Barát József: Kesernyés ünnep
Ők a mi hőseink! Akik életüket, egészségüket kockáztatva! Éjt nappallá téve! Erőfeszítéseik megakadályozták, hogy a járvány... A politikusok július elsején, a Semmelweis-napon persze teli szájjal, ékesszólóan dicsérik az egészségügyi dolgozókat, hiszen ünnep van, amikor el lehet mondani a sok szépet és jót, amit máskor nem sikerül.
A címzettek végre-valahára megkapják azt a régen beígért 500 ezer forint jutalmat is, amely nettóban persze inkább 330 körül jár majd.
Kompenzáció azoknak, akik eleinte megfelelő védőfelszerelés nélkül szolgáltak a járványosztályokon, és ma már tudjuk, hogy a megbetegedések harmada éppen a kórházakban történt. Gyorssegély azoknak, akiknek a jövedelme éppen a járvány idején 20-30 százalékot vagy még többet esett vissza, hiszen befagytak a másod- és harmadállások, amelyeket manapság az egészségügyi dolgozóknak vállalniuk kell, hogy megéljenek.
Koronavírusteszthez vesznek mintát egy férfi orrnyálkahártyájáról a Semmelweis Egyetem egyik mintavételi pontjánTermészetesen nagyon kell a pénz, amikor a COVID-járvány árnyékában az ápolók közül áprilisban sokan 120-130 ezer forintot vittek haza. Amikor a kezdő orvosok órabére a gyorséttermi kiszolgálókéval egyenlő: 900 forint. Amikor egy szakorvosnak kevesebb jár, mint egy szakmunkásnak, óránként 1700 forint. Persze mindenkinek számít, hogy a közösség, amelyet szolgál, időről időre elismerje az erőfeszítéseit. De nekünk, betegeknek és leendő betegeknek is legalább annyira fontos az alkalom, hogy végiggondoljuk: mi mennyit ér. Mert az, ahogyan az állítólagos többség képviseletében a kormányzó elit az egészségügyiseket becsüli, vagy inkább nem becsüli, visszaköszön a sorsunkban. Abban, hogy a magyarok öt évvel rövidebb ideig élnek, mint általában az uniós országok polgárai. Hogy
az egészségesen töltött évek száma Európa-szerte csak Romániában és Ukrajnában kevesebb, mint nálunk.
Hogy Magyarországon kiugróan magas a rákos halálozások aránya, egyebek mellett olyan daganatos betegségek miatt, amelyek másutt nem is számítanak haláloknak. Mert egyszerűen megelőzhetők.
Hát ennyire becsüljük az egészségügyet.
A mostani Semmelweis-nap és benne a jutalom alkalom lehetett volna arra, hogy egy pozitív gesztus kapcsán párbeszéd, együttműködés alakuljon ki a vezénylő elit és az egészségügyisek között. De ez is úgy ment, ahogyan nálunk szokott: pofa be, most én jutalmazok, most én vagyok a jó fej! Én döntöm el, kinek és mennyit, és kinek semennyit. Nem volt egyeztetés, amely ahhoz kellett volna, hogy kicsit igazságosabb lehessen a jutalom elosztása – mondta lapunknak Dr. Soós Adriána, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke. Az érdekvédő szerint igazságos, hogy olyan egészségügyiseknek is jár a jutalomból, akik közvetlenül nem ápoltak vírusos betegeket, sőt, akiket kényszerszabadságra küldtek, akik a tervezett beavatkozások leállítása miatt feladat nélkül maradtak. Jogos, hiszen az ő jövedelmük is nagyon megcsappant. Azt viszont senki sem érti, hogy miért kapott ugyanannyit, aki a családjától távol folyamatosan túlórázott a fertőzöttek mellett a borzalmas védőruhákban, amelyekben alig lehet levegőt kapni, mint aki végig otthon volt és a gyerekkel játszott.
És miért nem kaptak olyan egészségügyi kasztokba tartozók, akikre egyenként böktek rá, hogy nekik nem jár.
Nem jár a gyógyszerészeknek, nem jár a gyógytornászoknak, és főként nem jár az egyik legkiszolgáltatottabb csoportnak: az idősotthonokban dolgozóknak, mert a miniszter azt mondta: ők nem állami alkalmazottak.
Ám akik önkormányzati vagy egyházi intézményben kockáztatták az életüket szintén állami finanszírozással, az állam által delegált feladat alapján tevékenykednek. Mondjuk, cserélik a kormányon lévők szüleinek korosztályához tartozó öregeken a pelenkát. Hasonlóan abszurd, hogy a kórházak állományába tartozó takarítók kaptak a jutalomból, de azok, akiket azért szerveztek ki valamilyen álvállalkozásba, hogy kevesebbe kerüljön a takarítás, hoppon maradtak. Pedig közöttük még olyan is volt, aki belehalt a koronavírusba.
Az egészségügyben dolgozók a tavasz vége, nyár eleje óta folyamatosan kérdezgették az érdekvédelmi szervezet tisztségviselőit: mit tudnak, mikor lehet végre külföldre utazni? És aligha az egzotikus társasutazások miatt. Európa már a járvány második hullámára készül, amely akár súlyosabb is lehet, mint az első volt.
Isten irgalmazzon nekünk, ha így lesz!
