„Szél Bernadették amiatt aggódnak, hogy megpuccsolják őket” – LMP-s ultimátum vagy trükk?

Megkezdődött a visszaszámlálás: már csak egy hét, és kiderül, lesz-e teljes körű ellenzéki együttműködés, vagy az ötosztatú ellenzék − az LMP, a Momentum, az Együtt, az MSZP–Párbeszéd–DK, valamint a Jobbik − aspiránsai egymás ellen is indulnak a választásokon. Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje ultimátumában március 19-ig adott haladékot a Jobbiknak és az MSZP-nek, hogy üljenek le tárgyalni velük a jelöltek visszaléptetéséről. (Ezt az ultimátumot az MSZP a maga részéről teljesítette is. Azután, hogy Gyurcsány Ferenc DK-elnök a március 15-i ünnepi beszédében bejelentette tárgyalni szeretne minden ellenzéki párt vezetőjével, így a Jobbik elnökével, Vona Gáborral is, a párt miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely sietve jelezte, hogy ő elmegy erre a megbeszélésre. A Jobbik elnöke – aki hétfőn Szél Bernadett-tel azért leül tárgyalni – visszautasította az ajánlatot.)

Múlt héten az LMP-sek még úgy álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy haladékot kértek a szocialistáktól. Azt mondták, hétvégén ülésezik pártjuk Országos Politikai Tanácsa, e testületnek kell határoznia a tárgyalások irányáról.

A döntéshelyzetet az okozta, hogy a szocialisták sokkal több körzetet kértek azért cserébe, hogy az LMP szeretné adni Szekszárdon, Budakeszin, Szombathelyen, Salgótarjánban, Budapest belvárosában és Gödöllőn a többpárti támogatást élvező ellenzéki jelöltet. A szocialisták cserébe a miskolci, a szegedi, a nyíregyházi mellett több budapesti körzetben szeretnének LMP-támogatást is kérni.

Ha az LMP-s vezető testület áldását adta volna a megállapodásra, a pártnak hamarosan kongresszust kellett volna összehívnia, hogy módosítsa különutas stratégiáját. De az áldás elmaradt. És a váltót is átkapcsolták. Szél Bernadett levelet írt Vona Gábor Jobbik-elnöknek és Molnár Gyula MSZP-s vezetőnek, és jelezte, egyértelmű választ akar.

− A szocialistáknak is el kell dönteniük, nem érték-, de sorsközösséget vállalnak-e a Jobbikkal – magyarázta Szél Bernadett lapunknak.

Az LMP kiállását megelőzte, hogy a Momentum jelezte: ha az MSZP és a Jobbik leül tárgyalni, akkor ők feláldozzák magukat, egyoldalúan visszalépnek. Igaz, ez esetben a Momentum gesztusának jelentősége erősen leértékelődik.

A Jobbik már korábban kinyilvánította, hogy egyedül indul, és az MSZP sem vállal közösséget Vona Gábor pártjával. Nyíltan legalábbis nem. A szocialisták ugyanakkor egyre többször hangoztatják: győzzön a legesélyesebb jelölt!

− Ha egy körzetben a jobbikos az esélyes, akkor nyerjen ő. De ezt soha nem fogjuk nyilvánosan kimondani

– súgta egy szocialista politikus lapunknak.

De mi történt az LMP színfalai mögött? Miért ültek fel a „momentumos vonatra”?

DK-s forrásaink azt mondják, hogy a Momentum „berezelt a közvélemény-kutatási adatoktól”. (Ezzel szemben Fekete-Győr Andrásék azt üzenték, ők nem együttműködést, hanem kormányváltást szeretnének.) Ebben a DK nem hisz, azt mondják, hogy sem ők, sem az LMP nem akar megállapodni, csak trükköznek, a szocikra és a Jobbikra akarják terhelni az összefogás kudarcát. Ráadásul velük nem akarnak egyeztetni, pedig több körzetben indul majd egymással szemben LMP-s és DK-s jelölt.

Karácsony Gergely és Molnár Gyula szerint egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni

Fotó: Merész Márton

Szél Bernadett azt mondta, akkor lesz kormányváltás, ha mindenki együttműködik.

− Aki nem vállalja fel a másikat, nem akar kormányváltást – mondja. Az LMP korábban nem volt hajlandó tárgyalni a DK-val, de a társelnöke végül még a Vona Gáborral tartandó hétfői találkozó előtt, vasárnap asztalhoz ül Gyurcsány Ferenccel. – Nem egyértelmű a kommunikáció, fogy az idő. Mi kijöttünk a komfortzónánkból, folyamatosan tárgyaltunk, de ha nem lesz együttműködés, március 19. után a saját kampányunkra fogunk koncentrálni.

Hódmezővásárhelyre hivatkozik mindenki. Ott a közös jelölt mögé odaállt az egész ellenzék − és győztek. De van egy másik olvasata a történteknek. Sokan pletykálnak az LMP-n belüli feszültségekről.

− Szél Bernadették amiatt aggódnak, hogy megpuccsolják őket. Harminc jelöltjük petíciót fogalmazott meg arról, hogy ne működjenek együtt velünk, ha másként lesz, ők lemondanak. Schiffer András korábbi elnök állhat az akció mögött

– mondta egy szocialista forrás. És ezt hallottuk a DK és az Együtt politikusaitól is. Információink szerint a szocialisták rákérdeztek erre az LMP-vel való tárgyaláson, mire azt a választ kapták: udvariatlanság más párt belügyeivel foglalkozni.

Amikor erről kérdeztük, Szél Bernadett kitérő választ adott: − Az Országos Politikai Tanács döntött a felhívásunkról, amely lényegesen szélesebb kör annál, amit ön említett. Egyértelmű állásfoglalást hoztunk. Egységes a párt.

De nem csak az MSZP–Jobbik–LMP-közeledés megy nyögvenyelősen. A szocialisták és a DK-sok szerint az Együtt-projektnek vége. A párt rosszul szerepel a közvélemény-kutatásokban, egy százalék körül állnak. Ennek ellenére az Együtt prominensei 3-3,5 százalékosra becsülik szervezetüket, és – mint mondják − „ha kijön a tempó, összejöhet az öt százalék is a választásokon”.

Ők kevésnek tartják, ami az LMP–MSZP-egyeztetésen történik, úgy látják, 40-45 körzetben lenne szükség Jobbik nélküli koordinációra, hogy megroppanjon az orbáni rendszer.

A szocialista elnökség egy része viszont úgy véli, nem kellene Juhász Péterékre pazarolni azt a kevés visszalépési lehetőségüket, ami még van, tekintve, hogy az MSZP már eleve több mint 40 jelöltjét visszavonta a DK és függetlenek javára. Inkább az LMP-vel kellene dűlőre jutni. A többiek pedig úgy gondolkodnak, ha nincs esélye a szocialista jelöltnek, akkor sem kellene visszaléptetni, hanem rá kell hajtani a töredékszavazatokra. Csepelen a jelenlegi képviselőnek, Szabó Szabolcsnak (Együtt) vélhetően nagyobb esélye van arra, hogy legyőzze Németh Szilárd rezsibiztost, mint a szocialista Bangóné Borbély Ildikónak, mégis kötik az ebet a karóhoz: itt nincs visszalépés.

Az Együtt politikusai többször jelezték, szívesen betagozódtak volna egy pártszövetségbe, ehhez a legjobb lehetőség lett volna az Új Pólus, de a kezdeményezés hamvába holt. Most két-három jelöltet szeretnének, másutt visszalépnének az esélyesebb javára. Ám a többiek úgy gondolkodnak: az Együtt többet visz, mint amennyit hoz.

Sokak szerint az MSZP azért sem akarja túl sok jelöltjét visszaléptetni − jelenlegi 58 jelöltjéből csak négyet venne le −, hogy ne csökkenjen radikálisan az állami kampánypénz, a támogatási sávhatár ugyanis 54 jelöltnél húzódik.

A pénz szempontja nyilván más pártokat sem hagy hidegen. Ugyanakkor információink szerint főként attól tartanak a szocialisták, hogy a saját egyéni jelölt nélküli helyeken nem fognak tudni hatásos listás kampányt folytatni, márpedig az MSZP–P-listának a tízszázalékos küszöböt kell megugrania.

Molnár Gyula szocialista elnök lapunknak azt mondta, ő nem akar választástechnikai vitát, hanem esélyes jelöltet keres.

− Bizonyítsuk közös szándékunkat azzal, hogy három, vitán felül álló civil szereplő javára visszalép mindenki – utal Mellár Tamásra (Baranya), Kész Zoltánra (Veszprém) és Magyar Györgyre (Siófok). Emellett azt is szeretné, ha március 15. nem pártrendezvény lenne, hanem az ellenzék közös ünnepe. Erre lapzártakor kevés az esély. Ugyan a Liberálisok, a DK és az Együtt is jelezte részvételét, az LMP nem akar velük ünnepelni. (Érdekesség, hogy az Együtt egy kicsit megtrollkodta az ünnepet: azt a Szabó Szabolcsot delegálta szónokként, akinek javára az MSZP nem akar Csepelen visszalépni.)

Szél Bernadett erről lapunknak azt mondta, a közös ünnep értékközösséget takarna, az pedig nincs az ellenzéki pártok között.

Ahogy eddig egyezség sincs.