– De akkor az is kérdés: lehet mégis valamilyen eredményük a tüntetéseknek?

– A kérdés az: mikor? A jelenlegi jogrendszerben csak szavazással lehet megszerezni a hatalmat. De hát ne akarjunk polgárháborút! Az persze jó, hogy minél többen tüntetnek, közösségeket szerveznek, látják, hogy sokan vannak, erősítik egymást. Tavaszra teszem az időszakot, amikorra eldőlhet: melyek azok az új mozgalmak, amelyeknek érdemes összefogniuk.

– Szerintem március 15. az első erre igazán alkalmas jeles nap.

– Kétségtelen, ehhez a dátumhoz történelmi kötődése van a magyar népnek. Bízom benne, hogy tavaszra jelentősebb erőt képvisel majd a civil tömeg, amely azt akarja, hogy itt újra demokrácia legyen.

– Ugyanakkor a civilek hangsúlyozzák rendre: távol akarják tartani maguktól a pártokat.

– Mert számos rossz tapasztalatuk van arról, hogyan nyúlják le a pártok a civil szerveződéseket. A pártoknak ugyanis tömegbázis kell, érdekük, hogy ne hagyják a civileket külön érvényesülni. Most az a kérdés: sikerül-e a változást akarókat egy új mozgalomba tömöríteni? Vagy akár egy új pártba. Csakhogy ez nem lesz sem gyors, sem látványos. Ha a 2018-as választásra gondolunk, akkor – szerintem – 2016 az az év, amikor már valami alternatívát fel kell mutatni.

– Kicsit sem csömörlött meg a politikától?

– A jelenlegi politikai élettől, a személyeskedésektől, az erőszaktól megundorodtam. De én még hiszek abban: lehet jó is a közpolitizálás. Ebben nem változtam.

– Van, amiben változott: piros keretes szemüveget visel. Új évhez – új arc?

– Mondhatjuk így is. Az elmúlt két évben sokat romlott a szemem. Hogy piros legyen a szemüveg, azt egy dizájner javasolta, a dioptriát pedig az optikus előírta. De ettől még „az a” Tétényi Éva vagyok.