Súlyos megállapítások: sarokba szorult az Orbán-kormány

A Velencei Bizottság nemrég jelentést adott ki Magyarország Alaptörvényéről. A jelentésről hiteles fordítás hiányában és a kormánypártok képviselőinek félrevezető nyilatkozatai miatt téves kép alakulhatott ki a közvéleményben - írta a három civil szervezet. Annak érdekében, hogy a nyilvánosság valós információkkal rendelkezzen a Velencei Bizottság kritikáiról, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közösen elemzést készítettek a Velencei Bizottság jelentéséről és az ahhoz kapcsolódó kormányzati reakciókról.

Az elemzés megállapítja: "a jelentés tartalmi – és sokszor erősen kritikus – megállapításairól valós érdemi vita nem folyt hazánkban. A Jelentés hivatalos magyar nyelvű fordítása mindeddig nem készült el, a kormány nem adta valódi indokokkal alátámasztatott magyarázatát annak, hogy a huszonkilenc oldalas Jelentés kritikáit milyen szakmai megfontolások miatt tartja megalapozatlannak, ráadásul a Jelentés tartalmával kapcsolatban többször téves tájékoztatást nyújtott."

A civilek úgy vélik, hogy a kormányzat feladata lett volna az, hogy gondoskodjon a Jelentés magyar nyelven történő hozzáférhetővé tételéről. Az elemzésben azt írják: a kormányzatnak pontról pontra elemezve, nyilvánosan kellett volna megvédenie álláspontját az Alaptörvénnyel kapcsolatban. Mivel erre nem került sor, a három civil szervezet hiánypótló jelleggel részletes tartalmi összefoglalót készített a Jelentésről, valamint az azzal kapcsolatban elhangzott kormányzati reakciókról. (Magát az elemzést

• Ellentétben a kormányzati kommunikációval, a Jelentés összességében az Alaptörvénynek nem dicséretét, hanem átfogó bírálatát adja. A Bizottság Jelentése komoly szakmai kritikát fogalmaz meg az Alaptörvény elfogadásának körülményeiről, és olyan súlyos tartalmi kifogásokat emel, amelyek csak az Alaptörvény módosításával orvosolhatók.


• Ellentétben a Kormány képviselőiének állításaival, a Jelentés nem értelmezi rosszhiszeműen az Alaptörvényt. A diplomatikus elemzés helyenként szelíd rábeszéléssel ajánlja az európai követelményeket a Kormány figyelmébe. A normaszöveg kétértelműsége vagy hiányossága esetén a Velencei Bizottság többször a jóindulatú értelmezésből indul ki, így jár el az abortusz vagy a szekularizáció kérdésében is. Azért pedig a kritikák megfogalmazója nem kárhoztatható, hogy rámutat: az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek vannak elfogadhatatlan olvasatai is.


• Ellentétben a kormányzat álláspontjával, a Jelentés egyértelművé teszi, hogy az Alaptörvény számos pontja veszélyezteti a demokratikus berendezkedést. Ilyen például az Alkotmánybíróság hatáskör-korlátozásának fenntartása; az alapjogok korlátozására irányadó új szabályozás, a kétharmados törvények rendszere, amely a jelenlegi kormány adó-és társadalompolitikai döntéseit betonozzák be; vagy a költségvetés parlamenti elfogadásának antidemokratikus akadályozása a Költségvetési Tanács által.

Szigorúbb mérce

A civil szervezetek elemzése amellett, hogy a Jelentés ismertetésével európai tükröt tart a kormányzatnak, az Alaptörvényt a rendszerváltást követő magyar alkotmányos gyakorlat fényében is vizsgálja, és ennek alapján néhol a Velencei Bizottságnál is kritikusabb álláspontot fogalmaz meg róla.

Az elemzés elkészítése során a szerzők két szempontra koncentráltak: egyrészt arra, hogy az alapjogok tekintetében az Alaptörvény vajon növeli vagy csökkenti-e az alapjogvédelem eddig elért szintjét, másrészt arra, hogy az államszervezet vonatkozásában az új alkotmány mennyiben szolgálja a korlátozott közhatalom megvalósítását a fékek és ellensúlyok rendszerébe történő beavatkozással, azaz gyengíti-e a végrehajtó hatalom korlátait vagy éppen erősíti azokat. A civilek által alkalmazott mérce részben szigorúbb a Velencei Bizottság módszertanánál: nem kizárólag a nemzetközi sztenderdekre, hanem a több mint két évtizedes alkotmánybírósági gyakorlatra is tekintettel vagyunk, amikor a változások irányát értékeljük. Ezért megtörténhet, hogy ami a Velencei Bizottság mércéje szerint megfelelő, az visszalépés a magyar Alkotmánybíróság által felállított mércéhez képest, indokolt esetben erre az Elemzés felhívja a figyelmet.

Nem volt rosszhiszeműség

Általánosságban megállapítható, hogy ellentétben a kormány képviselőiének állításaival, a Jelentés készítői nem vádolhatók azzal, hogy ahol csak lehetett, rosszhiszeműséget feltételeztek, vagy megkérdőjeleznék a magyar hatóságok jóhiszeműségét – éppen ellenkezőleg, a Velencei Bizottság rendre diplomatikusan elemzi az Alaptörvényt, helyenként szelíd rábeszéléssel ajánlja az európai joggyakorlatot a kormány figyelmébe. De még ha igaz volna is a vád: egy alkotmánnyal szemben elsődleges kívánalom, hogy a rosszhiszemű értelmezésnek még a lehetőségét is zárja ki a lehető legkisebb teret engedve a mindenkori kormánynak és a hatóságoknak a felhatalmazásukkal való visszaélésre. Ha az Alaptörvény nem ilyen, mert könnyen lehet rosszhiszeműen értelmezni, akkor az egy rossz alkotmány. A helyes alkotmányértelmezés valójában egyfajta rosszhiszemű értelmezés, mert az alkotmányok feladata az, hogy a rosszhiszemű hatalomgyakorlástól óvják a politikai közösséget.

A TASZ, az Eötvös Károly intézet és a Helsinki bizottság elemzése során összevetette a Velencei Bizottság jelentésének főbb megállapításait és az arra adott kormányzati reakciókat is. (Persze az eddig elmondottakból következik, hogy számos kritikára egyáltalán nem érkezett magyar kormányzati válasz.

Elemzésük rávilágít arra, hogy ellentétben azzal, ahogy Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő fogalmazott, korántsem „a pozitív megállapítások adják a jelentés legfőbb tartalmát”, és nem igaz Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár azon állítása sem, miszerint „a nyilvánosságra hozott véleményben megfogalmazott kritikák elsősorban az alkotmányozás folyamatával foglalkoztak”. Az alábbiak fényében egyértelmű az is, hogy Gulyás Gergely napirend előtti felszólalásával ellentétben a Velencei Bizottság álláspontja szerint az Alaptörvény nem felel meg „maximálisan” a hatalommegosztás és a jogállamiság elvének.

A Velencei Bizottság megállapításaival az Európai Parlament képviselőinek többsége is egyetértett: 2011. július 5-én elfogadott határozatában az Európai Parlament bírálja a magyar Alaptörvényt, és „felszólítja a magyar hatóságokat, hogy fontolják meg a Velencei Bizottság véleményében felvetett problémákat és aggályokat, és hajtsák végre az ajánlásokat vagy az új Alaptörvény módosítása révén, vagy a jövőbeni sarkalatos törvények és rendes jogszabályok meghozatala során”. A határozat természetesen politikai dokumentum, hiszen azt demokratikus eljárásban megválasztott politikusok fogadták el. A Velencei Bizottság jelentését ezzel szemben nem politikusok, hanem alkotmánybírósági és legfelsőbb bírósági elnökök és egyetemi professzorok készítették, illetve fogadták el – így azt mint szakmailag megalapozatlant eleve lehetetlen nem figyelembe venni.