Számlacsapda

– Konyak? Mézes pálinka? Saját készítésű – kínálgat Pálmai Margó. – Az ilyesmit reggel kell fogyasztani.
Kell a melegítés a témához. A hetvenkét éves hölgy felháborodott olvasói levélben „fogyasztói fosztogatással” vádolja az Elműt, s ígéri, ha gyanúja beigazolódik, népszavazást kezdeményez.

Nincs kegyelem

– Átviteli rendszer-irányítási díj, rendszerszintű szolgáltatási díj, elosztói forgalmi díj. Mi a túró ez? – olvassa ingerülten villanyszámlája tételeit. – Elosztóiveszteség-díj. Nekem ne számlázza ki senki a veszteségét! Vagy ez: menetrend-kiegyensúlyozási díj. Hát vonattal járnak ezek? Milyen menetrendjüket súlyozzam ki? És a kedvencem: szénipari szerkezetátalakítási támogatás. Én fizetem, hogy bezárták a bányákat? Mi ez, vicclap?
Nincs kegyelem, Margó amúgy is mindent lejegyez.
– Én kérem közgazdász vagyok, 1972 óta az összes kiadásomat könyvelem. Ma reggel is beírtam a füzetembe, mennyiért vettem gyümölcsöt, italt és kenyeret a piacon. A számláimmal ugyanezt teszem negyven esztendeje. Huszonkét évig voltam belső ellenőr egy országos cégnél. A véremben van, hogy mindent megnézek, macerás egy tyúk vagyok.
Nyilván macerási minőségében döntött úgy: a számlaügyre „menthetetlenül reagál”. Panasszal fordult a fogyasztóvédelmi ombudsmanhoz, aki a levelet az Elműnek továbbította. A társaság a Magyar Energia Hivatal ötoldalas számlamagyarázatát küldte válaszul, hogy „a tanulási, megértési folyamatot ezzel az összeállítással segítse”.
– Menjenek a francba, kit érdekel? Mintha egy rablót kérnénk, vizsgálja ki a lopásokat. Nincs kétségem afelől, hogy a rendszerük szerint jogosak a díjak, csakhogy olyan tételeket számláznak, amelyeknek a mennyiségét nem tudom ellenőrizni. Tele a hócipőm az Elművel, hogy így megvágja az embert!
Márpedig Pálmai Margóval nem lehet packázni. Pár hete nyílt levelet írt Bajnai Gordonnak egyebek mellett a villanyszámlák ügyében.
– A kommunizmusban működött a számlázás: megnéztem az előző és a friss kilowattomat, fizettem, és kész. Most azt mondják, ezek a díjak korábban is benne voltak a tarifában. De nem volt így részletezve, és nem irritálta a kuncsaftot, könyörgök!

Mégsem Margó a legkompetensebb panaszos, hanem az Elműnél okleveles fogyasztónak titulált Arday Géza középiskolai magyartanár. Az irodalomelméleti könyveket is író pedagógus szinte hazajár az Elműhöz.
– A legutóbbi számlámon a szénipari szerkezetátalakítási díjam 28 forint, a kedvezményes árú villamosergia-támogatás 17 forint. Többször magyarázták, melyik micsoda, de a mai napig nem értem.
Arday Gézát a magyartalan kifejezések is zavarják.
– Mi az, hogy adó nélkül számított ellenérték? És az, hogy adóval növelt ellenérték? Miért nem azt írják, hogy plusz áfa? Az elosztói veszteség pedig olyan, mint ha kárt okoztam volna, ebben a hónapban épp 580 forintot. Ráadásul mindezt két, szinte üres papíron küldik, amihez rengeteg fát, bokrot meg rekettyést kellett kivágni. Egyszerűsíteni kell, mert így olyan, mint ha ezt a pénzt mindenféle címen kiszednék a zsebünkből. Mint egy átverőshow-ban.

Panaszok ezrével

A számlaanomáliát az Elműnél is jól ismerik, ezrével érkeznek miatta a panaszok.
– A kétéves villamosenergia-törvény kiköti: a villanyszámlán minden olyan tényezőt fel kell tüntetni, amely segíti a fogyasztót a szabad szolgáltatóválasztásban. A törvényalkotók azt hiszik, ettől lesz verseny a piacon – mondja Boross Norbert, az Elmű kommunikációs és szabályozásmenedzsment-igazgatója. – Pedig a fogyasztó attól nem látja át jobban a villamosenergia-ipart, hogy olyan számlát kap, amelynek megértéséhez komoly műszaki szakértelem kell. Olyan ez, mint amikor a vasutas barátomtól kérdezem: mi az ellenirányú gőzdugattyú, mire azt válaszolja: hát mi lenne? Ellenirányú gőzdugattyú.
Ráadásul, véli az igazgató, a lakosság azt hiszi, az Elmű találja ki a sok csacskaságot.
– A szénipari támogatás sem a villamosipari kereskedelemhez kapcsolódik: az a vértesi erőmű kettes számú bányájának támogatása. Mint az útalap a benzinben. Ha valaki azért reklamál, mert nem fűt szénnel, mit lehet válaszolni?
Boross úgy véli: a számlákon szereplő tucatnyi tételből kettő-három fontos.
– Ha valaki Budapestről Siófokra autózik, hatóságilag meghatározott sztrádadíjat fizet, és mindegy, abból mennyi az aszfalt, sóder vagy töltésépítés. Nálunk is a szállítás, a járulékok és az áramdíj számítanak.

S hogy milyen magyarázatot kapna Pálmai Margó – mondjuk – a rendszer-kiegyensúlyozási díjra?
– Kollégám az energiahivatalban azt mondaná: a fogyasztási sűrűség függvényében 0-tól 24 óráig vett integrált összeget el kell osztani a napi idővel. Kérdés: Pálmai nénit miért kell kiképezni villamosmérnöknek?
Talán, mert az ügyfélnek megvan a maga pszichológiája.
– Kétmillió fogyasztónkból 1,9 millió megkapja és kifizeti a számlát. A maradék százezerből kilencvenezer levelet ír. Tízezren meg – általában nyugalmazott tanerők – megállás nélkül kérdezősködnek. A csúcson pedig az a fogyasztó áll, aki azért szokott feljelenteni, mert szerinte azért olyan széles a villanyszámla, mert százalékot kapok érte a levélszekrénygyártók országos szövetségétől.

A fogyasztó joga

– Mostanáig is benne volt a díjban az összes tétel, csak most részletezzük is őket. Az egységárakat össze lehet adni, a rendeleteknek utána lehet nézni – véli Bessenyei Gábor, a Magyar Energia Hivatal fogyasztóvédelmi osztályvezetője. – Ha a szénipari szerkezetátalakítási hozzájárulást „szénfillérként” magyaráznák, a hétköznapi ember is megértené. Csak tájékoztatás kérdése. Ahogy a nyugdíjas képes elolvasni, mobilszámlájából mennyi a telefonálás, a roaming, az SMS, a hétköznapi és a hétvégi tarifa, úgy a villanyszámlát is meg kell tanulni.
– Csapdahelyzet – összegez Gyarmati András, az Elmű fogyasztóvédelmi ombudsmanja, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség korábbi főigazgatója. – Bár a fogyasztónak alapjoga a tájékozódás, ezt nehéz teljesíteni. Még a Kóka János vezette minisztériumban döntöttek: a fogyasztó a lehető legrészletesebb számlát kapja. Mindent közölni akarnak vele, miközben neki esze ágában sincs ezt megérteni. Ráadásul arra, hogy a vértesi erőműben szénnel termelt áram miatti hozzájárulás miért a villanyszámlába került, nincs ésszerű magyarázat. És a villamosenergia-ipari nyugdíjasok kedvezményes árú villamosenergia-támogatása sem a szakma, hanem az Országgyűlés döntése. Az Elmű végrehajtóként hiába szajkózza, hogy fölösleges az ilyen részletes számla, az energiahivatal ragaszkodik hozzá.
– Az ombudsman durva hangnemű lakossági panaszokat kap.
– Az emberek úgy érzik, az Elmű átveri őket. Mint a klasszikus Márkus László-féle jelenetben. Vásárolt egy fotelt, hazavitte, leült vele szemben, és bámulta: mi került ezen hatezer forintba? A végén széthasogatta. Talán ha ráírják, mennyi volt a rugó, a ragasztó vagy a szövet, nem ezt tette volna?

Hónapok után elkészült a villanyszámlák egyszerűsítésére vonatkozó rendszer – jelentette be Boross Norbert. Az Elmű kommunikációs igazgatója szerint a szolgáltatók már többször egyeztettek a fogyasztóvédelmi szervezetekkel, de az új rendszer bevezetéséhez még rendeletmódosításra is szükség van. A közüzemi számlák egyszerűsítését amúgy Bajnai Gordon kormányfő is javasolta, mert szerinte a fogyasztók ebben a formában sokszor nem értik, miért mennyit kell fizetniük.