Stumpf István: Kulcskérdés a kuratórium

A minap Szegeden az egyik önkormányzati képviselő személyesen adta át Önnek azt a levelet, amelyben azt kéri, függesszék fel fel a Szegedi Tudományegyetem alapítványi átalakítását, mert az erről döntő szenátusi ülésen Rovó László rektor fenyegető hangnemben reagált a modellváltást ellenzők véleményére, majd olyan határozati javaslatról szavaztatták a szenátust, aminek a szövege eltért a korábban kiküldött szövegtől. Mi az álláspontja az ügyben?

A szenátus döntött. Rovó László rektor úr is megkapta ezt a kritikát, és azt mondta, felterjeszti az egész dokumentumot, a jegyzőkönyveket, a felvételeket, kivizsgáltatja a felettes hatósággal, vagyis a minisztériummal. Három és fél órás vita volt. Mindenki elmondhatta a véleményét. Ez mérföldkő a szegedi egyetemi demokrácia történetében, rég volt olyan, hogy ennyien részt vettek egy vitában. Érdemi vita volt, racionális diskurzus zajlott, és a végén a szavazás körül keletkezett feszültség. Szeretném, ha az egyetemek ügye nem lenne pártpolitikai ügy. Ha az átalakítás ügyét a direkt pártpolitika törésvonalai közé emeljük be, és választási kampánytémává tesszük, akkor ott a racionális diskurzus meghalt. Tudom, hogy voltak problémák a kommunikációval, sokan nem tudják pontosan, hogy minek a részei lesznek. Ahová hívnak, mindenhová szívesen elmegyek, és elmondom azt, amit én gondolok és tudok erről. A kormány egyértelművé tette, hogy semmiképpen nem akarja erőltetni a folyamatot. Az egyetemek, ha úgy döntenek, nem vesznek részt a modellváltásban. A szenátus mind a három nagy nem budapesti tudományegyetemnél úgy döntött - a másik két helyen elég nagy többséggel -, hogy ők szeretnének ebben a folyamatban részt venni. A minisztérium elindította az ezzel kapcsolatos jogi eljárást, előkészítik a kormányelőterjesztést és a törvénytervezetet. Ennek a közigazgatási egyeztetése indul a jövő héttől. (Interjúnk február 5-én készült – a szerk.)

A modellváltás arról szól, hogy az egyetem állami költségvetési intézményből közérdekű és közcélú alapítvánnyá alakul át. Az általuk kapott állami pénz megőrzi-e közpénz jellegét ebben a konstrukcióban?

Megőrzi, olyan értelemben, hogy azokra a célokra fordítható, amelyek az egyetem működtetésével összefüggenek. Tehát ez célvagyon, nem lehet másra fordítani, ebből nem lehet bevásárlóközpontot vagy divatcsarnokot építeni. Ezért van ez benne az alapítványok nevében, hogy közérdekű és közcélú alapítványok, nem privát alapítványok. Ezeket meg kell különböztetni a magánegyetemektől, illetve az egyházi fenntartású egyetemektől. Ebben a közcélú, közérdekű modellben talán Corvinus egyetem áll a legközelebb a magánegyetemi státushoz. 

Miért? 

Mert ebben az esetben jelentős vagyoni támogatást kaptak, és ebből a vagyonból saját maguk hoznak létre ösztöndíjakat. Az állam nem köt se rövid-, se hosszútávú keretszerződést a Corvinus egyetemmel arra, hogy ott államilag támogatott hallgatói helyek legyenek – szemben a többi egyetemmel. A Corvinus abszolút business modellt képvisel, és az a törekvése, hogy viszonylag rövid időn belül bejusson a legjobb üzleti iskolák közé.  

A többiek nem kapnak különvagyont? 

De, az egyetem ingatlanait, az oktatás eszközeit és egyszeri alapítói vagyonjuttatást is. Kapott a kecskeméti egyetem 40 milliárd forintot, kifejezetten kampuszfejlesztési célra. A gödöllői agráregyetem is jelentős forrásokra pályázik, több egyetem bejelentette, hogy támogatást szeretne kapni. Folyik annak a vizsgálata, hogy az államnak mekkora forrása van a vagyonjuttatásra.

A közpénz fogalmát definiáló alkotmánymódosítás egyébként változtatott-e a tartalmon, valamilyen fajta pénzek jogi minősítésén? Kivett-e valamit a közpénz fogalma alól?

Én nem így értelmezem, hanem úgy, hogy egyértelmű definíciót adott arról, mi a közpénz. Nem bevett fogalom ennek a használata sehol. Valószínűleg ennek a vitának az alkotmányos megalapozását akarta az alkotmányozó hatalom megteremteni azzal, hogy ezt a fogalmat beemelte. De a vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó alkotmánymódosítás, ami az év végén történt meg, egyértelművé tette, hogy ezek a vagyonkezelő alapítványok közérdekű és közcélú alapítványok, ami nagyon fontos korlát. Azt javasoltam a kormányzatnak, hogy dolgozzunk ki új törvényt ezekre a vagyonkezelő közcélú és közérdekű alapítványokra, amelyek egy része egyetemeket is működtet, másik része nem működtet egyetemeket. Most kezdtük ennek a törvénynek az előkészítését. Tehát párhuzamosan az egyetemek átalakulásáról szóló törvénnyel, tavasszal ez is a parlament elé fog kerülni.

Hogy viszonyul a modellváltás összehangolásáért felelős kormánybiztos jogköre az innovációs és technológiai tárca, mint az egyetemek felettes hatósága jogköréhez?

A miniszteriális felelősség nem szűnik meg, tehát a törvények előkészítése, az egyetemekkel való egyeztetés, a hosszútávú intézkedési tervek elkészítése a minisztérium kompetenciájába tartozik. Nagyon szorosan együttműködünk a miniszterrel. Egy hét fős apparátus, ami a rendelkezésemre áll, nem tudja magára vállalni a felsőoktatás irányításának a kormányzati felelősségét. Ennek a kétharmados törvénynek az igazságügyi tárcával együtt az ITM lesz az előterjesztője, a kormánybiztosság a közigazgatáson belüli vélemények koordinálásában működik közre. Meg akarom látogatni a már modellt váltott egyetemek közül azokat, amelyek érdekes tapasztalatokkal szolgálnak, és azokat, amelyek modellváltás előtt állnak.

Mivel indokolta Orbán Viktor ezt a kormánybiztosi megbízatást?

Azzal, hogy ez olyan történelmi léptékű változássorozat a felsőoktatásban, amely azt igényli, hogy az egyeztetéseket kormánybiztosi szintre emeljük, tehát kiemeljük a tárca reszortfelelősségéből. Vannak ugyanis viták.

Például milyenek? 

Eltérő a megközelítés a klinikák jövőjével kapcsolatban. Az EMMI és a Belügyminisztérium aggódik amiatt, hogy ha a klinikák átkerülnek az egyetemek tulajdonába, akkor hogyan lehet majd érvényesíteni az általuk kidolgozott egyéges kórházirányítási rendszert a klinikákkal szemben. Tegnap ezért mentem el Kásler miniszter úrhoz, előtte azért voltam Pintér miniszter úrnál, hogy meghallgassam a véleményüket. Beszélem erről Palkovics miniszter úrral is, és az államigazgatási egyeztetési eljárásban is próbálunk megoldást találni. Az egyetemeknek elsődleges kritériuma, hogy akkor nem vesznek részt a modellváltásban, ha a klinikák nem mennek együtt az egyetemekkel. Arra hivatkoznak, a magyar orvostudományi képzés komparatív előnye, hogy a klinikák ott vannak a képzés mögött. Szerintük súlyos problémákat vetne fel, ha leválasztanák a klinikákat az egyetemekről.

A felsőoktatás fejlesztésére szánt 1500 milliárd forint elosztására mik a tervek?

Az egyetemek továbbfejlesztésének a koncepciójához tartozik a science parkok, tudásparkok létrehozása, amire 350 milliárdot akar a kormány fordítani. Az egész 1500 milliárdból 900-950 milliárd menne a struktúraváltásra, illetőleg az egyetemek támogatására, tehát nem csak a struktúraváltó egyetemek kapnának támogatást. Aztán menne 150 milliárd a felnőttképzésre, a duális képzésre, ami szintén az egyetemek környékén csapódik le. A science parkok szinte minden egyetem mellett hihetetlenül fontos szerepet játszanak, egyfajta hídként szolgálnak az üzleti világ és az egyetemi tudományos élet között. Nagyon fontos, hogy eltűnjenek azok a bürokratikus akadályok, amelyeket az államkincstári rendszerhez tartozás jelent. Az új modell a nagyobb felelősség, nagyobb önállóság, kezdeményezőkészség, a bürokratikus dolgok leépítése, a közbeszerzések kissé szabadabbá tétele, és gazdasági tevékenységük racionalizálása. Az, hogy az oktatásban is keressék a piaci lehetőségeket, támogassák a jól teljesítő tanárokat. A teljesítmény visszatartás körüli állóvizet fel kell számolni, a minőségi oktatás irányába kell elmenni. Olyan nemzetstratégiai ügyről van szó, ami az ország, gyerekeink jövője szempontjából létfontosságú.

Visszatérve a miniszterelnöktől érkezett felkérésre, hogyan fogadta az ajánlatot? Korábban Ön nem ritkán bírálta a kormányt. 

Baráti gesztus volt mindenképpen, ahhoz képest, hogy voltak közöttünk feszültségek, részben az alkotmánybírói döntéseim okán. Palkovics László miniszter úron keresztül keresett meg először a miniszterelnök, aztán leültünk a miniszter úrral, hogy elmondja, mi a tétje a dolognak. Majd volt egy hosszú beszélgetésünk a miniszterelnökkel, némi gondolkodási idő után pedig azt mondtam, ez olyan kihívás, amit nem lehet visszautasítani. Végigjártam az egyetemi ranglétrát, ott van a szakkollégiumi múltam, az intézményszervezői oldal. Részt veszek a tehetséggondozásban, rálátok néhány egyetem működésére. Úgy gondoltam, ezek a tapasztalatok, kiegészítve az alkotmánybírói múlttal, talán alkalmassá tesznek erre a küldetésre. Az én természetem kevéssé harcos, sokkal inkább konszenzusteremtő alkat.  

A közelmúltban bejárta a médiát az, hogy Palkovics László állítólag le kívánt mondani, mert sorra vesznek el tőle jogköröket. Nem voltak ezért aggályai a felkérés elfogadásakor?

Nem, éppen ő közvetítette ezt a felkérést, és lehetőségem volt vele hosszan beszélni erről. Nem éreztem benne semmi sértettséget, azt meg különösen nem, hogy én a fejére ülök valamiféle politikai biztosként. Ők óriási munkát végeztek, csak a nagy sietségben kevés idő maradt arra, hogy ezt világosan el is magyarázzák. Hihetetlen munka kellett ahhoz, hogy ez az első tíz egyetem át tudjon alakulni. Tisztelettel adózom az iránt, amit elvégeztek, és szerintem ő plusz erőforrásként tekintett rám. 

Mennyire látja annak esélyét, hogy a modellváltás ne legyen pártpolitikai csatározás tárgya?

Elmentem a szegedi polgármesterhez is. Egyórás, nyílt, teljesen őszinte megbeszélést folytattam Botka Lászlóval, aki nagyon erős kritikai megállapításokat tett a modellel kapcsolatban, amelyek egy része erősen politikai alapozású feltételezés, hogy ez mire megy ki. Elmondtam, hogy az én felfogásomban ez Szeged számára is lehetőség. A folyamat elején vagyunk, a legfontosabb kérdés a kuratóriumnak, mint az állam helyébe lépő, alapítói jogokat gyakorló szervezetnek az összeállítása. Nagyon remélem, hogy azokat az egyetem felől jövő kezdeményezéseket, amelyek a kuratórium összetételére vonatkoznak, azokat figyelembe tudjuk venni.

Pontosan mi az Ön teendője a kuratóriumokkal kapcsolatban?

Begyűjtöm a legkülönbözőbb javaslatokat és véleményeket, ami az egyetem oldaláról szenátusi javaslatként elhangzik, az egyetem iránt elkötelezett emberek körében megfogalmazódik, és aztán segítek abban, hogy a legoptimálisabb döntés szülessen meg. 

Tehát neveket gyűjt, és javaslatot tesz?

Igen, én így értelmezem a saját feladatomat. Formálisan nem én vagyok a döntéshozó, de kormánybiztosként befolyásolhatom a döntéseket.

Az eddig létrejött kuratóriumok összetétele alapján többen azt mondják, ez csak látszólagos függetlenedés az államtól. A hatalom a bizalmasok révén valójában jobban rátelepedik az akadémiai szabadságra. 

Nem mondanám, hogy a politika dominálja a kuratóriumokat. Az eddigi tiszta politikusi képletet, ami a kormányt jelentette, felváltja egy kuratórium, amely nem tisztán politikai képlet, mert abban ott vannak professzorok, helyi kötődésű emberek, vállalkozók, és vannak politikusok is, de ők kisebbségben vannak. 

Szám szerint. De az informális befolyásolási képesség más dolog. A kuratóriumok összetételében nem látni kiegyensúlyozottságot, pluralizmust.

Nem gondolom, hogy a kuratóriumokban meg kellene ismételni a parlamentben folyó pártpolitikai vitákat. A kuratóriumnak az a dolga, hogy az egyetem stratégiáját befolyásolja, a jövőképet felvázolja, és segítsen abban, hogy ebben az új modellben mindenki a legjobbat hozza ki magából. A kuratórium nem a helyi demokrácia terepe, hanem abban olyan embereknek kell ülniük, akik egymással együtt tudnak működni, és világosan tisztában vannak azzal, hogy ha rájuk hárul az alapítói és a fenntartói felelősség, akkor ezt nem lehet fél szívvel csinálni. Meg fognak bukni azok a kurátorok, akik szembe mennek az egyetem többségének az akaratával. 

De akkor miért vannak ott a testületekben a kormánypárti politikusok?

E politikusok mindegyikének esetében van valamilyen erőteljes helyi kötődés. Varga Juditnál például az, hogy a miskolci egyetemen tanult.  

Tehát a kormánypárti politikusok nem mint kormánypárti politikusok ülnének a kuratóriumban?

Így van. Nem mint kormánypárti politikusok, hanem mint olyan politikusok, akik elkötelezettek az egyetem jövője mellett. Szeretnének tenni azért, hogy az egyetem sikeres legyen, versenyképes legyen, jól használja fel az EU-tól és máshonnan megszerzett támogatásokat. Motiválni akarja őket arra, hogy igazodjanak a külső gazdasági, piaci környezethez, népszerű legyen a hallgatók között, a külföldiek között is. A cél, hogy a magyar egyetemek bekerüljenek a versenyképes egyetemek közé. Az nagy tévedés, hogy a hallgatók nem fogják tudni szóvá tenni, ha az egyetem rosszabbul működik, mint amikor az állam volt a fenntartó. A stratégiai testületek és az állam, mint megrendelő mellett harmadik szereplőként megmarad - az egyetemi demokrácia letéteményeseként - a szenátus és önigazgatás. A tudomány és a kutatás szabadsága pedig alaptörvényi védelem alatt áll, tehát azt senkinek nincs joga korlátozni. 

Ahhoz, hogy ez működjék, bizalom kell. Ami az SZFE körül történt, az mennyire roncsolta ezt a bizalmat? 

Szerintem roncsolta, de egy kis időt kértem az átlagos újságolvasói szintnél mélyebb tájékozódáshoz, hogy magam is elmenjek oda, megkérdezzek embereket, megnézzem a dokumentumokat. A kölcsönösen gerjesztett félelmek légköre és a mindkét oldalon kialakult bizalmatlanság nagyon súlyos árnyként vetődik rá az egész modellváltási területre. Remélem, sikerül olyan megoldást találni, amelyben a résztvevő felek többé-kevésbé elégedetten tudják majd azt mondani: a konfliktus ellenére Magyarországon tovább tud folytatódni a minőségi színművészeti oktatás. 

(kiemelt kép: Dudás Szabolcs/168.hu)

Az interjú szerkesztett változata a csütörtökön megjelenő 168 hetilapban lesz olvasható.