Szar az egész – sóhajt egy galambősz liberális

– Szar az egész – sóhajt egy galambősz liberális.
Kesernyés hang a küldöttgyűlés budaörsi korteszajából. Társa hallgat. Félő, lassan elalszik.
Kint kampányhoszteszek nyüzsögnek. Mellükön, fenekükön ott ring Kóka neve. A Fodor-hívek arca diafilmként villog a falon. Szabad a vásár: kampányfüzetek, újságok, táskák a küldötti markokban.
– Mi a szar? – ébred végre a hallgatag.
– Hát ez itt – int a galambősz a terem felé.
Egy két százalékra süllyedt párt keresgéli arcát.
– Azt mondják, végünk – rímel rá később a gusztosi szózat.
Ő fiatal. Még nem hisz benne. Még akar...
Kóka az előtérben tünteti ki Fodort. SZDSZ-jelvényt szúr elvtársi zakójára. Kezdődik a kampánymise.
Trombita fokozza a hangulatot.
– Én Jánosra szavazok.
– Én Gáborra – nyilatkoznak a hitvallók.
Kóka abszurd újsághirdetéssel nyit:
– Rendszerváltó hagyományokkal rendelkező kicsi, de befolyásos liberális párt keresi elnökét...
– Kókának legalább van vér a pucájában. Fodornak nincs – ad helyet a gúnynak egy széles arc.
– De Fodor hitelesebb – kontráz a másik.
A duettek napja a mai.
– Egy korrekt reklám azért feltünteti a veszélyeket is – magyarázza apróhirdetését a magyar adóparadicsom tervezője. – Munkahelyi ártalmak: nagy testű kutya csóválása hátulról...
Bernáthegyi MSZP, SZDSZ-farokkal – költői a kép.
Jön Gyurcsány „méltatása”. E szerint a kormányfő a liberális eszmék vérszívója, aki a kaméleonszocialisták élén, a politikai klímaváltozáshoz igazodva curikkol Drakula-kastélyába.
– Nem az a baj, hogy hirtelen döntöttünk a kilépésről, hanem az, hogy túl későn – húzná fel végre Kóka az önsorsrontás liberális óráját.
Majd megnyitja a közhelycsapot is: az SZDSZ mindig tükröt mutat, süket fülekre talál, „sokan mondják, legyünk rugalmasabbak”.
– Higgyétek el: ha holnaptól szépek, udvariasak, halk szavúak lesztek, akkor sem fognak jobban szeretni benneteket – könyörög a liberális népnek.
De az csak kicsit akar csúnya, faragatlan és ordítozós maradni.
– Fodornak a vérében van a liberalizmus, de János nem az anyatejjel szívta magába – feliratozza Kókát egy vérmes küldött.
Az elnökjelölt elnök közben a koalíciószaggató április 27-ét a „függetlenség napjának” nyilvánítja. Ó, Amerika...
– Fontos nap a mai. Kezdődik a futball-Európa-bajnokság – húzza vissza az unióba népét Fodor Gábor.
Nem tetszik neki Kóka korábbi jóslata, amely az SZDSZ jövőjét a Milan– Liverpool-meccsel kötötte össze: első félidő 3 : 0, második 3 : 3. Értsd: lehet javítani.
Fodor favoritja Mexikó. Az ottani világbajnokságon az első félidőben a szovjet–magyar meccs 3 : 0-ra állt, majd 6 : 0-ra vesztett a csapat. Értsük úgy: nem lehet fordítani?
Nostradamusi jövő. Nehezen érthető, sötét.
– Az én példám arról szól: az a csapat, amelyik változtat, győz – halljuk a fodori metaforamagyarázatot.
Így már más.
Több mint önállóságot ígér: erőt, nyitottságot, a demokratikus értékek védelmét. Győzelmet az uniós választáson, parlamenti helyeket, erős liberális önkormányzatokat.
Önálló toronyórát, koalíciós lánc nélkül. Vagy azzal? Ügyesen fogalmaz: a szocialisták „jelenlegi politikája valószínűtlenné teszi az új együttműködést”.
– És teljesíti majd ígéreteit? – kérdezem egy Fodor-fantól.
– Jó kérdés... – ráncolja homlokát. – De Kókát akkor sem lehet már eladni. Politikailag. Érti!?
Értem. Egyenes válasz: két rossz közül jöjjön a kisebb.
– Amit a János ajánl nektek: az az ultimátumok politikája. Bukáshoz vezet – szúr Fodor Kóka felé. Szerinte János politikája nem a párbeszédé, hanem a kinyilatkoztatásé: vagy lenyomják az MSZP torkán a követeléseiket, vagy jöjjön Orbán kétharmados győzelme. – Valóban ez az SZDSZ érdeke? – kérdezi vészjóslóan.
Aztán párbeszédet ajánl. Mindenkivel, aki él és mozog.
– Fogunk mi még győzni. És nem is csak kicsit – bizakodik a Kóka-párti Gusztos.
Elefántok mellett dübörögni fog a hangya?
– Támogatni jöttem, nem dicsérni – facsarja ki az antoniusi mondatot.
Rossz előjel: Caesar is rajtavesztett.
– Nem örülök a kampánynak. Kezdünk olyanok lenni, mint az egész ország. Nem élet-halál harc az elnökválasztás – óvja pártját Kuncze őselnök.
A színpad után csak Kókával fog kezet. Fodor széke mellett elmegy.
Aztán jöhet a tumultus az emeleti lépcső előtt.
– Meg ne lássam, hogy elmozdultok – kapják az ukázt a biztonsági őrök. – Csak kék szalaggal mehet fel a szavazó.
Korteslányok környékezik a sorakozó küldötteket. Kéretlenül osztják a mosolyt.
– Kóka nem tudott bizonyítani. Csak egy év jutott neki – biztatja magát egy liberális hadfi.
– Nem is kérdés, ki győz – mutatja fodorista kampányszatyrát egy hidrogénezett asszonyság; sütkérezik a vakuk fényében.
Eredményhirdetés előtt Horn Gábor feszíti a húrt. Értelmez, összefoglal. Mögötte toporog a számlálóbiztos.
Kóka ideges, a plafont bámulja. Fodor mosolyog. Ők már tudják a végeredményt?
– Ha most bárki kiszáll, az SZDSZ-nek vége. A párt 1998 óta bajban van. Tartósan nem tudta átlépni a parlamenti küszöböt. János válságról válságra bukdácsolt. Fodor sikeres minisztériumot vezetett – pörög bele Horn. Aztán könyörgőre fogja: – Találjuk meg végre szavazóinkat. 350 ezer liberálist kell megszólítani. Ne magunkkal foglalkozzunk!
És jöhet a várva várt bejelentés: Fodor két vokssal, 346 : 344-re győzött. Plusz három érvénytelen szavazat. Felszisszennek a médiamunkások. Kísért a tavalyi tisztújítás szelleme. De nincs óvás. Kóka szerint is tiszta volt a verseny.
Fodor a színpadon ünnepelteti magát. Hosszan tartó, lelkes taps, elszórt füttyszó. Azt mondja, meghatott. Köszönetparádé. Hollywoodé a színpad.
– Úgy kell kimennünk a teremből, hogy SZDSZ-esek vagyunk.
Felhívja Jánost a színpadra. Eddig pofozták, most szeretik egymást.
– A verseny most lezárult. Egyesítsük csapatainkat! – mosolyog erőltetetten Kóka.
– Ez komoly? – kérdem később tőle.
– Rajtam nem fog múlni – mondja, s prolongálja a színpadon elkezdett kípszmájlingot.
Aztán kiderül: az ügyvivői testületben öt kókista néz majd farkasszemet öt fodoristával. Demszky és Horn tűnik kakukktojásnak.
– Meggyőzhetők – bizakodik egy fodorista.
– Szép harc lesz – mosolyog egy kókista.
Így múlik ki lassan az SZDSZ küldöttgyűlése.
Távozóban tudósítása utolsó mondatán töri fejét a szkeptikus médiamunkás. Egyetlen szó az egész: meglátjuk.