Tragédia a magyar iskolákban
Nem tudjuk, a frissen ismertetett PISA-eredmények elvezetnek-e oda, hogy a szülők, oktatási szakértők, politikusok tömegei felismerjék, dráma van a közoktatásban, vagyis NER-kompatibilis kifejezéssel élve: a köznevelés rendszerében. Ha ezt a mélypontot, ahonnan már alig van hová zuhanni, mindenki úgy értelmezi, hogy a másikra mutogat – ahogy az már most valószínűsíthető –, akkor hosszú távon sem lesz esélye Magyarországnak arra, hogy egy társadalmi konszenzusra épülő, kormányokon átívelő oktatási reformmal tegye versenyképesebbé az oktatás minőségét.
Az iparilag fejlett országok oktatási rendszereit háromévenként mérő PISA-vizsgálaton 15 éves diákok teljesítményére kíváncsiak különböző kompetenciákban: természettudományos, matematikai és szövegértési területen. A teszteken olyan képességeket mérnek, amelyekre a 21. századi munkaerőpiacon leginkább szükségük van. Így a vizsgálat nem arra fókuszál, hogy egy diák milyen sikerrel adja vissza a bemagolt tananyagot, hanem arra, hogy a megtanult ismereteket képes-e alkalmazni hétköznapi helyzetekben, mennyire tudja a problémákat megoldani. A 2015-ös adatfelvétel szerint a magyar diákok nem teljesítenek jól egyetlen kompetenciaterületen sem. De nézzük közelebbről az adatokat!
Természettudományokban a korábbi, 2012-es méréshez képest 17 pontot veszítettek a magyar diákok (így most 447 pontot szereztek), de a 470 pontjukkal szövegértésből is rontottak – ezen a területen 12 pontot. Matematikából a korábbi méréshez képest nincs romlás, itt a zuhanás már 2012-ben megtörtént, ahhoz képest nem estünk tovább a megszerzett 477 ponttal. Mindhárom területen jóval az OECD átlaga alatt teljesített Magyarország.
Az adatok azért is sokkolóak, mert míg a korábbi mérésekben, azaz 2006-ban és 2009-ben a többi vizsgált OECD-országhoz viszonyítva átlagos teljesítményt nyújtottak 15 éveseink, addig 2012 óta minden területen a romlás jegyei mutatkoznak. Ez a romlás mára oda jutott, hogy elszakadtunk a fejlett országoktól, az utolsó negyedben-ötödben kullogunk. Most már a PISA eredményeiben is visszaköszön az, amit egy átlag magyar szülő naponta érez: az iskola szinte semmilyen szinten nem reagál a gyerekeket körbevevő világra – elég csak arra gondolni, hogy a diákoknak szinte ugyanazt kell bemagolniuk, mint amit negyven évvel ezelőtt is. Még a jól teljesítő diákok száma is csökkent, míg a rosszul teljesítőké nőtt.
Elkeserítő, hogy a családi háttér mennyire meghatározza Magyarországon az iskolai teljesítményt, az oktatási rendszer nem ad kitörési esélyeket a hátrányos helyzetű diákoknak. Úgy is összefoglalhatnánk: „mondd meg, melyik iskolába jársz, megmondom, ki vagy”. Az OECD-felmérésből kiolvasható adatok visszaigazolják, hogy mennyire sikeresek voltak az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett megszorítások, amelyeket a Széll Kálmán Tervben ismertettek 2011-ben: a tagországok között Magyarország költi a legkevesebbet oktatásra (6 és 15 éves kor között), nálunk csak Mexikó, Törökország és Chile költ kevesebbet.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának reakciójából sejthető, hogy a megkezdett oktatáspolitikai intézkedéseket nem vizsgálják felül, vagyis marad a totális államosítás és a teljes kontroll. Palkovics László oktatásért felelős államtitkár az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón azt mondta, a PISA-t nem magyarázni, hanem értelmezni kell. Szerinte a néhány éve bevezetett intézkedések hatásai még nem is látszódhatnak. A minisztérium azzal is mentegeti a katasztrofális eredményeket, hogy digitálisan mérték a gyerekeket, ez pedig olyan új fejlemény volt, ami ronthatta a teljesítményüket.
Nahalka István oktatáskutató gyors elemzést adva a 168 Órának azt mondja: a romlás mértékét jellemzi, hogy most már mindegyik mért területen a vizsgált országok utolsó ötödébe-negyedébe kerültünk. Ez azt jelenti, hogy szövegértésből az OECD-országok 80 százaléka, míg matematikából és természetismeretből a 75 százaléka teljesít jobban. Úgy véli, számos ok vezetett ehhez a lesújtó eredményhez. A vizsgált gyerekek fele régi, másik fele a 2013-ban bevezetett új Nemzeti alaptanterv szerint, új tankönyvekkel tanult. Az oktatáskutató szerint a kormány az eredmények elemzésénél nem mutogathat a 2010 előtti „elmútnyócévre”, annak ellenére sem, hogy az oktatásban a hosszabb távú folyamatokkal kell számolni. Régóta cipelt probléma például a pedagógiai megújulás hiánya. A pedagógusok hagyományos módszerekkel tanítanak, nehezen változnak. Az oktatáskutató szerint a másik ilyen régóta cipelt teher az esélyegyenlőtlenség. Ennek mértéke korábban is nagy volt, de az államosítás nem állította meg a további romlást.
– 2010 után rátettek egy lapáttal – mondja, hozzátéve, hogy az esélyegyenlőtlenség rontja az ország teljesítményét is. A rossz teljesítményre a tönkretett szakképzés is hathatott: 2013 óta ott már alig tanulnak közismereti tárgyakat a diákok.
