Ugrásra készen

„Önök egy olyan párt kampánynyitó nagygyűlésén vesznek részt, amelyet 2003 októberében tizennégy egyetemista alapított ellenszélben, üres zsebbel. De mára Magyarország második legnagyobb politikai ereje lett, és három képviselővel küzd az unióban a magyar érdekekért.”

A pártigazgatóból lett konferanszié szavaira elhomályosulnak a tekintetek, felsejlenek évek gyötrelmes küzdelmei. A hősként köszöntött gárdisták szakadatlan menetelése, a tüntetések, a nyílt levelek, a kitartó bázisgründolás. A szemek csillognak, beérett a munka.

Sok az ismerős. Egy tiptop harmincast először Orbán kordonbontásakor láttunk a Kossuth téren, buldogjára kokárdát akasztott, úgy anyázott a rendőrökkel. Tüntetett Gyurcsány, Bajnai és a melegek ellen, szlovák tévések kamerája előtt trianoni Magyarország-zászlóval pózolt. ÁVH-zik megbízhatóan, a könnygázt jól bírja. Mégse lett egyéni képviselőjelölt. Budaházy és Toroczkai egyik hű zászlóhordozóját azonban alig ismerjük meg öltönyben. Társát, a párt egyik alelnökét talpasok faggatják: mit tesznek a gárdaítélet ellen?

– Strasbourg-ba mehetnénk, de ott is ők vannak; egy szabadkőműves-páholy.

Mégsem tűnnek szomorúnak. A levegőben várakozás.

„A pártnak hétszáz működő szervezete és nyolcezer tagja van” – zúgja a pártigazgató, s túlestek a hatvanadik európai parlamenti felszólalásukon (noha uniószkeptikusok). Vonát talpra ugorva vastapsolja a telt házas sportcsarnok. Azt mondja, készen állnak. Van hetilapjuk, lesznek plakátjaik és árnyékkormányuk. A győzelem a cél, az ország megmentése a tét. Három hónap alatt négyezer kampányrendezvényt terveznek. Mindenkinek tíz embert kell hoznia a választásokig.

– Hetenként egyet kell meggyőzni a meccsen, a szomszédban, vagy amíg a BKV-ra várunk.

Program is van hozzá, Vona szerint a teljes számonkérés, a radikális változás, az önrendelkezés programja.

Nyolcvannyolc oldal, nagy bögre kávé, még több türelem.

Kezdjük a gazdasági lépésekkel. A Jobbik kormányzásra készül, ígér hát jelentős adó- és járulékcsökkentést. Felülvizsgálják – régi jobboldali vágy ez – a hetvenes évektől folytatott államadósság-politikát, tárgyalásokat kezdeményeznek a törlesztés és a visszafizetés feltételeinek újbóli meghatározása végett. (Hátha Vonának elengedik.) Állami eszközökkel feltámasztják a magyar feldolgozó- és élelmiszeripart, támogatják a magyar kutatókat, a turizmust, újra adómentessé teszik az üdülési csekket. Kezdeményezik a földtörvény módosítását, hogy külföldiek a moratórium lejárta után se szerezhessenek földet idehaza. Hogy ez uniós jogszabályok garmadába ütközik? Sebaj.

A Magyar Fejlesztési Bank átalakításával létrehozzák a Magyar Bankot. Országosan kiterjesztik a szociális kártya rendszerét. Bevezetik a Vállalkozói Magyarigazolványt (nem is igazi, ami nem „magyar”, lesz „Magyar Őstörténeti Intézet” is), amelyet a magyar állampolgárságú magánszemélyek cégeinek tulajdonosai kaphatnának.

S vele vásárlási előny járna a szociális kártya rendszerében. Az igazolványt később a Kárpát-medence valamennyi magyar vállalkozása megkaphatná.

A gyermekvállalási hajlandóság növelése végett Vonáék a gyedet és a gyest a gyermek hároméves koráig adnák és megemelnék. (A számítások – mennyivel és miből – kimaradtak.) Lenne főállású anyasági támogatás. A szülés után munkába állók után gyermekenként húszszázalékos munkaadói járulékfizetési kedvezményt adnának. Bevezetnék a választható családi adózást, a gyermekneveléshez szükséges termékeket és szolgáltatásokat (bébiélelmiszer, gyermekruházat, tanszer) nullaszázalékos áfakulcs alá sorolnák.

Életfogytiglan

Fejezeteken átívelő, nagyívű koncepció szolgálja az elmúlt húsz, bizonyos esetekben negyven év bűnöseinek számonkérését. A Jobbik elkészítené az Állami Vagyonleltárt, amelyet az Állami Számvevőszék hitelesítene. „A stratégiai területeken, a közszolgáltatásokban és a természetes monopóliumokban még meglévő állami vállalatokat megtartjuk, az elherdáltakat visszaszerezzük.”

Törvényt kezdeményeznének, hogy a nemzeti tulajdont megkárosítókat a jövőben akár életfogytiglani börtönbüntetés is sújthassa. A privatizációs szerződéseket felülvizsgálnák, a felelősöket megbüntetnék. Megalakítanák a Nemzeti Igazságtételi Központot. Ennek feladata lenne az eltussolt bűncselekmények felderítése és a felelősségre vonás kezdeményezése.

Csak töprengünk: vajon mit tenne eközben a rendőrség és az ügyészség? A Jobbik eltörölné a mentelmi jogot. A választott közéleti tisztségviselők esetében a büntetési tételeket az alapesetben kiszabhatóhoz képest duplázná. Ez lenne az úgynevezett politikusbűnözés visszaszorítása. Az MSZMP és a KISZ egykori országos vezetőit törvényi úton zárnák ki a közéleti szerepvállalásból. Megteremtenék az egyéni miniszteri felelősség intézményét. Az államadósság és a költségvetési hiány bizonyos mértékű növekedése esetén a végrehajtó hatalom személyes, vétkességtől független anyagi, politikai és büntetőjogi felelősséget vállalna.

Buzgó férfiak

– A Jobbik az elmúlt három-négy év fontosabb témáit szedte csokorba – mondja Kiszelly Zoltán politológus. – Klisékből építkezik a program, ezt érti az átlag újságolvasó. Őt nem zavarja, hogy nem részletezik: mekkora lenne az adócsökkentés, vagy miből futná megint adómentes üdülési csekkre.

Azt sem kérdezi, mi lenne a külföldiek földvásárlásának ellenszere. És persze a magyarigazolvány is jól hangzik, apró bökkenő csupán, hogy nemzeti alapon az unióban nem lehet diszkriminálni, így az ötlet állami szinten nem, csupán társadalmi mozgalomként működhet.

– Gesztus ez a Jobbikot támogató kis- és közepes vállalkozói rétegnek – magyaráz az elemző. – A számonkérés hangsúlyozásával, a felelőskereséssel pedig ugyanúgy ráéreztek a közhangulatra, mint a Fidesz. Az „elszámoltatjuk”, „visszaszerezzük” egyszerű megoldásnak tűnik, és jók hívószóként.

Amiképp – bizonyos szavazói rétegek számára – a „cigánybűnözés” is az. Ám a választási program cigánysággal kapcsolatos fejezetében elmarad a megszokott kocsmai stílus. Szociális segélyek helyett munkát és közmunkát javasolnak. Differenciált, a jó képességű gyerekek számára kiemelkedésre is lehetőséget adó oktatást támogatnak, cigány pedagógusok képzését, ösztöndíjrendszert. És a „megélhetési gyermekvállalás visszaszorítása érdekében” a családi pótlékot a harmadik gyerektől felfelé adókedvezménnyé alakítanák. No meg feloszlatnák az Országos Cigány Önkormányzatot, mert nem jó az érdek-képviseleti rendszer.

– Nem lehettek túl véresszájúak, mert az hivatkozási alapul szolgálna ellenfeleik számára, és a külföld is az írott programot veszi figyelembe – jegyzi meg Kiszelly Zoltán. – Ezentúl egy-egy erős mondatra legyinthetnek: képviselőjük csak a magánvéleményét mondta. Persze a sorok között azért érezhető, hogy a cél a cigány identitás feladása, a romák asszimilációja. A szimpatizáns kemény mag pedig örül, mert a csendőrség felállítása is szerepel a célok között.

A csendőrség a „rendvédelmi terület elitalakulatát” képezné, soraiban a szigorú szellemi és fizikai alkalmassági feladatoknak megfelelt tagokkal, akik „kitűnő terület- és személyismeretük” révén fognak boldogulni. Ruházatuk „a történelmi hagyományoknak megfelelő módon eltér majd a rendőri állomány öltözékétől”. Értjük. Emellett a ma létező (amúgy betiltott) Új Magyar Gárdából (mert „bizonyított”) létrejönne a Magyar Nemzeti Gárda. Amely háborúban a hadsereget támogatná, békében polgárvédelmi és katasztrófavédelmi feladatokat látna el. Tudjuk, ma sem tesznek egyebet, mint katonasírokat gazolnak.

A hadsereget megerősítenék. A békeállományt csaknem negyvenezer főre, a mozgósítási állományt pedig majd hetvenezer főre növelnék, harminc harci repülőgépet – Gripent, MiG–29-est – állítanának hadrendbe, és a kivont T–72-es harckocsikat is rehabilitálnák. Mindez perspektívát ad a honért buzgó férfiaknak, munkát a nőknek (a katonát etetni kell, ellátni). S a Jobbik alkotmányozási terveit olvasva érthető az elővigyázatosság.

Vissza Werbőczyhez

Az Országgyűlés második kamarájának vagy épp a miniszteri felelősség visszaállításának szándéka eltörpül a fő cél, a Szent Korona-tan alkotmányba emelése mellett.

– A Fidesz is úsztatott koronát, és létrehozott efféle testületet, de óvatosan tette – mondja Kiszelly. – A Jobbik egyenesen Werbőczyhez térne vissza. A Szent Korona-tan ígér valamit a Nagy-Magyarország-matricával autózóknak, a trianoni határok revíziójára sóvárgóknak. Ám szomszédaink nem fognak gratulálni az alkotmány átfazonírozásához.

Amihez képest már igazán csak a kényes ízlésűeket zavarná, hogy a TV 2 és az RTL Klub koncessziós jogát a Jobbik – az adók nemzetellenességére hivatkozva – felfüggesztené, és létrehoznák a Közszolgálati és Tartalomminősítési Tanácsot, amely a műsorokat erkölcsi, tematikai tartalom és stilisztikai minőség alapján osztályozná. A Duna TV önállósága megmaradna. Lenne Magyar Nemzeti Vándorszínház és Magyar Őstörténeti Intézet. Meg sok-sok Teleki Pál, Wass Albert és Horthy Miklós. Hála a köztéri szoborállítási programnak.

A jelen lévő egyéni képviselőjelölteknek sem jut nyomtatott példány. Ám ők most az esküre koncentrálnak. Színpadra vonulnak, és a korona másolata előtt mondják a szöveget. A lényeg: előre a hazáért, és ellenállni minden nyomásnak! És ha mégsem sikerülne, esküsznek, rögvest és önként visszaadják a mandátumot. (Tanultak a fiatalok a nagyok kínjaiból.)

Ám erre gondolni sem szabad, dagad a kebel, a Csillagok háborújának zenéje szaggatja a hangfalakat. Galaktikus küzdelem? Morvai a had élén mond beszédet, hosszút, unalmasat.

A parkolóból kifelé araszoló busz párás ablakán kukucskálunk befelé. Ötvenes képviselőjelölt asszony kínálja körbe sztaniolból a zserbót.

Most már kampány van.