"Szempillantás alatt hazaárulók lehetünk"

– Ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból, hogy lássuk, ki miképpen viszonyul az ötletekhez. Így eldönthetjük, hogy az SZDSZ vagy az MDF irányába mozduljunk-e – mondja egy szocialista informátorunk.

Szivárogtak is bőséggel az elmúlt héten az ötletek az szja- és tb-csökkentésről, áfaemelésről, jövedékiadó-növelésről és a családi pótlék rendszerének átszabásáról. Kiderült: egységesebb koncepcióba foglalt terveket tán igen, de adatokkal is alátámasztott forgatókönyvet még nem várhatunk a csütörtöki extra műszaktól. Először a pénzügyminiszter tette nyilvánvalóvá: új számokat nem fognak mondani.

– Bár Gyurcsány Ferencnek van gyakorlata a gyors döntéshozatalban, konkrétumokkal most nem áll elő, mert még nincsenek – véli Lakner Zoltán politológus.

Merthogy a kormányfő szerint az összejövetel célja a helyzet megértése és a beavatkozás irányának, mértékének kijelölése. Intézkedések pedig legkorábban júliusban várhatók.

Kenyéren és vízen

De van-e értelme a nemzeti csúcs 2.0-ás verziójának? Vagy – ahogy az ellenzék tartja – az Országgyűlés gazdasági szereplőkkel és közjogi méltóságokkal kibővített ülésén csak a „biodíszlet” lesz gazdagabb?

– Azt javaslom a frakciónak, hogy arisztokratikus érdeklődéssel hallgassuk a kormányfőt – mondja Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese. – Nem tájékoztatni kellene, hanem intézkedni. Több értelme volna, ha a pártok szakértőit kenyérrel és vízzel bezárnánk a József nádor térre, amíg a politika számára is elfogadható válaszokkal nem tudnak előállni. A parlamentben mindenki a kamerának játszik. Gyurcsány pedig hajlamos a hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotásra.

Bauer Tamás szerint viszont előrelépés volna, ha – bár számok nélkül – legalább az irányokról értelmes vita folyna.

– Van olyan álláspont, hogy akár további eladósodás árán is, de a belföldi kereslet mesterséges növelésével mérsékeljük a visszaesést, ahogy ezt most a nyugati országok jó része teszi. Ha ezzel szemben a hiányt tartjuk a legfőbb korlátnak, a visszaesés mérséklését pedig célnak, akkor a fogyasztás terhére és a foglalkoztatás növelése érdekében csoportosítsunk át.

Az egykulcsos hívei

Épp csak állást kellene foglalni. Bauer szerint a Fidesz inkább az első variációt támogatja, bár az ezzel járó hiánynövekedést már nem vállalja.

A liberálisok elutasítják a hiány felduzzasztását és az adóemelést, ám pártolják az ingatlanadó bevezetését, és támogatnák a járulék- és adócsökkentést, ha azzal párhuzamosan mérséklődik az állam újraelosztó szerepe.

Vagyis újra napirendre kerül a kiadáscsökkentés. Amelynek szükségességében elvben minden párt egyetért ugyan, de a konkrétumoktól ódzkodik. Bár az SZDSZ a vita során javasolt egy 130 milliárdos megtakarítást hozó, a központi költségvetési szerveket és az infrastruktúrát érintő csomagot, a büdzsét végül ennek elfogadása nélkül is megszavazta.

Pedig van miből lefaragni, unalomig ismert a lista. Nyugdíj, családtámogatás, önkormányzati szektor – hogy csak a legnagyobb tételeket említsük.

Ha mégis – a most látható előjelek alapján – a kormány az áfaemelést választja a lyukak befoltozására, az saját szempontjai alapján érthető. Tervezhető, biztosan kalkulálható bevétel, egyetlen tollvonással. (Igaz, a várhatóan differenciáltan bevezetendő emelés nem segíti a gazdasági tisztánlátást, és növeli szomszédainkkal szemben már így is meglévő tetemes versenyhátrányunkat.) Az ezernyi tétel átnyálazásával járó kiadáscsökkentés gyötrelmesebb munka.

És érdeksérelmekkel jár.

– A politikailag lehetséges megoldások halmaza üres – magyarázza Bauer. – Bár a szocialisták egy része, akár Gyurcsány is, személyében rábólintana a racionális javaslatokra, azt mondja, azok a frakción nem mennének át. Amit viszont elfogadnak a politikai erők, az édeskevés a helyzet megoldásához.

Az SZDSZ és az MDF pozíciója sem kényelmesebb a kormánypárténál. Számukra a patkóba kerülés a tét. Közös érdekük az előrehozott választás elkerülése.

Ugyanakkor a magasabb jövedelműek számára kedvező egykulcsos adó híveiként a tehetősebbek szavazataiért küzdenek – egymás ellen is. (Emlékezhetünk, ősszel az MDF-nek sikerült az SZDSZ-t sarokba szorítania, amikor a liberálisok végül a parlament feloszlatása ellen szavaztak. Noha nyilván a fórum sem rajongott volna az ötletért a maga három százalékával.) Vagyis a verseny a „ki a nagyobb ellenzéki” számban is zajlik.

Dávid Ibolya például a múlt héten közleményben kérte Gyurcsány Ferencet, hogy a rendkívüli parlamenti ülésnap előtt egy MSZP–SZDSZ-csúcsot is hívjon össze, amelyen a 2009-es büdzséért felelős két párt kidolgozhatja javaslatait. Merthogy szerinte nekik kell vállalniuk a felelősséget az általuk megszavazott, pár hetes szavatossággal bíró költségvetésért.

Kegyelmi állapot

A liberális frakció vezetője, Kóka János a minisztériumok év végi többletigényeire kifizetett 80, és a közszféra 13. havi bérkompenzációjára fordított 120 milliárd miatt ostorozta a kormányt. Az SZDSZ elnöke, Fodor Gábor azt mantrázza, hogy a párt minden értelmes kezdeményezést támogat, függetlenül attól, hogy az kormányoldalról vagy az ellenzéktől érkezik-e.

Kérdés, csakúgy mint a szocialisták esetében: vajon az „értelmes kezdeményezés” megítélésekor a párt, vagy pedig az ország helyzetét mérlegelik-e inkább.

Mert nem mindegy. Amikor az MDF elnök asszonya a nemzeti csúcson egy füst alatt javasolta a 13. havi nyugdíjak kifizetésének egy évre való felfüggesztését, meg azt, hogy fagyasszák be a közszféra béreit, és a vállalkozások vissza nem térítendő támogatásait alakítsák hiteltámogatássá, a közgazdászok leborultak nagysága előtt. A választók nem.

– Hiába lapogatják a hátunkat az elemzők, ha közben megbukunk, és bolsevikbérencek leszünk – sóhajt Hock. – Kegyelmi állapotnak tűnhet, hogy kis pártként, olykor a szocialisták mellé állva többséget tudunk létrehozni. Ám ez a mai politikai hangulatban inkább hátrány, mint előny. Szempillantás alatt hazaárulók lehetünk.

Belső küzdelmek

Az alkalmi alkukban segítene, ha érvként a „kilóra megvették” helyett a választó egységes gazdaságpolitikai koncepciót vagy legalább egy-egy következetesen képviselt célt látna. Ám a liberális „ne legyen adóemelés” csak refrénnek elég. (Hiába kértünk lehetőséget az SZDSZ részletesebb koncepciójának megismerésére. Az indok: a frakció közvetlenül az ülésnap előtt dönt az irányokról. Õk se sietik el.) A fórum által régóta hajtogatott s most újra elővett javaslat (egy-két százalékos áfaemelésből a 1,7 milliós szja-sáv 2,2-re emelése, s ha még marad forrás, járulékcsökkentés) legalább konkrét.

– Az adóbevétel summája nem változhat – mondja Hock. – Mindenkinek van „nünükéje”. Mi azokat az adófizetőket képviseljük, akik kevesebbet kapnak vissza, mint amennyit a közösbe befizetnek.

A fórumosok és a liberálisok szerepe rövid távon felértékelődik. Ami esélyt adhat megkopott renoméjuk javítására. Ám hogy a belharcok során elszenvedett sérülések plasztikázására ennyi elegendő-e, az nem biztos.

– A pozicionálás nem megy meglévő szakpolitika nélkül – mondja Lakner Zoltán.

Ebben viszont komoly a lemaradás. Hiszen emésztő a belső küzdelem.