Tölgyessy Péter: Orbán Viktort a lenyúlás motiválja

Zsúfolásig megtelt a terem szerda kora este, a Párbeszéd Házában, az Eötvös József Csoport rendezvényén. A fokozott érdeklődés Tölgyessy Péternek szólt, aki „Mi lesz veled Magyarország? – a magyar politika kilátásai a választói döntés után” címmel tartott hosszú előadást. Segítségért mentünk, hogy jobban megértsük Orbán Viktor elsöprő győzelmének titkát, de nem lettünk okosabbak. Azt viszont megértettük, ha csak nem lesz valami olyan eseménysorozat a világpolitikában, amely Magyarországra is változásokat kikényszerítő erővel hatna, semmi esélye annak, hogy a közeljövőben bármi változással kalkuláljunk.

Tölgyessy Péter érzékletes metaforával indított. Elmesélte, hogy néhány évtizede lehetősége volt közvetlenül az Atlanti-óceán partján megszállni a Bretagne-félszigeten. Sikerült olyan szállást találnia, amely egyenesen az óceánra nézett. Amikor megérkezett, ködös idő volt, még az eső is szemerkélt. A parti ház óceánra néző ablakából így egy hatalmas sártengert lehetett látni. Amerre a szem ellátott iszap volt. Az iszapban dögök, felettük néhány sirály körözött. A legrémisztőbb látvány a pocsolyából kiemelkedő, oldalukra borult hajók voltak. Valahol a távolban, a szemerkélő eső ködén keresztül látni lehetett egy kékes csíkot, az volt a tenger.

– Ilyen az apály. Sár és reménytelenség mindenütt – mondta, hozzátéve, hogy Orbán rendszere az apályra épült.

A visszahúzódó tenger metaforáján továbbhaladva először arról beszélt, hogy mit jelent az apály a térség és a nyugati világban.

– Ez nem tisztán magyar történet

– szögezte le. Ennek megértését szerinte nehezíti, hogy az ellenzék folyamatosan arról beszél, hogy Magyarországot egy szörnyű ember foglyul ejtette, miközben az Orbánéhoz hasonló politika növekvő népszerűsége nem magyar jelenség. – 1989-ben azt hittük, jön a dagály és hasítani fog a vitorlánk – folytatta. – Azért is bizakodhattunk, mert jó példákat láthattunk Európában, rövid, mindössze 25-30 év alatt zárkóztak fel a spanyolok, olaszok, görögök.

De Magyarországon és a térség más országaiban nem volt felzárkózás. 

– A gyors és sikeres felzárkózás ugyanis Európából Ázsiába került – utalt Kína és India elképesztő sebességű fejlődésére. Ehhez képest a nyugati világban Tölgyessy szerint gyengül a középosztály. – A reálbérek a hetvenes évek közepe óta stagnálnak a középosztályban. Az utóbbi 12 évben az OECD országok háztartásainak kétharmadában csökkent a jövedelem. A lefejlettebb országokban a fiatal családok nagy része rosszabbul él, mint szüleik, míg ez az 50-es, 60-as években ez nem így volt. Akkoriban a fiatalok 90 százaléka jobban élt, mint a szüleik. Márpedig Arisztotelész óta tudjuk, hogy középosztály nélkül nincs demokrácia – fejtette ki. (Arisztotelész tétele, miszerint az a politikai közösség a legjobb, amely a középosztályra támaszkodik, az utóbbi években sokszor előkerült, leginkább Donald Trump győzelme és a Brexit kapcsán. A populizmus erősödése és a fejlett országokban elvékonyodó középosztály közötti összefüggésre számos elemző rámutatott – a szerk.) Tölgyessy szerint emiatt tör utat magának az irracionalizmus, a tudomány megvetése. A régi elitek, a pártok gyengülnek, és ez még a nálunk sokkal sikeresebb országokban is így van. Ennek kapcsán rámutatott az elitek és a szélesebb közönség elidegenedésére. ez utóbbi lényegében kétségbe vonja az elitek tudását. – Az egyetemek világa eltávolodott a való világtól, az oktatók, a kutatók nem találkoznak a valósággal. Ami racionális az egyetemek világában, a külvilágban már nem az – utalt a turbófokozatra kapcsolt politikai korrektség jelenségére az egyes nyugati egyetemeken.

Ezzel párhuzamosan Tölgyessy szerint az új politikai irányzatok azt mondják, „fenébe a politikai korrektséggel, mi tudjuk a válaszokat a problémákra!”, és bár válaszokat nemigen adnak, de ahhoz nagyon értenek, hogy a választók fejét megsimogassák.

A térségükre rátérve azt mondta, „ez egy tétova, félig sikeres, félig sikertelen térség”. Tölgyessy úgy látja, ilyen politika, mint amit Orbán képvisel, más országokban is létrejött, elég Fico populizmusára gondolni Szlovákiában, vagy Kaczyńskiéra Lengyelországban. Rámutatott, hogy a 2008-as válság után kialakult egy trend, amely különös erővel tör előre.

1945 óta ez a legnagyobb válság a világkapitalizmusban, és Tölgyessy szerint távol vagyunk a végétől.

– Ennek a trendnek a része a mi kis magyar berendezkedésünk – állította, hozzátéve, hogy e trend alakításában Orbán Viktor az egyik „legötletgazdagabb, leginnovatívabb, legsikeresebb” politikus. Szerinte Orbán mindemellett átütő és leleményes is.

(Mi kissé feszengtünk ennyi pozitív jelzőt hallva egy olyan politikusról, aki egy működő ügyészség esetén valószínűleg már nyakig ülne a büntető és polgári perekben – a szerk.)

– A nyolcvanas években a kádári örökség pozitívnak tűnt, és nem csak nekünk, külföldről is úgy tűnt. Még a legeltökéltebb amerikai jobboldaliak is azt mondták, lehet ebben a magyar zsenialitásban valami, mert lám, milyen sokat kihoztunk a kommunizmusból. Volt egy olyan látszat, hogy a magyarok a legbeszorítottabb helyzetből is kihozzák a maximumot. Nagyra tartottuk magunkat a nyolcvanas években. Pedig ez volt a legrettenetesebb örökség: a Kádár-rendszer a szabálykerülés, az ügyeskedés rendszere volt. Rettenetes gyakorlat alakult ki, mert nem versenyképesnek, hanem ügyesnek kellett lenni – magyarázta, hozzátéve, hogy azokban az országokban, ahol rigorózusabb kommunizmus volt, mint Magyarországon, könnyebb volt a kapitalista rendszerre való átállás.

A jelenlegi helyzet megértéséhez látni kell Tölgyessy szerint azt is, hogy a rendszerváltáskor nem egyetlen egységmozgalom működött, mint például a lengyeleknél vagy a cseheknél, hanem szinte azonnal többpártrendszer alakult ki.

– Óriási élményt adott az embereknek Prágában, hogy egymillió ember rázta a kulcsot és követelte, hogy „Havelt a várba!”. Elképesztő élményt adott az embereknek, hogy „visszavettük a hazánkat a kommunistáktól, szabad ország vagyunk” – fogalmazott Tölgyessy, felidézve, hogy élete egyik legsötétebb és legszomorúbb pillanata a magyar rendszerváltás időszakában az első szabad választások éjszakája volt. – Nagyon alacsony volt a részvétel, az utcák kihaltak és sötétek voltak, a magyarok ilyen „nem szeretem módon” álltak a demokráciához. Más országokban 90 százalék felett volt a részvétel, a gyakran lesajnált Romániában is 88, míg Magyarországon csak 67 százalék.

– Az emberek azt érezték, eddig egy párt nyomott le minket, most több párt fog

– tette hozzá. Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a reformokhoz is másképp láttak hozzá azokban az országokban, ahol másmilyen hangulat övezte a rendszerváltást. Lengyelországban például augusztusban megalakult a kormány, amely szeptemberre már 30 százalékkal csökkentette a reálbért, és 650 százalékos inflációt csinált. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen 1993-ban már növekedési pályára állt a lengyel gazdaság – világított rá Tölgyessy, hozzátéve: ugyanebben az időszakban Magyarországon „a gyenge és esendő pártok rettegtek, a kormány csak felerészben engedte az emberekre terhelni a gazdasági visszaesés következményeit. Nyúlós, elhúzódó időszak volt, amelyben nem tudott felállni egy új szerkezet”. Tölgyessy emlékeztetett arra is, hogy eközben 1990-ben elindult Magyarországon a hideg polgárháború, nem volt elemi együttműködés sem a pártok között, mert halálos harcnak gondolták a politikát, amelyben egymás megsemmisítése volt a cél.  

Ennek az együttműködés-képtelenségnek és az elhúzódó átmenetnek a következményeként maradtak el Magyarországon Tölgyessí szerint a „biztató” évek.

– 1997 és 2001 között volt néhány biztató év, de azok is messze elmaradtak a többiekétől – állította, hozzátéve, hogy az elmúlt 30 évben mindössze egyszer volt 6.3 százalékos GDP növekedési adatunk, az is mindössze negyedévig. Hibának nevezte, hogy 2004 és 2009 között a kormányok a legnagyobb európai konjunktúrában adósították el az országot. Emlékeztetett, hogy a rendszerváltás 20. évfordulója alkalmából készült egy kutatás a térségben 2009-ben, amelynek döbbenetes eredményei voltak: a magyarok – még az oroszokat és az ukránokat is beleértve – tömegével fordultak el a nyugati szövetségeseiktől, a demokráciától és a kapitalizmustól. A politikai élet-halál-harcban Tölgyessy szerint szükségszerű volt, hogy erre a válságra politikai válasz érkezzen.

2010-ben aztán a régi politikát kisöpörte a nép a parlamentből.

– A Jobbik és az LMP megjelenése a lázadás áttörése volt

– mondta, utalva arra a hatalmas fordulatra, hogy míg a Jobbik bizonyos választókerületekben 2006-ban még csak 2 százalékot kapott, addig 2010-ben már 30-at. – Orbán pedig szép lassan, igazodva a vágyakhoz, visszahozta a régi otthonosság érzését – tette hozzá. Ez szerinte azért is mehetett ennyire könnyen, mert sem a családokban, sem az iskolákban, sem a munkahelyeken nem voltak demokratikus minták, csak a tekintélyelvűség és paternalizmus. – Orbán kidobta az egyenjogú, piaci kapcsolatokat, és mindenhol visszaállította a hierarchiát, ami rengeteg ember számára otthonos – mondta.

Tölgyessy Péter elmondta, Orbán felismerte: apály idején nincs felemelkedés, ezért nem a fogyasztás emelésének eszközéhez nyúlt, hanem ellenségképek gyártásához. (Erre jól emlékezhetünk: 2010-ben a biztosítók, bankok, aztán Brüsszel, majd jött Soros György és a migránsok.)

És bár az elmúlt években a nemzetközi konjunktúra húzza a magyar gazdaságot is, van növekedés, Magyarország a földkerekség leginkább panaszkultúrára épülő országa. – Sérelem, mint a tenger – került elő egy újabb hasonlat a tengerrel összefüggésben. – A sérelmi politika legyőzhetetlen – jelentette ki, utalva arra, hogy Orbán Viktor ebben is nagyon jól teljesít.

A társadalomtörténeti háttér megvilágítása után rátért a választásokra, és a kampányra, ami szerinte szégyen volt. Szerkezetét tekintve pedig ugyanolyannak látta az ellenzékét, mint a kormánypártét. Az egyik azt tolta, hogy „rettegjünk, jönnek a migránsok”, a másik pedig azt, hogy „mindenért Orbán Viktor a hibás”. – Két hazugság versengett. Itt Soros, ott Orbán – összegezte. De Tölgyessyt az is megrázta, hogy miket ígérgettek az ellenzéki pártok. – Rettenetes! Annyi hazugság sorjázott! – fakadt ki. Az ellenzék azzal, hogy bármit megígért, szerinte infantilizálta a szavazókat.

A kampány szerinte más volt Hódmezővásárhely előtt és a polgármester-választás után. Előtte az ellenzékiek nem arra játszottak, hogy nyerjenek, hanem arra, hogy minél több mandátumot vegyenek el egymástól. Nem a Fidesztől.

– A közönség azt hallgatta, Szél-kormány, Karácsony-kormány, Vona-kormány, ezt 10 százalékos támogatottságú pártok hazudták. Iszonyatos szemfényvesztés volt. Hódmezővásárhely után úgy tűnt, valami megváltozott. Nagyon stabilnak tűnnek az olyan rendszerek, mint Orbáné, aztán hirtelen összezuhannak. Addigra azonban már el voltak lőve a golyók az ellenzék részéről – fogalmazott, hozzátéve, hogy az elmúlt nyolc évben mindössze néhányszor ingott meg Orbán támogatottsága. Az ellenzékre visszatérve Tölgyessy elmondta, hogy

az a párt lett a legsikeresebb, amelyik a legügyesebben verte át az ellenzéket és a szavazóit: ez pedig Gyurcsány Ferenc pártja,

amely 120 százalékos ugrást ér el, már ami a parlamenti mandátumait illeti: eddig 4 DK-s képviselő ült a parlamentben, most majd 9 fog.

Nem ment el szó nélkül amellett sem, hogy Budapesten viszont ellenzéki győzelem volt, azonban ebből szerinte a kádári gyökerű baloldal jött ki jól. – Ment a monoton szöveg a baloldali egységről, baloldali blokkról. Már 1947-ben is a szörnyű jobboldallal állt szemben a baloldali blokk – fogalmazott, rávilágítva, hogy azok a pártok, amelyek meg akarták újítani a baloldalt, mint például az LMP vagy a Momentum, nem voltak sikeresek.

– Ugyanazok az ellenzéki politikusok kerültek be a Parlamentbe, akik eddig sem tudták megújítani a magyar politikát, három választás bizonyítja, hogy ez az ellenzék nem képes rá – hangsúlyozta előadásában Tölgyessy Péter, aki úgy vélte: abban, hogy a kádári gyökerű politikától nem szabadul meg az ország, óriási része volt a baloldali megmondóembereknek, a civileknek, a sajtónak. (A kis maradék független sajtó is sokkal differenciáltabb ennél szerintünk – a szerk.)

A korrupció kapcsán Tölgyessy emlékeztetett arra, hogy

Orbán már 1994-ben azt mondta: új elitet kell létrehozni.

– Ehhez kellett egy fideszes innováció, ami egy névből áll: Simicska Lajos. Irányított gazdaságot kell csinálni, háttérhatalmat kell építeni, amiben önjáróvá válik a politika – magyarázta. Hosszan beszélt az előzményekről, arról például, hogy mennyire hazug volt a pártfinanszírozás rendszere, ami kiszolgálttá tette a pártokat az oligarcháknak. Orbán azt mondta, ebből elég, lesz saját pénzbegyűjtő cégük, amit Simicska Lajos működtet. Hogy erre nem rezonál a magyarok többsége, szintén a kádári ügyeskedés jelenségét hozta fel. Pedig lenyúlásból nem lesz versenyképesség, erre a legjobb példa a futball. De a korrupció a magyar társadalom hétköznapjainak része.

Mikorra futhat ki Orbán rendszere? – tette fel a kérdést. Nos, a válasza nem túl megnyugtató:

– Az ilyen sikertelen országokban apály idején ilyenek a tipikus rendszerek – mondta, vagyis szerinte ez a rezsim még sokáig a nyakunkon maradhat. Úgy látja, hogy az ilyen rendszerek választásokon ritkán buknak meg. Tölgyessy ugyanakkor üzent a csalást kiáltó ellenzéki pártoknak, mert ez szerinte nem vezet sehova, sőt, inkább csak árt. – Minden jel arra utal, hogy a magyar választók ezt akarták – jelentette ki, hozzátéve, hogy a csalás emlegetése helyett inkább azt kéne megérteni, hogy miért akarták így a választók. Azt is megüzente az ellenéknek, hogy a parlament bojkottja sem megoldás, azzal ugyanis „csomó lehetőségről” lemondanak a pártok, nem tehetnek fel például kérdést a miniszterelnöknek.

Egy értékelvű közösség

Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csaba László, Jakab András, Jóri András, Kádár Béla, Mellár Tamás, Sólyom László, Tölgyessy Péter és Urbán László alapította. Célja, hogy rendszeres összejövetelekkel olyan intellektuális és értékelvű közösséget teremtsen, amelyben közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására kerülhet sor.

Most annak a feladata jött el, hogy újragondoljunk a demokráciával, kapitalizmussal kapcsolatos képünket – vélekedett Tölgyessy, aki példaként említette az Egyesült Államokat, ahol a neoliberális közgazdászok is arról kezdtek el beszélni, hogy növelni kellene az újraelosztás szintjét. Magyarországon is szükség lenne olyan gondolkodásra, amely válaszokat keres arra, hogy a globalizáció keretei között, ahol Kína és India olcsó és versenyképes tömegtermékeket állít elő, hogyan lehet működtetni a demokráciát. Az biztos, hogy másképp, mint eddig. Vissza kell hozni az elitekbe vetett hitet, visszahozni a bizalmat, a tények tiszteletét. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ha eljön a dagály, akkor az ellenzék mozdulni tudjon. Egy példát említett a történelemből, amikor Magyarország „rá tudott szállni” a dagályra: ez a reformkor. Az akkori dagályban összeszedett lendület az első világháborúig kitartott. Arra azonban, hogy mikor jön a dagály, nem tudott konkrét időpontot mondani. De a Nyugatnak nem alkonyodott be, a kapitalizmus ugyan változik, de óriási innovációs erők működnek.

– Eljön a dagály, és ha készen állunk rá, lesz újra Magyarország. Most van egy erőskezű vezető, ezt meg kell becsülni, mert a káosznál jobb

– zárta előadását.

A közönség soraiból valaki megkérdezte, szerinte EU-tag lesz-e Magyarország tíz év múlva, amire határozott igennel válaszolt. Már csak azért is, mert Tölgyessy szerint Orbánt a lenyúlás motiválja, és ez nem csak az EU-val, hanem az oroszokkal kapcsolatban is így van. – Nem szeretett bele az oroszokba – szögezte le. Szerinte Paks is az erőforrások lenyúlásáról szól.

A migráció témájában is érkezett kérdés. – Szegény nyomorult ország vagyunk, de azért vigyázzunk! Olyan mennyiségű ember mozdult meg, hogy ekkora tömeget Nyugat-Európa nem tud felszívni – válaszolta Tölgyessy Péter, aki szerint ez veszélyes is, hiszen a migránsok zöme olyan országokból jön, ahol nem osztják a nyugat legalapvetőbb értékeit. Rámutatott: míg egy német nő termékenységi rátája 1.3 gyerek, addig a muzulmánoké 6. Ez belátható időn belül óriási változást fog hozni Európában.