Szocialista patthelyzet

– Mit gondol: még meddig húzhatja így az MSZP?

– Nem szeretném gyarapítani a türelmetlenek táborát. Azt ugyanis nem vártam, hogy „mélyvereségét” gyorsan kiheveri az MSZP, s hónapok alatt kimenekíti magát a morális válság és a politikai bukás romjai alól – visszaszerezve hitelességét. A kérdés ma már az: egyáltalán van-e még az MSZP-ben annyi potenciál, hogy kibontakozzon hosszabb távon?

– Felteszem, a helyzetet jól ismerő elemzőként válasza is van rá rögtön.

– Mondjuk úgy: komoly hiányosságokat látok, s már nem biztos, hogy pótolhatók.

– Azaz?

– A szocialista párt a választásokat követően – hangoztatott szándéka ellenére – elszalasztotta a szembenézést a kudarccal, válságával. Noha akkoriban számos érdemleges dokumentum készült – ilyen volt Gyurcsány Ferenc önkritikus Röpirata vagy Földes György átfogó elemzése –, amely alapján mindezt tisztázhatták volna. Ám a „megújulás” megalapozását célzó nyári kongresszuson az MSZP megint úgy döntött, hogy nem dönt.

– Egyetértünk: a tisztújítás kerülte a tartalmi és szellemi állásfoglalást. Az „egymás melletti elbeszélés” kongresszusa volt, amely ismét csak a párton belüli érdekegyesítésre korlátozódott. Holott Mesterházy Attila akkor – úgy vélem – megbonthatta volna a pártot morálisan is kikezdő oligarcharendszert. De hagyta, hogy belesodorják őt is a szokásos alkukba. Ez nemcsak a saját csapdája lett, hanem mostanra az egész párté. Ha úgy tetszik: lehetetlen így hitelesen politizálniuk. Bármilyen ellenzéki megnyilatkozásuk azonnal megkérdőjeleződik.

– Igen, ez nagyjából pontos elemzés. A tavalyi kongresszuson az MSZP elmulasztotta, hogy saját nyolcéves kormányzását és politikai teljesítményét értékelje. Megvitassa, mit fogad el távoli és közelmúltjából, mit nem, miben látja a hibákat, hol korrigálna. S legalább alapkérdésekben egyetértésre jusson. Ehelyett inkább egy reagáló, ad hoc ellenzéki szerepbe kezdtek – az elvek tisztázása nélkül. Ami legfeljebb a túléléshez elég. Ugyanakkor a politikában fontos az időzítés. Nem lehet bármikor elvégezni bármilyen feladatot. Az akkor kihagyott lehetőség a szembenézésre és az új politikai stratégia megalapozására hosszabb távon még jobban visszaüthet a pártra.

– Ugyanakkor Mesterházy eredménynek tartja, hogy az MSZP legalább stabilizálta magát, nagyjából tizenhat százalékos támogatottsága nem csökkent. Másfelől nem is titkoltan arra számítanak: erőszak-politikájával a Fidesz majd „ledolgozza” az előnyét s egyben az MSZP hátrányát.

– Most nyilván abban bíznak: az egykulcsos adó negatív jelenségei és a várható megszorítások végképp felébresztik az embereket. Úgy gondolkodnak: ha okkal és vadul bírálják a kormányt, visszaszelídülnek a szocialistákhoz egykori szavazóik, és majd elnézően megbocsátják a párt minden hibáját és „bűnét”. Ám az MSZP-nek nem egyszerűen az a baja, hogy kicsi a támogatottsága, és nagy az elutasítottsága. Ha a párt maga nem változik, erősödhet ugyan, ám attól még nem lesz alkalmas a feladatára. Az MSZP megnyilvánulásainak alig van hatásuk a politikától megcsömörlött emberekre vagy a közéletre. Miközben a szocialista politikusok igencsak komoly energiákat fektetnek abba, hogy rendszeresen reagáljanak a kormány lépéseire. Tiltakozó akciókat is kezdeményeztek, csakhogy ezek rendre kifulladtak.

– Akár legutóbbi petíciójuk is a sajtószabadság és a magántulajdon védelmében.

– Mert amit tesznek, nem állt össze koherens elvi ellenzéki politikává. Gondoljunk csupán az alkotmányozás körüli ingamozgásukra. Eleinte részt akartak venni a parlamenti vitában, aztán kihátráltak, mondván, nem akarják legitimálni az Orbán Viktor diktálta alkotmányt. Most pedig mintha újranyitották volna a kérdést: hogy talán mégiscsak ott a helyük a vitában. De visszatérve: nem az a kérdés, hogy a Fidesz leépíti-e önmagát. Ezt a „szívességet” minden kormánypárt meg szokta tenni az ellenzéknek. A kérdés az: az MSZP képes lesz-e versenyképes politikai erővé válni, alternatívát jelenteni, s újra betölteni a váltópárti szerepet. Bevallom: én ebben semmilyen elmozdulást nem látok. Még annak a folyamata sem indult el, ami változáshoz vezetne az MSZP-ben. Pedig a korábbi pártrendszer felbomlásával új időszámítás kezdődött, amit a Fidesz ki is használ a maga „centrális politikai erőterének” kiépítésével.

– De azért igyekszik valamilyen új arculatot találni magának az MSZP. Balfordulatot szorgalmaznak – radikális felhangokkal. Pár napja Szanyi Tibor elnökségi tag támogatásával „forradalmi marxista tagozat” alakult, és szerintük ezzel vette kezdetét az MSZP új korszaka. S azonnal megfogalmazták követelésüket: távozzanak a liberálisok a pártból. Ha valaki nem értené: Gyurcsány Ferencnek és a Demokratikus Koalíció Platformjának üzentek ezzel.

– Nem jósolok nagy jövőt a „forradalmi tagozatnak”. Noha sokak számára vonzó lehet a radikális baloldali hang. Csakhogy az efféle retorika ritkán „fordítható át” kormányzásra alkalmas koncepcióba. Magyarán: vagy radikális párt lesz az MSZP, vagy váltópárt – a kettő kizárja ugyanis egymást. Nehéz egyszerre forradalmár marxistának lenni, és fellépni a liberális szabadságjogok védelmében is. De mindez szintén a párton belüli tisztázatlan helyzeteket mutatja, a különféle nézetű platformok békétlen egymás mellett élését.

– Mondta az imént: a „tisztázás idejét” elmulasztotta az MSZP. Akkor mégis: van tovább?

– Zajlik azért a vita a pártban – latens módon. A legmarkánsabb különbség nyilván a Mesterházy-féle vezetés és Gyurcsány Ferenc platformja között van. A mostani elnökség reméli, hogy a Fidesz elutasítottsága és a baloldaliság hangoztatása révén majd automatikusan „visszaépül” az MSZP bázisa, és rekonstruálható a régi pártstruktúra. Gyurcsány alapgondolata pedig az: az MSZP eddigi története lényegében véget ért, és új „pártképlet” kell a korábbinál szélesebb társadalmi bázison – a demokratikus közép felé nyitva. Sokan kétségbe vonják ennek realitását, meg azt is, hogy ez megvalósítható-e az ő vezetésével.

– Egyelőre viszont patthelyzet van a pártban. Kérdés: vajon feloldható-e az MSZP szakadása nélkül?

– Már az is rendkívül nehéz kérdés: egyáltalán kiszélesíthető-e az MSZP bázisa, átalakítható-e a párt úgy, hogy vonzerőt jelentsen másoknak is. Vagy olyan mélységű a hitelvesztése, hogy reménytelen a váltópárti pozíció elérése. Úgy látom: az ellentétek, a patthelyzet feloldásához – valószínűleg – nem megspórolható a párton belüli összecsapás. Gyurcsány Ferenc szerint ennek minél előbb meg kell történnie. A jelenlegi elnökség pedig – úgy tűnik – arra törekszik, hogy konfliktus nélkül kihúzza a következő tisztújításig, 2012-ig. Hátha addigra annyira megnő az MSZP támogatottsága, hogy majd visszamenőleg fölértékeli a politikájukat.

– Ily módon aztán szépen felőrölhetik egymást a szocialisták.

– Még nem dőlt el az MSZP sorsa. A változás a belső erőviszonyokon is múlik, nemcsak a vezetők elhatározásától függ. Mindenesetre a párt helyben járása tökéletesen kedvez a Fidesznek. Hiszen Orbán Viktor leválthatatlan pártrendszert képzelt el. Ezt maguk a szocialisták is beteljesíthetik.