Szanyi Tibor a kormány "nőellenes" lépéseiről

MSZP: nőellenes lépés lenne a gyermektelenségi adó
2010. szeptember 19. 11:17
– A Fidesz tavaszi választási ígéretei nem voltak túl konkrétak, de például azt bejelentették, hogy azonnali és nagymértékű adócsökkentés lesz abban a pillanatban, amikor kormányra kerülnek – nyilatkozta a 168 Óra Online-nak a szocialista politikus. – Az azonnali elmaradt, de a későbbi is, hiszen gyakorlatilag semmilyen nagyobb mértékű adócsökkentést nem csináltak, csupán adócizellálások történtek, melyek nem érintik a lakosság széles tömegeit, csak a tehetőseket. Ide sorolható az örökösödési adó alól való mentesség felső összeghatárának a kiterjesztése, ugyanakkor viszont megszüntették a feleség illetékmentes öröklési lehetőségét. És amit be kívánják vezetni az egykulcsos adó, ami együtt járna a minimálbér megadóztatásával is. Ez kifejezetten nőellenes intézkedés, tekintettel arra, hogy a minimálbéresek döntő hányada vidéki kistelepüléseken élő és azok között is nő, akiknek egyébként is szűkösek a munkalehetőségeik. A legújabb pedig: Boross Péteren keresztül arcátlanul bedobták tesztjelleggel az úgynevezett gyermektelenségi adót. Ebből már végképp nőellenes politika körvonalait látom kirajzolódni.

A gyermektelen férfiakat is megadóztatnák.

– De mégis a nőkön csattanna, őket jobban sújtaná. Az MSZP szerint gyereknevelés költségeit egy társadalmi keretben kell elhelyezni, nem pedig kipécézni a gyermekteleneket. Miért kötelezzünk bárkit is harminc- vagy akárhány éves korában arra, hogy gyereket szüljön vagy nemzzen. Egy ilyen adó sok torzuláshoz vezethet: az adó miatti félelemből felelőtlen döntéseket is hozhatnak.

Ön az imént úgy fogalmazott, hogy a gyerektelenségi adó ötletét Boross Péteren keresztül dobták be tesztjelleggel. Úgy gondolja tehát, hogy Boross Péter nem a magánvéleményét fejtette ki ezzel az ötlettel – hiszen az adó bevezetésének szándékát később Semjén Zsolt a kormány részéről cáfolta – , hanem ez megszervezett „közvélemény-kutatás”, lakmuszpapír volt?

– Boross Péter saját magától ilyeneket nem talál ki, ehhez kell egy olyan háttérmunka, ahol ilyeneken törik emberek a fejüket. Összefoglalva: Azonnali és nagymértékű adócsökkentés helyett lényegében meglévő adók kiterjesztésén, illetve új adók bevezetésén töri a fejét a kormány, ami egyértelműen arra utal, hogy hazudtak, vagy megtévesztették a ország lakosságát a valódi szándékaikról, másfelől pedig kifejezetten társadalomellenes megoldásokkal próbálkoznak.

Az MSZP milyen más módszert képzelne el a nők helyzetének könnyítésére és a gyermekvállalás ösztönzésére?

– A törekvés az MSZP politikájában már korábban is tetten érhető volt. Már a Bajnai-kormány idején, válság ide, válság oda, számos olyan intézkedés történt, ami azt szolgálta, hogy lehetőleg minél több településen minden gyerek jusson hozzá közszolgáltatásként jó minőségű óvodai, bölcsődei szolgáltatásokhoz. Ha végigpásztázzuk a szocialista vezetésű önkormányzatokat, akkor világosan látjuk, hogy ennek kifejezett kultúrája alakult ki, hogy ezek az úgynevezett gyerekbarát önkormányzatok, baloldali skandináv mintát követve, milyen szolgáltatásokat nyújtanak. Jó példaként tudom említeni a XIII. kerületet, ahol hosszú-hosszú évek óta egyrészt minden gyereknek jár és jut magas minőségű, és – itt a magas minőségen is hangsúly van – bölcsődei ellátás, ráadásul térítésmentesen, ami azt hiszem, unikum ebben az országban. De ugyanúgy ide tartoznak azok a magas minőségű óvodai szolgáltatások is, amelyeket a szocialista önkormányzatok amúgy szép csendben nyújtanak. Van, ahol szobrot állít egy fideszes polgármester, a szocialista polgármesterek pedig többnyire óvodában meg bölcsődében gondolkodnak. Ezeknél az önkormányzatoknál kitapinthatóan erősebbek a gyermekjóléti szolgáltatások. Ráadásul ez folytatódik az iskolákban is. Nálunk, a XIII. kerületben a középiskolákban is az önkormányzat fizeti a rászoruló gyerekek ebédjét, később kifizeti a gimnáziumokban a nyelvvizsgát, a jogosítványt, és az hozzájárul az internet-előfizetés költségeihez is.

Mind a jobb, mind a baloldal azt ígérte, megőrzi a kistepelülések iskoláit. Gyerekbarát-e ez valójában? Csakugyan akkora dráma lenne iskolabusszal vinni a gyerekeket a legközelebbi nagyobb település jobban felszerelt iskolájába? Hiszen nagyobb városokban egy kerületen belül is utazik naponta annyi időt a kisgyerek, mint amennyit egy kis településről utazna minőségi oktatásért a legközelebbi, jobban ellátott iskolába.

– Így van. Nekünk az az álláspontunk, hogy az iskola minőségéből kell kiindulni. Tehát azt kell megnézni, hogy adott községben hol és miként állítható elő a legjobb, legkényelmesebb, és a legmagasabb színvonalon teljesíteni képes iskola, és erre kell megszervezni a „ráhordást” és a délutáni felügyeletet. Egyszer, még vidékpolitikai kormánymegbízottként végeztem egy kistérségi kísérletet Zsákán és környékén, ahol öt-hat települést kellett összefogni. Pénz akkor nem volt, de szervezéssel fél év alatt pikk-pakk be tudtuk indítani a dolgokat. Megkérdeztem a szülőktől: Miért jó a gyereknek, ha rossz, gyengén felszerelt iskolába jár, igaz, csak öt perc gyalogútnyira? Miért nem jó, ha 15-20 perces autóúttal be tudnátok vinni őket a szomszédos településre? Nézzétek meg, hogy kik azok a vállalkozók, akik minden áldott reggel mennek egyik faluból a másikba: meglátjátok, hogy sokkal több fuvarlehetőség van, mint ahány gyerek. Kiderült: kényelmesen meg tudták oldani a gyermekek szállítását a minőségi iskolába. Pedig még iskolabusz sem volt.

Régóta beszélnek politikusok arról, hogy elterjedtebbé kellene tenni a részmunkaidős foglalkozatás, de a gyakorlatban nem történt semmi. Pedig sok nőnek jó lenne: gyermekes anyáknak, nagymamáknak, feleségeknek.

– Én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a részmunkaidőt kellene erőltetni. Annál is inkább, mert a munkáltatók számára ez egy rémálom tud lenni, és a munkavállalók szempontjából sem jó, mert a fajlagos költségek nagyon megemelkednek az odautazás illetve a még az esetleges gyermekelhelyezési megoldások miatt. Ugyanakkor a részmunkaidőhöz kapcsolódó jövedelem aránytalanul alacsony. Nekünk inkább az a politikánk, hogy az atipikus foglalkoztatásnál egy színes, széles skálát kell felmutatni. Példának mondom: dolgozik egy nő 16 órát azután három napig nem. Gazdaságosan és rugalmasan kezelhető munkaidőben gondolkodunk, ami sokkal színesebb világ, mint azt mondani hogy négy-vagy hatórás munkaidő.

Valamikor mintha szó lett volna arról, és épp az MSZP részéről, hogy azok a munkáltatók, akik ötven év feletti dolgozókat alkalmaznak, valamiféle kedvezményt kaphassanak. Hiszen tudjuk, hogy eleve 40-50 éves fejjel munkát találni nálunk szinte lehetetlen, holott Nyugaton még a hatvanasok többsége is dolgozik, ráadásul a nőknek még nehezebb. De ebből úgy tudom, nem lett semmi.

Ezek mind tervbe lettek, de a kormányváltás momentán elsöpörte. Ezek azok a társadalmi reformok, amelyekhez ha így, ha úgy, de mindenképpen hozzá kell kezdeni. Az, hogy Magyarországon az inaktívak aránya a munkaképes korú népességen belül 35 százalék közeli, ez azért téboly, messze-messze az európai átlagok alatt van. Tehát itt nagyon keményen a járulékkedvezmények világával kell tudni operálni.