Szolidárisak vagyunk a Magyar Nemzettel
Remegve, szinte kezdő újságíróként érkeztem 2015-ben, a G-nap utáni Magyar Nemzethez. Az állásinterjún bizonygattam, hogy bár online-ban dolgoztam, higgyék el, van bennem potenciál riportírásra is, csak eddig nem volt rá időm, lehetőségem, nem volt elég kitartás bennem a kibontakozásra. Magam nem hittem el teljesen, amit mondtam, de a Magyar Nemzet Magazin szerkesztői elhitték nekem.
Nem indult könnyen a dolog, többször azt gondoltam, én erre alkalmatlan vagyok. Nem értettem, mi a jó riport, milyen a jó portré, hogyan szeretnék, mit szeretnének. Mégis újra és újra nekiveselkedtem, az ország kenyerétől indulva a mélyszegénységen és prostituáltaknak menedéket nyújtó védett házakon át a hospice-ig és a civilizációból kiköltöző, jurtában élő családig. És szépen, lassan talán tapasztaltabb újságíró lett belőlem.
De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy egy nem csak a szakma tapasztalt újságíróit tömörítő lapot, de ezzel együtt egy szellemi műhelyt is bezártak. Nekem legalábbis, minden nehézségével együtt, az volt.
Azoknak, akik ott dolgoztak, dolgoztunk, ez nem csak egy munkahely volt. Ahogy általában ez minden újságíróról elmondható. Az életünk elég nagy részét a szerkesztőségben töltjük, e körül járnak a gondolataink, ebben létezünk. Hogy mindez egy tollvonással, 24 óra alatt semmissé legyen, az körülbelül olyan érzés lehetett, mintha a saját lakásából zárnák ki az embert.
Akik azt gondolják, a sajtónyilvánosság szűkítése, az orgánumok megszüntetése nem akkora tragédia, tévednek. A tájékozottság elvesztésének tragédiája, a beszűkült látókör tragédiája, amelyben az információáramlás egy buborékra korlátozódik, és amelyből – ha így folytatódik – lassan csak a közösségi oldalak segítségével kiabálnak ki. Megszűnésekor a Magyar Nemzet a szeriőz ellenzéki sajtó egyik utolsó bástyája volt, amit nagyon nehezen és nagyon sok munkával építettek fel, ám pillanatok alatt pöcköltek le.
Csak remélni lehet, hogy erre a munkára és arra, ahogyan véget ért, sokan emlékezni fogunk.
Mi, a 168 Óra újságírói mellettetek vagyunk.
