Tisztelt V. P. levelezőtársam!
Már kétmilliárd. Nem József Attila Flórához írt gyönyörű versére gondolok, hanem a Fidesz adósságára. Az erről írt soraival egyetértek. (Pártadósság, 2008. május 22.) És kiegészíteném néhány gondolattal.
A Fidesz mindig is óriási reklám- és propagandaköltséggel „dolgozott”, különösen választási kampányok idején. Gondoljunk csak az óriásplakátokra, szórólapokra, füzetecskékre, periodikákra, körtelefonokra. Vagy a választóknak milliószámra elküldött, Orbán Viktor által aláírt levélre. Emlékeztetőül: „Hiszek a szeretet és megértés erejében.” (Nota bene: semmi idegenszívűség, rárontás, idiótázás.)
A túlköltekezés mindig is jellemző volt a fiatal demokratákra. A Kurír című napilap az 1994-es választások után közölt egy írást, amely a pártok kampányköltségeit tartalmazta a Magyar Közlönyben közzétett önbevallásuk alapján. (A győzelem ára. 1994. június 4.) Az összegek millió forintban: FKGP 10, KDNP 17, MSZP 26, MDF 132, SZDSZ 152, Fidesz 155. Ezek az összegek mai pénzben, a KSH éves inflációs tényszámait figyelembe véve: 43, 72, 111, 562, 648 és 660 millió forint. Csak a választási kampányra.
1994-ben a parlamentbe jutott pártok képviselőinek száma: FKGP 26, KDNP 22, MSZP 209, MDF 37, SZDSZ 70, Fidesz 20 fő. Az adatok összevetésével az egy (mandátumhoz jutott) képviselőre jutó propagandaköltség mai milliókban: FKGP 2, KDNP 3, MSZP 1, MDF 15, SZDSZ 9 és Fidesz 33 millió forint! Kell ehhez kommentár?
Legfeljebb az említett vers utolsó két sora: „társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’, / mely igazodni magára mutat.”
Üdvözlettel:
Láng Róbert
Budapest
