Standeisky Éva a díszletdemokráciáról
A történész cikksorozatot írt arról az Élet és Irodalomban, hogy hatvanöt évvel ezelőtt forradalmi jellegű politikai és társadalmi átalakulás zajlott Magyarországon, ám az akkori jogállami kísérlet végül kudarcba fulladt. Elemzéséhez hozzátette: bár a múltról ír, a jelent félti. A teljes interjút a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatja.
Standeisky Éva nem sokkal az idei parlamenti választások előtt kezdte írni cikksorozatát. Minden részét így vezette be: „Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott.” Talán megsejtette, hogy hamarosan ismét „forradalom” tör ki nálunk?
„Orbán Viktor politikai lózungjait történészként nem tudom értelmezni” – mondja. „Forradalmi jellegű változások nálunk legutóbb 1989-ben voltak, de azt sem lehet az 1945-öshöz hasonlítani. Akkor a romokból, nyomorból kellett újjáépíteni mindent: a társadalmi, gazdasági változások sokkal mélyebben érintették a lakosságot. A ’89-es rendszerváltás lényegében felülről, a nép bevonása nélkül zajlott. De ezt a húszéves demokráciát semmibe venni – súlyos felelőtlenség. Ezért tartom elképesztőnek, hogy a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata »zavaros átmeneti időszaknak« minősíti az elmúlt két évtizedet.”
Az orbáni retorikába ugyanúgy belekeverednek avíttas, nacionalista, keresztény vonások, mint kádári elemek – véli Standeisky, ugyanakkor arra is emlékeztet: „Kádár János korában nem volt szokás, hogy a parlament, vagyis a kommunista párt által elfogadott politikai nyilatkozatokat kitűzzék a közhivatalokban. Kádár okult a személyi kultusz következményeiből.”
Standeisky Éva cikkeiben visszatér az a mondat: „A múltról írok, de a jelent féltem.” Erről így vélekedik:
„Nem attól félek, hogy majd megint jön értünk a »fekete autó«. Ám az nagyon aggasztó, mekkora a kiábrándulás a demokráciából. Orbánt nem saját akarnoksága vagy a külpolitikai kényszer emelte hatalomba, hanem »mi«.”
