Szégyentúra Budapesten – Elkészült a top 10-es építészeti feketelista
Elsőként azonban a toplista első helyezettjén, az építése idején már éppen kifutó historizmus egyik utolsó reprezentánsán, a Károly körúti Anker-házon (1910) legeltettük meg kíváncsi szemünket. A tervező Alpár Ignác finoman fogalmazva sem aratott osztatlan sikert vele, volt, aki „Pest legízléstelenebb és legmonstruózusabb épületének”, „agyoncicomázott zagyva óriásnak” nevezte, de a mű még a mester szeretett feleségét is megrázta: „Na de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt?” – sikoltott fel, amikor meglátta.
– Tény, hogy még mindig egy kicsit nagy. Most ez nem is annyira feltűnő, mert többnyire ötemeletes házak veszik körül, de építésekor két-három emeletes épületek álltak itt, elképzelhető, hogy azok között mekkorának tűnhetett. Alpár mentségére szóljon azonban, hogy ezt a házat egy magára büszke cég, az Anker Élet- és Járadékbiztosító Rt. rendelte meg, amely afféle reklámhordozóként képzelte el a palotát. Ezért került rá minden, amit csak rá lehetett pakolni a historizmus jegyében: timpanon, három torony, girlandok etc. A másik, ami mellette szól, hogy korábban egy üveges passzázs volt itt, amit Alpár nem épített újjá, hanem végső soron egy utcát alakított ki belőle, az Anker közt, amelynek oly sok mindent köszönhetünk – összegzett Torma Tamás.
Az Anker-palota előttA 2011-ben védetté nyilvánított, de életveszélyes objektumként számon tartott házat alaposan megrágta az idő, valamint az a tény, hogy ahány lyuk van benne, nagyjából annyi a tulajdonosa is. Vakolata vedlik, szobrai megkoptak, eredeti, Zsolnay-féle díszei már csak nyomokban idézik föl a daliás időket. Az alsó traktusokban székelő kereskedők és szolgáltatók a haladó pesti hagyománynak megfelelően külön-külön festették le a lábazatot, az épület alja emitt barokksárga lett, amott citromszínű, egy szakaszon pedig a legendás rózsaszínű árnyalatot kapta meg.
Torma Tamás belülről is szemrevételezte már a felépítményt.
– A szokásos szocialista hagyaték: három-négy belső udvar, jó sok lakás, amiket a háború után még fel is osztottak, így egy csomó 50 négyzetméteres zárvány jött létre. Nem túl hangulatos, de például Hofi Gézának a jelek szerint bejött, évtizedekig lakott itt. A fenti két műteremlakás viszont nagyon klassz, Kemény Zsófi is megemlékezett róluk. Az Én még sosem című regényében ide helyezte a történet izgalmas végkifejletét – jegyezte meg a kritikus. Szerinte számos példa bizonyítja, hogy az ilyen óriási épületeket Budapesten valahogy sosem sikerül rendesen felújítani.
Ez itt különösen igaz: hírek szerint több beruházó is megálmodta már a hasznosítását, de ahhoz – a számtalan magántulajdonos mellett – az önkormányzattal és természetesen rengeteg állami szervvel is meg kellene egyezniük. A reménybeli új gazda valószínűleg luxuslakásokat vagy exkluzív szállodát alakítana ki az épületben, már ha eljutna odáig – írta nemrég a Portfólió.hu. Egy tíz évvel ezelőtti becslés szerint az Anker-ház felújítása már akkor is belekerült volna vagy félmilliárd forintba.
Természetesen az egyik leggyalázatosabb sorsra jutott pesti palazzó, a Balettintézetként is ismert Andrássy úti Drechsler-palota is felkerült a feketelistára (6. hely). Kora folytán lassan a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett, 1883 és 1886 között épült házat tartó állványzat is megérdemli a védettséget: e sorok írója a környéken cseperedett fel (ha ezt, ami lett, lehet így hívni), nem is kifejezetten mostanában, de már nincs emléke a dúcok nélküli palotáról.
Az ácsolat mögötti alsóbb emeleti ablakokat OSB-lapokkal védik az egészen véletlenül elrepülő féltégláktól, a fentieket semmivel, bizonyos felületeket pedig többrétegnyi, masszív, tagnek nevezett ábrázolatok óvnak a huligánoktól. Az egyik sarokban egy karácsonyfa kétezer éves múmiáját fedeztük fel. Az állványzat kétségtelen előnye viszont, hogy nagyon szigorúan zár, így az árkád oszlopait nemigen lehet összevizelni.
Torma Tamás szerint a házat Lechnerék kissé túldíszítették. De, tekintve, hogy ez az Andrássy út legpazarabb, legdíszesebb szakasza, és ez a teresedés – túloldalán az Operával – azon belül is a legkiemeltebb részlet, a pompa érthető. Egyébként a városba látogató turisták épp ezt a kiterjedt eklektikát keresik és szeretik. Ítészünk a város sajnálatosan természetes részének tartja ezt a pusztulást. Mert mi is van?
– Ha túl nagy az önkormányzati tulajdon, akkor azért nincs pénz a felújításra, és akkor azért sírunk, ha meg külföldiek megveszik, akkor meg azért. Vagyis ezért, amit itt most látunk – hívta fel a figyelmet.
A Drechsler-palotát 1997-ben adta el a VI. kerület akkori vezetése. Később az ingatlan egy izraeli tulajdonoshoz került, majd 2014-ben egy portugál céghez. Egy tavalyi hír szerint a palota 2020 második felében W Budapest néven, a Monarchia hangulatát idéző luxusszállodaként születik újjá.
Legyen úgy.
A lajstrom nyolcadik helyére egy ugyancsak Andrássy úti neoreneszánsz bérpalota futott be. A Liszt Ferenc tér sarkán álló, 47-es számú házat szintén csak az idősebb pesti bennszülöttek láthatták állványzat nélkül, a gerendákat tartó ácskapcsok ötszáz éve elsüllyedt spanyol gályákon talált leleteket idéznek, a dúcokon lassan szintén védett korba kerülő nejlonháló szűri a káros napsugarakat. A földszinti ablakzatok és az előttük korrodálódó díszrácsok között lakossági hullámpapír-, pillepalack- és sördobozgyűjtő pontok alakultak ki, a falakon kezdő falfirkálók nyertek felületeket, a tájat decens húgyszag lengi be, szó sincs arról tehát, hogy a ház ne hasznosulna. Az elhagyott neoreneszánsz palazzó aljában a körülmények dacára a mai napig kiterjedt kereskedést folytat egy bolt, amely az Angol, francia, olasz és német exkluzív méteráru feliratot viseli, példás öntudattal.
A ház történetéről nem sokat tudunk, de Torma Tamásnak azért van róla olvasmányélménye. Mint Zoltán Gábor Orgia című regényéből tudja, a háború végén a hírhedten brutális XII. kerületi nyilasok vették be magukat ide. Az ügybuzgó atyafiak ugyanis kinőtték a kerületüket, azaz már mindenkit elvitettek, mindent elzabráltak, ezért átjöttek Terézvárosba, folytatni, amit Budán abbahagytak. Annál is inkább, mert az itteni nyilasokat puhának tartották, annyira, hogy kicsit később még a VI. kerületi nyilas filiálét, a nevezetes Andrássy út 60.-at – a későbbi ÁVH-székházat, ma Terror Házát – is elkobozták a helyi erőktől: szabályos rohammal vették be a komor múltú épületet – idézte fel a legsötétebb időket a kritikus.
Terézváros önkormányzata 2017-ben nettó 1,19 milliárd forintért hirdette meg a házat. 2008-ban már megpróbálták értékesíteni, akkor 150 milliót kértek és adtak érte, végül a bíróság semmisítette meg az adásvételi szerződést.
Túránk végállomása a negyedik helyezett, az Andrássy út 83–85. számú háza volt, az a köröndi palota, amelynek teteje 2014 nyarán építési munkák közben leégett, és a szerkezetet a mai napig nem sikerült helyreállítani.
A hatalmas palotát 1883-ban Kauser József tervezte a Magyar Államvasutak nyugdíjpénztárának megbízásából. Az épületét – az Anker-házzal ellentétben – jól fogadta a korabeli publikum. A Kép-tér blog által idézett Lechner Jenő azt írta, hogy a ház „előkelő francia reneszánsz formáiban egy csapásra megnyilatkozik korának regényes hajlama, a történeti stílusok iránti tisztult érzéke s a párizsi iskolában szerzett alapos tudása”.
A terézvárosi önkormányzat 2017 év végén döntött úgy, hogy eladja a tulajdonában lévő házrészt. A 273 milliós vételárat a 2017-ben alakult Körönd Koncepció Ingatlanfejlesztő Kft. volt hajlandó kifizetni. Az új tulajdonos három éven belüli felújítási kötelezettséget vállalt, tehát most már csak egy éve maradt, hogy rendbe tegye a tűzben megsemmisült házrészt. A költségek hozzávetőleg két és fél milliárd forintra rúgnak. A korabeli hír szerint a beruházó „25 nagyméretű, magas színvonalú lakás kialakítását szeretné megvalósítani a 3. emelet rekonstruálásával”.
Kívülről egyelőre nem látszik, hogy túl sok minden történt volna azóta, az esőt még most is hatalmas szürke nejlonok fogják meg, a látványt esténként rudakra rögzített reflektorok teszik még plasztikusabbá.
Torma Tamás szerint – az Anker-házhoz hasonlóan – elsősorban ezzel a házzal is az irdatlan mérete miatt történik, ami történik, ahogy az átelleni, hasonló köröndi palotával is, amelyről meg a vakolat tűnik el lassan nyomtalanul. Ezekbe az épületekbe annyi pénzt kéne beletolni, amennyi sem a lakóknak, sem az önkormányzatnak nincs. Adódna persze megint a megoldás, hogy jöjjön a külföldi befektető, vegye meg, újítsa fel, és hasznosítsa. De itt ráadásul elég egy pillantást vetni a Hősök tere felé, az Andrássy út harmadik szakaszára, ahol jóval kisebbek az épületek. Azok a kis főúri paloták nyilván sokkal olcsóbbak, miközben reprezentációs célra kiválóan alkalmasak.
– Érthető – jegyezte meg Torma Tamás –, hogy inkább azokból válogatnak, ha már idejöttek.
