Szanyi: Lázár az erdőtől nem látja a fát
Miközben a spanyolok naperőművet építenek a Szaharában, a japánok már az erkélyükre is kollektorokat szerelnek, nálunk lassan száműzik az alternatív energiát. Márpedig az Európai Uniónak is azt vállaltuk, hogy 2020-ig energiatermelésünk 14,65 százaléka megújuló energia lesz. Szanyi Tibor, az MSZP energiapolitikusa is elismeri, hogy már az előző kormány is elmaradt az alternatív energiák támogatásánál, most viszont Lázár János legutóbbi javaslatával még a meglévők is veszélybe kerülnek.
Ön szerint hogy állunk a 14,65 százalékos tervvel?
Sehogy. Már a mi kormányzatunk is csak immel-ámmal foglalkozott a megújuló energiákkal. Egy-két lelkes támogató volt, de nem volt szerves része a politikának. 2010-ben Bajnaiék már nem írtak ki pályázatot, mert nem akartak a következő kormány terhére pályáztatni. Azóta viszont még a régi projektek is állnak, mert nem kapnak pénzt.
Akkor nálunk csak a kirakatban vannak zöld energiák?
Kétségtelen, hogy a nap-, a szél- vagy éppen biohulladékból termelt energia bezavar a hagyományos termelőknek. Ők ugyanis nagy rendszereket építettek ki, s az alternatív energiák bekapcsolása a rendszerbe meglehetősen bonyolult. Ugyanakkor ezek mégiscsak divatba jöttek, s magánemberek, közintézmények alkalmazzák. Viszont ehhez speciális szaktudás kell, de nem oktatják, és maguk a cégek is autodidakta módon próbálják terjeszteni. A hőszivattyú például nagyszerű találmány, de ott milliméterre klappolni kell mindennek, különben a föld hője a földben marad.
S a napot, szelet miért nem szeretik a nagy rendszerek?
A napkollektorral az a baj, hogy éppen akkor nem kell az áram, amikor süt a nap, viszont a felesleget el kell vezetni. A napelem által megtermelt áramot sem tudják raktározni, ahogy a szélerőművekét sem. Paks teljesítményét viszont ilyenkor nem lehet visszavenni. Külföldön ezek vízerőművekkel vannak összekötve, amelyek nálunk politikai okokból nincsenek. Amikor Ausztriába megyünk a pályán, gyakran látni, hogy a magyar széllapátok állnak, az osztrákok pedig forognak. Náluk viszont a Dunán és a hegyekben is több vízerőmű dolgozik.
Az Új Széchenyi tervben viszont emlegették a vízerőműveket.
Kísérleteztek, szondázták a közvéleményt. Politikai egyeztetés viszont nem volt, hiszen éppen tegnap jelentették ki, hogy a Dunán pedig nem lesz vízlépcső. Szocialista képviselőként én támogatnám, hogy a Dunán két-három helyen legyen duzzasztás, mert jelenleg a hajózás sincs megoldva. A magyar néplélek viszont nem veszi be a dunai vízlépcsőket, túl nagy Bős-Nagymaros árnyéka. Ez a rendszerváltás szimbólumává vált, így nehéz racionális érvekkel operálni.
Lázár János legutóbbi javaslata szerint már a 8 centiméternél vastagabb fával sem lehet fűteni, így a biomassza erőművek leállhatnak.
Az a baj, hogy Lázár az erdőtől nem látja a fát. Azzal ugyanis még egyetértenek, hogy elsősorban a hulladékot, az aprófát, a rőzsét tüzeljék el, s ne vágjanak ki erdőket, de a rendelet még az átvételi árat is csökkenti. ismét a gáz felé tereli az energiatermelést, pedig ettől a függőségtől is szabadulni szeretnénk.
Mit mondunk majd az uniónak, ha kiderül, hogy a megújuló energiából bukásra állunk?
Kínos lesz magyarázkodni. pedig nem ördöngösség ez, Angliában például a betemetett szeméttelepeken lefúrnak, levezetnek egy csövet és már jön fel a metángáz. Nálunk majd minden kistelepülés megtehetné, hogy egy óriási ballonban gyűjti a zöld hulladékot, gombákkal megerjeszti, és már jön a biogáz. A gyalogakácról sem beszéltünk még, amely minden ártérben megteremne, munkát lehetne adni a cigányoknak. Egy átalakított kombájn betakarítaná és már kész a pellet tüzelőnek. Minden falu megszervezhetné a maga energiaellátását, ahogy például Ausztriában ez megvan. Én egy kis faluba járok síelni, ott két éve távfűtés van, az erdei hulladékot tüzelik el.
