Bérgyilkosos filmet néztek a tévében, aztán agyonvertek egy siófoki taxist
A Szegedi Törvényszék három bíróból álló másodfokú tanácsa érdemben helybenhagyta a büntetés-végrehajtási bíró 2020. január hó 14. napján meghozott azon döntését, melyben a nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélt S. Z. elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte - írta hétfőn a Szegedi Törvényszék, az MTI később pedig már arról írt, hogy a férfi volt az 1998-as siófoki taxisgyilkosság egyik elkövetője.
HelyszínelésA bűncselekményt a korabeli lapok alapján részletesen lehet rekonstruálni. S. Zoltánt egy Keszeg István nevű taxis megöléséért ítélték el 2000-ben. A Szabad Föld azév május 23-i számában azt írta, a gyilkosság idején, 1998 január 24-én, vagyis majdnem napra pontosan 22 éve.
a két siófoki albérlő, a 25 éves S. Zoltán és H. K. nevű 21 éves társa aznap este a Foglalkozása: bérgyilkos című filmet látta a tévében.
S. régen biztonsági őr volt, H. az építőiparban dolgozott, a rablás kiagyalásakor pedig egyiküknek sem volt állása.
Éjfél körül sikerült leinteniük egy szabad jelzésű helyi taxit. H. ült a sofőr mellé, S. pedig hátra. Azt hazudták, hogy Balatonkilitibe mennek bulizni, de aztán a taxis megállt egy elágazásnál, és megkérdezte, merre menjen. H. közölte, hogy „semerre”. A taxis 800 forintot kért a fuvarért, a kapott ezrest egy kis köteghez tette, majd zsebre rakta. H. erre könnyökkel arcon csapta, S. pedig kalapáccsal hátulról fejbe vágta. Az ütés akkora volt, hogy a kalapás kettétört. Az áldozatot kihúzták a kocsiból, majd S. a földön többször nyakon, H. pedig fejen rúgta. A szakértők szerint az áldozat a nyaki rúgásokba halt bele, miután ezek olyan erejűek voltak, hogy a sofőr a gégeroncsolódás miatt 2-3 percen belül megfulladt. A holttestet egy bozótos területen hagyták. Az áldozattól 12 500 forintot raboltak. A kocsival a Csépány-tóhoz hajtottak, leállították és őrölt borsot szórtak szét, majd gyalog mentek tovább. Véres ruhájukat egy sporttáskába tették, aztán kőnehezékkel együtt a Sió-csatornába dobták.
H. beismerő vallomásában azt mondta: fegyverük egy olyan kalapács volt, amit a buszokon tartanak, hogy veszélyhezetekben lehessen használni. A Szabad Föld cikkében kiemelik, hogy a férfi olyan részleteket tárt fel, amelyeket csak az elkövető ismerhetett. Második vallomása szerint négy idegen férfi ment oda hozzá az utcán, és arra kérték, hogy a megadott időben csalja a helyszínre Keszeg Istvánt. Mivel megfenyegették, ő ezt meg is tette, de a továbbiakban nem vett részt.
S. tagadott, vallomását a Somogyi Hírlap beszámolója szerint mindig az éppen előkerült aktuális bizonyítékokhoz igazította. Az egyik vizsgálat eredménye szerint az áldozat körme alatt maradt bőrfoszlányok viszont az ő nyakáról származtak.
A Népszabadság 1999. október 15-i híre szerint a tetteseket első fokon 15, illetve 11 évi fegyházbüntetésre ítélte a Somogy megyei Bíróság, de a legfelsőbb Bíróságon súlyosították az ítéletet. S.Z. jogerősen életfogytiglant kapott azzal, hogy ha kiváló magaviselettel tölti büntetését, akkor is csak legkorábban 17 év után helyezhető szabadlábra. Bűntársát, H. K.-t 15 évi fegyházzal büntették.
Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook-oldalára.
Juhászné Prágai Erika, a bíróság szóvivője a feltételes szabadlábra kedden közölte, a tanács érdemben helybenhagyta az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró döntését.
Az első fokon eljáró bíró megállapította, hogy az elítélt a szabadságvesztése végrehajtásának kezdetén igen súlyosan megszegte a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, egy elítélt társa sérelmére elkövetett testi sértés miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Bár magatartása ezt követően pozitív irányba változott, különböző címen 75 jutalmat érdemelt ki, hosszabb ideje konfliktusmentesen tölti büntetését, és szabadulása esetére megszervezte a munkába állását, valamint a lakhatását, megélhetését is. Az elítélt azonban mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését, a sértett hozzátartozói számára jóvátételi törekvése nem volt, kártérítési összeg megfizetését nem ajánlott fel, ez idáig erre kísérletet sem tett. A bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül nem lenne elérhető.
A másodfokú tanács indoklásában kifejtette, töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a feltételes szabadságra bocsátás nem jog, hanem lehetőség. A feltételes szabadságra bocsátás az elítélt társadalomba való visszailleszkedését és így jövőbeni normakövető magatartását elősegítő jogintézmény. Alkalmazásánál ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy valamennyi büntetés egyik alapvető rendeltetése a társadalom védelme. Ezért erre akkor kerülhet sor, amennyiben az elítélt feltételes szabadságra bocsátásától várható - elsősorban társadalmi - előnyök, meghaladják a társadalom veszélyeztetettségéből származó hátrányok mértékét.
A Szegedi Törvényszék a feltételes szabadlábra bocsátás mellőzésével kapcsolatban kedden azt írta, a tanács érdemben helybenhagyta az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró döntését.
Az első fokon eljáró bíró megállapította, hogy az elítélt a szabadságvesztése végrehajtásának kezdetén igen súlyosan megszegte a büntetés-végrehajtási intézet rendjét, egy elítélt társa sérelmére elkövetett testi sértés miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
Bár magatartása ezt követően pozitív irányba változott, különböző címen 75 jutalmat érdemelt ki, hosszabb ideje konfliktusmentesen tölti büntetését, és szabadulása esetére megszervezte a munkába állását, valamint a lakhatását, megélhetését is. S. zoltán azonban mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését, a sértett hozzátartozói számára jóvátételi törekvése nem volt, kártérítési összeg megfizetését nem ajánlott fel, ez idáig erre kísérletet sem tett. A bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül nem lenne elérhető.
A másodfokú tanács indoklásában kifejtette, töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a feltételes szabadságra bocsátás nem jog, hanem lehetőség. A feltételes szabadságra bocsátás az elítélt társadalomba való visszailleszkedését és így jövőbeni normakövető magatartását elősegítő jogintézmény. Alkalmazásánál ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy valamennyi büntetés egyik alapvető rendeltetése a társadalom védelme. Ezért erre akkor kerülhet sor, amennyiben az elítélt feltételes szabadságra bocsátásától várható - elsősorban társadalmi - előnyök, meghaladják a társadalom veszélyeztetettségéből származó hátrányok mértékét.
