Tarlós István a 168 Órának: Nem leszek partner a kormány szidalmazásában
Megszokta már az új életét ebben a kisebb irodában?
Ez más élethelyzet, mint a korábbi volt. Nem mondom, hogy lelkileg könnyen dolgoztam fel a váltást, de kimondom kereken: ma már egyetlen porcikám sem kívánja, hogy visszakerüljek a döntéshozói körbe.
Szokott a Főpolgármesteri Hivatallal álmodni?
Előfordult. De egészében már megbékéltem azzal a pályával, amit befuthattam, kezdve attól, hogy külvárosi értelmiségi család gyerekeként meg kellett küzdenem a grundon azért, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba a futballpálya palánkja mögül, egészen a főpolgármesteri székig.
Indulatos viták övezik a Pesti úti idősotthon ügyét. Szerencsétlen dolog több mint negyven ember halálának tragédiáját, a járványtól való félelmet politikai hangulatkeltésre használni. Ebben egyetértünk?
Arról, hogy ki használja fel a pandémiát politikai hangulatkeltésre, nem biztos, hogy megegyezik a véleményünk. Konkrétan a Pesti útról nekem határozott véleményem nem lehet, hiszen nem vagyok ott. Az viszont biztos, hogy az én időmben volt ott orvos, és nem érkezett panasz rühességre vagy koszra. A kulcskérdés nyilvánvalóan az, hogy a járvány idején folyamatos volt-e az ellátás, mert az faktum, hogy ez a főváros kompetenciája és felelőssége. Nem tudom, hogy mi történhetett az intézmény most lemondott vezetője és a városvezetés között. Ebben az idősotthonban most hatósági vizsgálat van. Ha az orvosi szolgálattal kapcsolatban megállapítanak jogi felelősséget, azt elvileg az intézmény vezetője viseli, hiszen az ő kötelezettsége az otthon működtetése.
Az intézményvezetőt még ön nevezte ki.
Rögtön reagálok erre is, de előbb befejezem a gondolatmenetemet. A politikai felelősség elől a város működésével kapcsolatos ügyekben nem ugorhat el a főpolgármester, ezt én sem tehettem meg. Nem mondhatja, hogy neki semmi köze nincs a város saját intézményéhez. Azt egyébként visszautasítom, amit több ízben hallottam már, hogy az intézmény vezetője fideszes lenne. Hacsak nem arra alapozzák ezt a feltételezést, hogy nem rúgtam ki egy Demszkytől megörökölt embert. Amikor főpolgármester lettem, Skultéti József irányította azt az önkormányzati ügyosztályt, amely az idősotthonokat felügyelte. Tehát az MSZP–SZDSZ- érában városházi vezető volt. A Pesti útra pedig a saját kérésére került.
Azért is említettem, hogy nem tartom szerencsésnek a politikai vádaskodást ebben az ügyben, mert a felelősség minimum megoszlik. Ha egyáltalán. A főpolgármester a Fővárosi Védelmi Bizottság elnökétől, a kormányhivatal vezetőjétől kérte, hogy teszteljék a kórházból az otthonba visszatérőket. Sára Botond, Józsefváros volt fideszes polgármestere viszont írásban adta, hogy szerinte ez fölösleges költségeket generálna.
Én nem fogok ebben az ügyben frontális támadást indítani a főpolgármester ellen, de a szelektív szerecsenmosdatásban sem vagyok partner. Az viszont bizonyos:
nevetséges dolog, ha egy főpolgármester azt bizonygatja, hogy neki semmi köze a saját intézményéhez.
Egyébként meg nem kellett volna visszautasítania azt, hogy 2020. január elsejétől újra a főpolgármester legyen a védelmi bizottság vezetője, ahogyan ez 2011 előtt volt. Erről még 2018 végén magam állapodtam meg a miniszterelnökkel, mert így tartottam helyesnek. A Pesti úti intézményről nincs több mondanivalóm. Attól függetlenül viszont lehetne vitatkozni arról, hogy ki politizálja át a pandémia ügyét. Az ellenzék ebben az ügyben brutális támadásokat intéz a kormány ellen, miközben nem tudom, hogy a főváros vezetése vagy akár ők maguk operatív módon mit tettek a járvány ügyében.
Például teszteltek az idősotthonokban, amit a kormány elmulasztott.
Az tény, hogy telekommunikálták a Facebookot mindenféle filozofálással. A közösségi háló persze kényelmes dolog, mert ott lehet nyűgösködni, ígérgetni. Ott nem kap az ember kényelmetlen kérdéseket, következésképp megválaszolni sem kell azokat.
Pedig facebookolásból nem lehet öt évig megélni.
De ha már a pandémiánál tartunk, nézzük meg a vitathatatlan tényeket. Járvány idején mégiscsak a mortalitás a leglényegesebb mutató.
Amely a fertőzések hivatalosan bejelentett számához képest a régióban Magyarországon a legmagasabb.
Akkor elmondom az igazi adatokat, mert a nyilvánosan hozzáférhető források alapján kiszámoltam. Belgiumban 100 ezer emberből 82-en haltak meg. Spanyolországban 59-en, Olaszországban és Nagy-Britanniában 53-an. Még Ausztriában is 7 a százezer lakosra jutó koronavírusos halottak száma, miközben Magyarországon csak 4,6. Ön mondta, hogy nem kell átpolitizálni a pandémiával kapcsolatos kérdéseket, és ezek a számok nem tagadhatók.
Meg az sem, hogy a hazai egészségügy helyzetét jól mutatja: Magyarországon a fertőzötteknek több mint a 12 százaléka hal meg.
Leszámítva, hogy valójában fogalmunk sincs arról, hol, mennyi a fertőzött.
A tiszti főorvos szokott számokat mondani. Azt is tőle tudjuk, hogy a megbetegedések több mint fele kórházakban és idősotthonokban történt.
Ezek bizonyíthatatlan dolgok. Hogy valójában mennyi a fertőzött, azt senki sem tudja. Ez csak ellenzéki kommunikációs trükk. Az viszont tényadat, hogy hol hányan haltak meg. Erről nem is kívánok tovább vitatkozni.
Jó. Térjünk is át arra a levélre, amelyet ön a miniszterelnöknek írt, és amely a Népszavához került. Kiderült, hogyan?
Nem tudom. Ha és amennyiben nem a miniszterelnök adta át – aminek, gondolom, ön is belátja, kicsi az esélye –, akkor ez alighanem büntető törvénykönyvbe ütköző akció volt. De ez ügyben nem fogok lépéseket tenni, mert valójában nem zavar, a levélben semmi olyasmi nincs, amit ne vállalnék a nyilvánosság előtt.
A miniszterelnök válaszolt? A levélben ön felvetette az ingyenes parkolás ügyét, lehet, hogy ennek nyomán valósították meg olyan hamar?
Az, hogy a miniszterelnök úr reagált-e és hogyan, hadd maradjon a kettőnk dolga. Nem hiszem, hogy ez közügy volna. Beszéljünk inkább arról a tizenkilenc javaslatról, amelyet azért tettem, mert ha adott egy olyan járvány, amelyhez hasonló az utóbbi száz évben sem Magyarországon, sem Európában nem volt, akkor az arányosság és a fontossági sorrend a döntő. Ilyen időszakban nyilván kevesebb a pénz és a forrás. A parancsolóan szükséges projekteknek elsőbbséget kell élvezniük. A javaslataim egy része országos ügyekre vonatkozik, amilyen például az M0-s körgyűrű befejezése és az M8-as gyorsforgalmi út megépítése az M7-es és az M5-ös között. Ami Budapestet illeti: állandóan azt hallom, hogy bizonytalan a közösségi közlekedés működésének finanszírozása, hogy kevés a forrás a Lánchídra, vagy nagy kapacitású P+R parkolók kiépítésére. Amíg kérdéses a buszok cseréjének folytatása is, addig nem tudom támogatni, hogy hárommilliárd forintért gyakorlatilag új Libegő épüljön, pedig én is kedvelem azt. Elismerem, erős mondat volt, hogy akár meg is lehetne szüntetni, mert belátom, ilyen érdekességre szükség van egy nagyvárosban. Ám ez a preferencia-sorrendben háttérbe szorulhat, ahogyan halasztható a fogaskerekű meghosszabbítása is.
Mit gondol arról az ötletről, hogy augusztus 20-án Budapest rendezze meg Európa legnagyobb tűzijátékát?
Nem kell nekem a világon mindenről gondolnom valamit. De az ezzel kapcsolatos hadakozásról is az jut eszembe, hogy az online térben olyan kommunikációs küzdelem megy, amelynek nincs semmi köze a valósághoz.
Az újságolvasónak nagyon nehéz eligazodnia abban, hogy mire mennyi pénz jut, hiszen a Magyar Közlöny már a járvány időszakában 13 milliárd 170 millió forint átcsoportosításáról írt. Ebből 2,77 milliárd ment az egyházi örökség védelmére, 4,45 az Eiffel Műhelyház beruházására, és csak kétmilliárd jutott az egészségügynek. Lehet, hogy pár milliárd forint az országos költségvetésben nem is olyan nagy tétel?
– Nézze, ismerem az ön lapjának a beállítottságát,
arra nyilván nem számít, hogy partner leszek a kormány szidalmazásában.
Amit én javasoltam, az sem pár milliárd. Szó van olyan 16 milliárdos tételről is, amely odébb csúsztatható vagy akár elhagyható. És szó van a MÁV és a Volán összevonásáról is, hiszen a vasúti szárnyvonalakon nagyon csekély a forgalom, az autóbusszal könnyen kiváltható. A két cég menetrendjei sincsenek összehangolva. Ez észszerű lépés és igen jelentős megtakarítás lenne. A felkérésem egyébként arra szólt, hogy milyen lépéseket lenne érdemes megtenni a közlekedésben és néhány építőipari ágazatban, nem pedig egészségügyi kérdésekre, vagy augusztus 20-a megünneplésére.
Egy honlap azt írta, hogy Tarlós szembefordult fideszes érdekkörökkel. Az ön javaslatai között szerepel, hogy a 2-es metró és a gödöllői HÉV összekapcsolása túl drága lenne, illetve elhagyható a budai fonódó villamospálya második üteme, hiszen a Garancsi-féle lakóparkba úgysem tömegközlekedéssel járnak majd az emberek.
Azt már megszoktam, hogy
némelyik ellenzéki újságíró jobban tudja, mire gondoltam, mint én magam, pedig számos sajtótájékoztatón elmondtam, ezt egyedül a feleségemtől viselem el.
A miniszterelnök tőlem viszont operatív javaslatokat kért, így az indítványaim nem politikai, hanem szakmai megállapítások. Úgy gondoltam, a miniszterelnök úrnak őszinte véleményre van szüksége. Ezért írtam például a metró és a gödöllői HÉV összekötéséről, hogy nagyon drága és gazdaságtalan projekt. Azt sem rejtettem véka alá, hogy ezt korábban két kerületi polgármester kolléga kérésére nem elleneztem. Ami pedig azt a Duna-parti villamospályát illeti, a döntés 16 milliárd forint megtakarítást eredményezne. De ez sem politikai, hanem szakmai álláspont.
Ezek szerint ön szakmai szempontból sem hisz abban, hogy egyszer eljön a nap, amikor olyan emberek is a közösségi közlekedést választják, akiknek lenne pénzük autóra és benzinre.
Ehhez előbb vonzóvá kellene tenni a tömegközlekedést. Ám egyelőre inkább azt látom, hogy
a Nagykörút elsősorban kerékpárúttá minősítéséből tragikomikus helyzetek következhetnek.
Ez biztos. A kerékpárosokkal egyébként én is megállapodásra jutottam annak idején, és tudom, a vágyaik netovábbja, hogy Budapesten tíz százalékra emelkedjen a biciklisták aránya. Érdemes végiggondolni például azt, hogy bizonyos életkor felett a nők szoknyában, gyakran gyerekekkel átülnek-e a kerékpárokra. A férfiak közül is sokan járnak öltönyben, fehér ingben. Egy majdnem kétmilliós város a világon sehol sem válhat kerékpáros-paradicsommá, ez Magyarországon sem lehetséges. Addig végképp nem, amíg Budapesten a gyűrű irányú úthálózat rendesen még nem épült ki, mert a körvasútsori körút sem készült el, és az M0-s gyűrű sem zárult be. Amíg mindez nem történik meg, kár is arról álmodozni, hogy hatékony és mindenki számára elviselhető legyen az autómentesítés.
