Semjén és Mézga Géza – Önfényezés, szervilizmus és bizonytalanság Tusványoson

Imával kezdődött múlt kedden az idei Bálványosi Szabadegyetem. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Németh Zsolt egykori táboralapító, jelenleg a parlament külügyi bizottságának elnöke a közönséggel együtt fohászkodott a nagy feladatra készülve: „perdöntő” választási év nyitányának szánták ezt az erdélyi kampányhetet.

Az ima alatt a szomszédos színházi sátorban a Mézga család főcímdala harsant fel: „Néha légy bolond egy kicsikét, elrepül úgy a szürke gond, derül az ég.” A színházi műhely a lehető legváltozatosabb eszközökkel próbálta felhívni magára a figyelmet egész héten, függetlenül attól, éppen miről szóltak a környező sátrak politikai vitái. A megnyitó idejére gyerekdalok jutottak. Sokáig szólt a váratlan és kéretlen ének. Semjén Zsolt makacsul lehajtotta a fejét, Németh viszont ki-kipillantott oldalra az imából, segítséget keresve, mint akit mégsem hagyott el teljesen a realitásérzéke. Vidnyánszky Attila sátrából pedig bömbölt a folytatás: „Ne is figyelj oda, mit mond egy főokos.”

E bevezető etűd majdnem mindent előrevetített abból, amire a hét folyamán számítani lehetett. Azt is, hogyan működik a tusványosi abszurd: gátlástalanul és nevetségesen.

Szerdán a Szász Jenő-féle Nemzetkutató Intézet közzétette a „magyar társadalom körében” végzett felmérését, amely szerint Orbán Viktor jobban képviseli a magyar nemzetet, mint Kossuth Lajos vagy Széchenyi István. Csütörtökön és pénteken ezt már a közönség soraiban ülők saját véleményként vagy személyes felismerésként ismételgették.

Balog Zoltán beszélgetőtársa a BBC World Service újságírójaként és a Bálványosi Szabadegyetem egyik alapítójaként felkonferált David Campanale újságíró a miniszter helyeslő mosolya mellett példabeszéddel szórakoztatta a nagyérdeműt. Egy amerikai milliárdos, akinek nem az angol az anyanyelve, pénzjutalom ellenében európai meghívottjait egy cápákkal teli medencébe küldte. Egy, csak egy ember volt, aki a kihívást vállalta: egy magyar, aki megküzdött a vérszomjas ragadozókkal, de az erkölcstelen jutalmat nem fogadta el. A példázat a reformáció ötszáz éves évfordulójának tiszteletére szervezett kerekasztalon hangzott el. Az emberi erőforrások minisztere elégedetten nevetgélt rajta. Aznap és később, a „Soros-­tervet” ismertető miniszterelnöki beszéd során is téma volt, hogy tényleg, miféle gazemberségekre képes ez a milliárdos, akiről tudjuk, ki.

A megnyitón a jól hangolt kormányzati kampánykórus nyitányát lehetett figyelemmel követni, amelynek legfontosabb szólama a kettős magyar állampolgárok mozgósítása volt a jövő évi választásokra. Ez a téma számtalanszor visszatért az itt töltött napok alatt, miképp Magyarország külpolitikai kapcsolatainak megerősítése (Trumppal, Lengyelországgal és tán Romániával is), valamint a Brüsszellel szembeni pozí­­ciók javítása is.

A Trump-adminisztrációval kialakítandó viszonynak több beszélgetést is szenteltek. A magyar kormánynak most kiemelten fontos az amerikai–magyar együttműködés, hangsúlyozták, meg hogy Budapesten értik, az Egyesült Államok vezetője Lengyelországban látja „Európa lelkét”, de közép-európai szövetségesként Magyarország is figyelmet kér. Donald Trump – mondta Németh Zsolt – „megszólította” Közép-Európát, az amerikai elnök pedig azt a „rendes kisgazda programot képviseli, amit a Fidesz már hosszú ideje: Isten, haza, család. Rövid szünet után, kissé bátortalanul hozzátette: meg a szabadság.

A magyar külpolitikai törekvésekről és az amerikai együttműködés lehetőségeiről szóló beszélgetés résztvevője volt Christopher P. Ball tiszteletbeli konzul, aki egyetértően bólogatott Németh Zsolt szavaira a közönséggel folytatott beszélgetés kezdetéig.

A 168 Óra kérdéseire azonban határozott válaszokat adott. Figyelembe véve, hogy Magyarország a magyar–amerikai viszony megerősítésén dolgozik, és tudván, hogy Donald Trump már találkozott a romániai államfővel, Klaus Iohannisszal, mikorra várható a Trump–Orbán-tárgyalás? – kérdeztük. Meg azt is, hogyan befolyásolják a CEU-t érintő magyar kormányzati intézkedések, illetve a sajtószabadság helyzete a magyar–amerikai viszonyt. Miként értékeli a tiszteletbeli konzul, hogy Orbán Viktor épp Tusnádfürdőn nevezte a putyini Oroszországot és az Erdogan által vezetett Törökországot „mintaállamnak”?

Semmilyen információja nincs arról, mikor jöhet léte az Orbán–Trump-ta­­lál­­kozó – ismerte el Christopher P. Ball, és nevetve köszönte meg a „könnyű” kérdéseket. A CEU ügyét elhibázottnak nevezte, mert – mint fogalmazott – az emberi jogi ügyek vagy a Magyarországgal kapcsolatban általában felmerülő problémák nem érték el az amerikai közvéleményt, a Közép-európai Egyetem elleni lépések híre viszont annál inkább. Ami a török és orosz „mintaállamot” illeti: érthető – mondta a tiszteletbeli konzul –, hogy Orbán Viktor figyelme az erős államfők felé fordult, de ez a két példa semmiképp sem nevezhető követendőnek.

Németh Zsolt megjegyzések nélkül hallgatta a választ, viszont amíg Christopher P. Ball beszélt, megivott fél liter ásványvizet.

Az amerikai–lengyel–magyar viszony előkerült a Közép-Európa jövőjéről rendezett beszélgetésen is. Ezen Schiffer Andrást mint a Tusványoson megjelenő ellenzéki fehér hollót köszöntötték. Állítólag többeket is hívtak, de senki sem vállalkozott a részvételre, ami a távollévő ellenzéki politikusok kárára megeresztett viccek, gúnyolódások, vádak hallatán (Lendvai Ildikótól Demszky Gáborig nagyon sokan terítékre kerültek) nem tűnik meglepőnek. Schiffer azt mondta: dacból jött el, mert az ellenzékiek Magyarországon „hisztiztek” a jelenléte ellen.

Míg Németh Zsolt azt ismételgette, hogy „el kell mélyíteni a lengyel–magyar kapcsolatokat”, Schiffer arra figyelmeztetett, reméli, nem a bíróságok bedarálása jelenti a magyar–lengyel plat­­form alapját. Ugyancsak ő hangsúlyozta: Magyarország számára most akár Románia is „mintaállam” lehetne. Ezzel érintette az idei Bálványosi Szabadegyetem külpolitikai programjának egyik legkényesebb pontját. Újra és újra visszatértek ugyanis arra a résztvevők, hogy Klaus Iohannis miért nem vesz részt ezen a rendezvényen – holott a korábbi években Traian Băsescu többször idelátogatott. Iohannis érkezésére látszólag volt esély, hiszen néhány nappal korábban látogatott Székelyföldre. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke azonban elismerte, hogy a román–magyar kapcsolatok 2012 óta „tetszhalott” állapotban vannak, és ezen javítani kell. Az áttörés most sem következett be.

Fotók: Fodor Zsuzsanna

Míg a külpolitikai beszélgetések reménykedőnek és útkeresőnek tűntek, a magyar–magyar viszonyt érintő kampányrendezvényeket a pártfegyelem és egyfajta kétségbeesés jellemezte. Pénteken a Kárpát-medencei magyar–magyar kapcsolatokról szóló beszélgetésen Semjén Zsolt ült az asztalfőn. Ismétlés a tudás anyja: újra elmondta, ami két nappal korábban, a megnyitón elhangzott, hogy kilencmilliárd forintról kilencvenmilliárdra nőtt a határon túliak számára biztosított támogatás összege. „Ha rajtam múlik, lehet ez még több is” – tette hozzá elszántan. Azt is közölte, hogy idén novemberre eléri a határon túl élő magyar állampolgárok száma az egymilliót. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre növekszik a szavazati joggal rendelkezők száma. Nem túl erős taktikai érzékkel ekkor megint felharsant a színházi sátorból egy kiáltás: „Várjuk azokat, akik szeretik a meséket, várja a nézőit Jancsi apród!”

A Semjén Zsolt körül üldögélő Kárpát-medencei magyar politikusok azonban nem pattantak fel azonnal az asztaltól, hanem sorra kifejezték köszönetüket. „Sosem felejtem el megköszönni a támogatást a magyar kormánynak.” „Köszönjük a lehetőséget a magyar kormánynak, hogy megkaptuk az állampolgárságot és a szavazati jogot.” „Itt szeretném megköszönni a magyar kormánysikereket.” Záporoztak a hálás mondatok, amelyeket Semjén Zsolt acélos keménységgel, de szerény mosollyal, finom bólintásokkal nyugtázott.

Semjén Zsolt novemberre egymillió határon túli magyar állampolgárt remél FOTÓ: FODOR ZSUZSANNA

Az összhangot csak az erdélyi magyar szervezetek törték meg. Az RMDSZ jelenlévő (például melegjogi kérdésekben) elhajló képviselője, Tánczos Barna a kolozsvári (Kelemen Hunor–Porcsalmi Bálint-féle) vezetést kárhoztatta, és jelezte: velük ellentétben ő a Fidesz elkötelezett híve, megbízható partnere. Szilágyi Zsolt, a Fidesz által támogatott, de a román parlamentbe be nem jutott Erdélyi Magyar Néppárt képviselőjeként emlékeztetett: szervezete nélkülözhetetlen a választási regisztrációs kampányban. Hogy ezt nyomatékosítsa, gyorsan át is adott egy választási plakátot Semjén Zsoltnak.

A választási regisztrációs kampány több rendezvényen is szóba jött, de a külön ennek a kérdéskörnek szentelt csütörtöki kerekasztalon derült ki, milyen jelentős a bizonytalanság és milyen mélyek a nézetkülönbségek a kormányzat képviselői között is. Pálffy Ilona a Nemzeti Választási Iroda elnökeként elmondta, sajnos nem született jogszabálymódosítás, pedig az erre vonatkozó javaslatokat már 2014-ben átadták „a politikának”. Külön kitért a külföldön élő magyar állampolgárokat érintő kérdésekre, kritikákra. Nem történhet meg például – mondta –, hogy valaki elhunytak nevében szavazzon, mert „elég sokan jelzik a halottakat”. Továbbá „az emberek, ugye, általában nem élnek vissza halottaikkal”. A megnyugtató szavakat követő beszélgetésből kiderült: még mindig problémát jelent a tájékoztatás, az adminisztráció, a választók nem tudják kitölteni az adatlapokat és nem veszik át a regisztrációs levélcsomagokat. Megesik pél­­dául, hogy valaki Orbán Viktor levelével jelentkezik az urnáknál.

Most tehát a „tájékoztatási”, illetve moz­­gósítási verseny folyik a jövő évi választások érdekében, ebből kiveszik a részüket a kisebbségi magyar politikai pártok, a külképviselet és az egyház is. A vidéken élőket (ahol az egyház a kiemelt kapcsolattartó) könnyebb, míg a nagyvárosokban élőket nehezebb elérni – hangzott el.

Az egyházak, pontosabban a protestáns (a református és az unitárius) egyházak kiemelt szerepet kaptak a tábor programjában. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint errefelé nem lehet polgármester az, aki a heidelbergi kátét fel nem mondja. Balog Zoltán tovább emelte a tétet, ő arra emlékeztetett, hogy Kálvin nem demokráciát, hanem teokráciát akart, önmagát pedig „pártfegyelmi szempontból” megbízhatatlannak nevezte, és azt is elmondta (a liberális politika kritikájaként), hogy a valódi főnök „fennebb” és „mélyebben” van. Arról a rendkívüli mértékű támogatásról, amit a magyar kormány a református egyháznak nyújt, nem esett szó, de egyértelművé vált: az itteni református és unitárius egyházak biztos szövetségesei az Orbán-kabinetnek.

Hajtépő indulatok

A Balog Zoltán által vezetett beszélgetések nagy érdeklődés mellett, száz-százhúsz ember jelenlétében zajlottak, igaz, reformáció feliratú egyenpólós lányok terelték a résztvevőket a helyükre. Ezzel szemben a magyar Digitális Jólét Program „nándorfehérvári győzelmét” bejelentő Deutsch Tamás tizenkét ember előtt beszélt, a kettős állampolgárságról szóló szavazás ügyeit ha húszan hallgatták végig. A Harrach Péterrel eszmét cserélő Kósa Lajosra sem voltak túl sokan kíváncsiak, pedig olyan mondatok szabadultak el, hogy például a Népszabadság az 1956-os forradalom vérbe fojtásából született, és azért nem változtat a kormány a választási törvényen, hogy ne kelljen „szakmányban járni” a Velencei Bizottsághoz.

A magyar (és a román) sajtót az Orbán-­beszéd alatt földre rántott, megrángatott, az Orbán-hívek által szidalmazott lány esete járta be, de konfliktusok az eseménysorozat korábbi napjain is voltak. Fő szabály szerint a fórumokon vitára, kérdésre alig volt mód. Ha pedig volt kérdésre lehetőség, gyakran nem akadt vállalkozó kedvű személy: a jelen lévő sajtó hallgatott. A Kósa–Harrach-beszélgetésen aztán a közönség kormánypárti tagjai lehülyéztek és elhallgattatással fenyegettek egy kormánykritikus kérdezőt. A magyar médiahelyzetről rendezett beszélgetésen egyetlen, nem kormánypárti médium képviselője volt jelen: az indexes Dull Szabolcs. Őt a Magyar Idők nevében beszélő Gajdics Ottó arra figyelmeztette, „a kocsmában pofon jár”, ha letagadja, hogy újságíróként a kormányt akarja megbuktatni. A rendkívül feszült, gyakran trágár vita (Dull végig higgadtan állta) visszatérő eleme volt az egész Tusványos alatt sokszor ismételt figyelmeztetés: az ellenzék „agresszív” támadásokra, provokációkra készül.

A szerény létszámú közönség előtt beszélő fideszes politikusok, a hálájukat elegendő alázattal kifejezni nem tudó kisebbségi megbízottak, a választási mozgósítás szervezetlensége és erőtlensége miatt szorongó bürokraták hete volt az idei Tusványos. A szombati Orbán-­beszéd idejére már a színházi sátor is elnémult. Nem harsant fel, mint az első nap, hogy „papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet”, és sajnos az sem, hogy „mégse legyen soha kedélyed lőporos”.