Túlszerette a gyerekét, hát elvitték – elképesztő történetek a gyámhivatalokból

A tízéves Benjámin reggel még édesapjától ment iskolába, de onnan minden előzetes értesítés nélkül nevelőszülőkhöz került. Korábbi cikkünkben írtunk az apa és fia történetéről: a kisfiút a bontóper után heti váltásban helyezték el a szülőknél, annak ellenére hogy a gyerek folyamatosan elutasító volt édesanyjával szemben. A bántalmazás, az agresszió megszokott büntetőeszközök voltak az asszonynál. Egy konkrét esetről látlelet és feljelentés is készült: amikor a kisfiú nem akart kiszállni egy áruház parkolójában, a nő a gyereküléssel együtt cibálta ki, miközben Benjámin megsérült. Ezután az apánál helyezték el a kisfiút, a döntést az anyuka megtámadta, ehhez pedig pszichiátriai szakvéleményt is kért. Itt fejeztük be a történetet korábbi cikkünkben.

Az írás megjelenése után néhány nappal azonban az iskolából minden előzetes értesítés nélkül nevelőszülőkhöz vitték az egyébként kitűnő tanuló, boldog kis­­fiút, mondván: apja túlszereti, érzelmileg befolyásolja, ahogy az iskolát és minden olyan intézményt is, amely jó véleményt adott róla. Tette mindezt a hatóság egyetlen, erősen kifogásolható szakvélemény alapján.

Azóta Benit kivették az iskolából, és nem kerülhet kapcsolatba szeretteivel.

– Még a nevelőszülők számát sem tudjuk, csak egy kijelölt, idegen személyen keresztül van kapcsolatunk a fiammal. Kapcsolatunk? Üzentük neki, hogy pusziljuk, ők meg annyit mondtak, átadták, és Beni csak játszik. Pedig ha tényleg átadták, biztosan mondta volna, hogy ő is! Mert Beni ilyen. Szereti a nevelőanyukáját, a mostohanővérét és engem is. Mindig viszonozza a szeretetet! – mondja sírva a hivatásos tiszt, Péter.

Mióta tízéves fiát elvitték, sem aludni, sem enni nem tud. Csak az pörög a fejében, miként lehetne a rémálomnak véget vetni. Tudja: minden idegenben töltött nap nyomot hagy a fia lelkében.

– Megdöbbentő, hogy egyetlen pszichiátriai vélemény alapján azonnal ilyen súlyos döntést hoz a hivatal. Se környezettanulmány, se elbeszélgetés, kizárólag egy érzelmileg érezhetően involvált, minden szakmaiságot nélkülöző vélemény alapján fogják és elviszik a gyerekem. Kiveszik az iskolájából, egyébként kitűnő tanuló, és megszakítják minden családi kapcsolatát. Fél évvel ezelőtt – miután édesanyja bántalmazta és eljárás indult ellene – ideiglenesen hozzám került Benjámin. Akkor készült környezettanulmány, ami mindent rendben talált. Mi változott hirtelen?

A határozatot, a „szakvéleményt” megmutattuk gyámhivatali, gyermekjogi szakembereknek is, ők sem értették, miképp történhetett ilyen. Számukra is egyértelmű: több ponton is törvénysértő az intézkedés. A kiemelés ugyanis többlépcsős folyamat. Első körben, ha bárki jelzést ad, alapellátásba kell helyezni a gyermeket: ilyenkor kijár a családsegítő, figyeli, miképp él a fiú, ha gondot lát, kérheti a védelembe vételt, ami sűrűbb és szigorúbb ellenőrzést jelent. Következő körben jöhet a családterápia, és ha semmi sem vezet eredményre, akkor lehetséges, legutolsó eszközként a kiemelés. De még ebben az esetben is először a rokonokat veszik sorra, s csak ha tényleg nincs más megoldás, akkor kerülhet egy gyerek állami nevelésbe. Beni esetében minden másképp történt. Minden előzetes értesítés nélkül hívták délután egy órakor az apukát, hogy a fiát most elviszik az iskolából, és nemcsak családjától, de osztálytársaitól, barátaitól is elszakítják. Pár nappal később annyit kértek, szedje össze a fiú személyes holmiját.

– Az egész teljességgel érthetetlen, ráadásul azt mondták korábban, hogy amíg a másodfokú bírósági eljárás folyik, senki nem léphet semmit – mondja az apa.

A szakvéleményt készítő pszichiáter úgy ítélte meg: az apa szeretete olyannyira veszélyezteti a kisfiút, hogy azonnal intézkedni kell. Péter sürgősséggel küldött fellebbezést, sorolva a megannyi törvénysértő lépést, de így is legkorábban 30 nap múlva változhat a helyzet.

Persze nem ő az egyetlen szülő, akinél istent játszik a családvédelem. Igaz, gyakoribb, hogy nagy szegénységben élő családokat szakítanak szét. Jóllehet a törvény az anyagi okok miatti kiemelést egyértel­­műen tiltja.

Bencét például születésekor azért nem vihették haza a szülők, mert a helyi védőnő hónapokkal korábban jelezte a kórháznak: „Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt.” Azaz a kisfiú azért nem kerülhetett haza, mert bátyjai állami gondozásban éltek. Ugyanebben az időben viszont a nagyobb testvéreket azzal az indokkal nem engedte vissza a családjába a hatóság, hogy az anya ismét terhes.

– A nagyfiúk nevelésbe vételének soros felülvizsgálatakor, 2015 őszén a hatóság újra megnézte a család körülmé­­nyeit – folytatja a történetet Boros Ilona, a TASZ romaprogramjának jogásza. – A környezettanulmányban megállapították: a család saját tulajdonú házban lakik, az áram és a gáz be van vezetve, van főzési, fűtési lehetőség. A nyári szünetről készült feljegyzések arról szóltak, hogy a gyerekek örömmel voltak otthon, a szülők legjobb tudásuk szerint gondozták fiaikat. Mindezek ellenére a gyámhivatal újra elrendelte a nevelésbe vételt. Olyan nevetséges indokokkal, mint hogy a téli kapcsolattartáson nem az anyuka, hanem az édesapa vagy a felnőtt nagylány főzte az ebédet. A határozat ellen fellebbezéssel, majd bírósági keresettel éltünk. A bíróság meghallgatta a szülőkön kívül a családgondozót, a gyermekvédelmi gyámot is, és megállapította: egyértelműen jogellenes volt a gyerekek nevelésbe vétele, minden körülmény azt igazolja, hogy a gyermekeknek otthon a helyük.

A bíróság 2016 májusában jogerős ítéletében arra utasította a gyámhatóságot, hogy hozzon a gyermekek hazagondozásáról szóló döntést. A gyámhatóság azonban nem lépett.

– Kénytelenek voltunk több ízben ügyvédi felszólításig menni, hogy a hatóság a lassan már egy éve jogellenesen állami gondozásban élő gyerekeket hazaengedje. Végül a felszólítások nyomán, a jogerős ítélethez képest négy hónapos késéssel, szeptember végén megszületett a várva várt határozat: szeptember utolsó szombatján végre hazatértek a gyerekek.

A jogvédő megannyi hasonló esettel találkozik. Az ő praxisából, illetve a témában készült kutatásokból is az derül ki: a családból való kiemeléskor a szegénység, az iskolázatlanság a fő indok, ami legalább annyira törvénysértő, mint a fent említett történet. Ahogy egy gyermekvédelmi szakember mondja: minden azon múlik, kihez kerül a gyámhivatalban az ügy.

Ráadásul, miként Benjáminnál, az esetek döntő részében még a fokozatosság sincs meg. Vagyis nem kerülnek a gyerekek alapellátásba, majd védelembe, végül családterápiára, meg sem próbálják segítséggel a családban tartani őket – sorolja a gondokat a jogász, aki munkatársaival Hiányzó emlékek címmel országos kampányt is indított, petíciót fogalmaztak és aláírásgyűjtésbe kezdtek.

A Balog Zoltán miniszternek címzett szövegben kitérnek rá: a legfrissebb adatok szerint Magyarországon több mint 23 ezer fiatal él nevelőszülőnél vagy intézetben. „Bár a törvény kifejezetten tiltja, a családok szétszakításának elsődleges oka – közvetlenül vagy közvetve – még mindig a családok szegénysége. A társadalom perifériáján élők körében messze felülreprezentáltak a roma családok, továbbá a gyermekvédelemben dolgozók munkáját esetenként a romákkal szembeni előítéleteik is befolyásolják, így a cigány származású gyermekeket aránytalanul sok esetben szakítják el a hatóságok a szüleiktől.” Érdemi párbeszédet szorgalmaznak a gyermekvédelmi szakma képviselőivel, illetve jogszabály-módosítást, hogy minden esetben érvényesüljenek a jogszabályi tilalmak: az anyagi okból kiemelés, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

– Sajnos az esetek döntő részében az eljárás nem az előírt, legfeljebb 30 napig tart, hanem elhúzódik – szabálytalanul – akár két-három hónapig is. Még egy jó érdekérvényesítő képességgel, biztos egzisztenciával bíró szülővel is megtehetik ezt a hatóságok, ráadásul a mi látókörünkben jellemzően nem ilyen családok vannak. Ők tehetetlenül nézik a folyamatot. Akkor is, ha pótolhatatlan minden egyes nap, amit a gyerek a családja nélkül tölt el.

A kampány céljai

» A helyi önkormányzatok, a gyámhatóság mindenhol biztosítsa a gyermekek egyenlő bánásmódhoz és családban nevelkedéséhez való jogát.

» Az állam biztosítson megfelelő feltételeket a magas színvonalú, megelőzésre hangsúlyt fektető, rendszerszemléletű szociális munka ellátásához. A gyermekvédelmi rendszerben dolgozók képzése során legyen elsődleges az előítéletmentes, multikulturális szemléletű, a családokat hatékonyan segítő szakmai hozzáállás.

» Az alapellátásbeli szolgáltatásokat fejlessze az állam és biztosítsa azokat az átmeneti elhelyezési formákat, amelyek nélkül a szegény családok hajléktalanná válnak és elveszítik a gyermekeiket. A gyermekjóléti alapellátást biztosító önkormányzatokat érdekeltté kell tenni a jó minőségű gyermekjóléti szolgáltatás fenntartásában. Ameddig az önkormányzatok a gyermekek családban tartásában anyagilag ellenérdekeltek, addig nem tud hatékonyan működni a minőségi, valós segítséget nyújtó alapellátás. A központi költségvetésből jusson több az alapellátás finanszírozására.

» A hibás intézkedéseket érdemben vizsgálják ki, a kontroll ne merüljön ki a gyermekvédelmi láncolat legalján levő szociális munkás felelősségre vonásában, legyen rendszerszintű a szakmai problémák vizsgálata és javítása.