Tessely Zoltán: A kormány nem utasította el a Velencei-tó 40 milliárdos rendbetételét, és az nem is titkos
A Velencei-tó vízpótlására szolgáló két tározó katasztrofális állapotáról érdeklődtünk a tó fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosnál. A fideszes politikus szerint semmi nem az, aminek látszik.
Korábban beszámoltunk róla, hogy lelkes helyi civilek a saját költségükön mintákat vettek a Zámolyi- és Pátkai-víztározókból, mert feltűnt nekik, hogy lassan három éve nem használják azokat eredeti céljukra, vagyis a Velencei-tó vízpótlására. A vizsgálatokból kiderült, hogy lényegében katasztrofális a két tározó vízminősége, ezt a helyi vízügyi hatóság is megerősítette. Közben a Velencei-tó vízminősége is folyamatosan romlik, amit strandlezárások és a tömeges halpusztulás tesznek látványossá.
A tározók hanyagolásának okairól és azok jövőjével kapcsolatban megkerestük a térség fideszes országgyűlési képviselőjét, egyben a Velencei-tó fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztost. Tessely Zoltán elsőként a tározók jelentőségét érzékelteti: a tóban teljes telítettség esetén nagyjából 40 millió köbméter víz van, a két tározó kapacitása pedig összesen 14 millió köbméter, ez a képviselő szerint „értelmezhető puffer”.
Örülne, ha a két tározó eredeti funkciójának megfelelően alkalmas lenne a tó vízpótlására, de szakemberekre hivatkozva azt mondja, olyan magas a víz szervesanyag-tartalma, hogy ha ebből engednének a Velencei-tóba, az a most viszonylag jó minőségű tavi vizet csak lerontaná, „tulajdonképpen tönkretenné”.
Éppen ez a kérdés a két céltározó kapcsán: hogyan jutottak ilyen állapotba, és ehhez van-e köze a tározókban zajló halgazdálkodásnak?
A problémafelvetésre Tessely azt mondja, ő eredetileg biológia-földrajz szakos tanár, így nagyjából vannak emlékei arról, hogy a mesterséges tavaknak milyen az életciklusuk, és az hogyan is működik. Szerinte természetes helyzet, hogy ezek a tározók jelentős mértékben tartalmaznak szerves anyagot. Egyrészt alacsony a vízszint, másrészt a víz, ami a vízgyűjtőkről a tározókba kerül, sok szerves anyagot tartalmaz, köszönhetően a környéken zajló állattartásnak. Példaként említi a vértesi bivalycsordát. Szerinte érdemes lenne szakemberekkel megvizsgáltatni, ezeknek a tevékenységeknek mekkora hatásuk van a tározók vízminőségére.
A halgazdálkodás felelősségét firtató kérdésre azt mondja, el lehet gondolkodni azon, „vannak-e olyan körök, amelyek hibáztak” a tározók használata során, de „én ezt nem vagyok hivatott megállapítani”.
Megemlítettük a képviselőnek, hogy az egyik tározó partján nagy mennyiségű haleleségnek, illetve klórmésznek tűnő kupacok éktelenkednek.
Az ebből következő kérdésre, miszerint lehet-e összefüggés a halgazdálkodás volumene és a között, hogy 2019 óta vízminőségi okokból nem engedtek le egy liter vizet sem a tározókból, Tessey Zoltán azt feleli, hogy normális ember nem gondolhatja, hogy lehet úgy halgazdálkodást folytatni, hogy ne kerüljön plusz szerves anyag a vízbe. A kupacokról szólva azt mondja, „azt azért megkérdőjelezném”, érvként pedig azt is felhozza, hogy „a kormányzati intézkedések éppen a nagyüzemi halgazdálkodástól terelték a hobbihorgászat irányába” a tározókat.
A gyanús halmokról a Google műholdja is készített képet.
Kösz a halakat!
A Pátkai-tározót haszonbérletben üzemeltető Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségétől azt a választ kaptuk, hogy ők csak horgásztatással foglalkoznak. Hozzátették azt is, hogy „három éve nem volt vízpótlás a Pátkai-tározóból, jelenleg több mint 1–1,5 méter víz hiányzik a tóból, és sajnos ez már három éve tendencia a Vértes ezen részen, egyszerűen nincs téli csapadék”.
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) a felső, vagyis a Zámolyi-tározó kezelője, ennek a partján láthatóak a fehér és sárga halmok, és ebben a tározóban tűnik úgy, hogy nagyüzemi mértékű a haltenyésztés. Kerestük a MOHOSZ-t, hogy megkérdezzük, milyen és mekkora volumenű haltenyésztéshez kapcsolódó tevékenység zajlik a tározóban, továbbá, hogy ez a tevékenység, illetve a mértéke mennyire van összhangban a tározó eredeti funkciójával – vagyis a megfelelő mennyiségű és minőségű víz tárolásával. Nyilvános sajtókapcsolati elérhetőség hiányában honlapjukon keresztül, űrlapon feltett kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
A tározók jövőjével kapcsolatban Tessely Zoltán kiemeli, hogy a két mesterséges tó akkor működik hatékonyan, ha záportározóként használjuk, vagyis azt a vizet gyűjtjük össze, ami csapadékként hirtelen, nagy mennyiségben lehullik. Fontos az is, hogy ezt a vizet a megfelelő mennyiségben és minőségben helyezhessük el.
Tessely szerint fontos, hogy a civilek, helyi lakosok, szakemberek bevonásával teremtsenek egyensúlyt a horgászok és a turizmus érdekei között. Felvetettük, hogy az egyensúlytalanság nem a horgászok és a turisták között, hanem horgászok, illetve a tározók eredeti, törvényben előírt elsődleges funkciója között áll fenn.
Vagyis úgy tűnik, hogy a csapadékhiány mellett a halgazdálkodás mértéke nem teszi lehetővé a megfelelő minőségű víz Velencei-tóba engedését.
A miniszterelnöki biztos a „tények helyes ismeretében” tett megállapítást nem osztja, szerinte itt nem erről van szó. Hasonlatként hozza a közút hálózatot, amelynek szintén vannak olyan szakaszai, amelyek rosszabb állapotban vannak, mert régen nyúltak hozzájuk, ugyanígy ez a két, rendszerváltás előtt épült tározó is lényegében leamortizálódott.
Még azt is hozzáteszi, hogy szerinte azért lehet jelentős a haltenyésztés a tározókban, mert nem lehet velük tölteni a Velencei-tavat. Visszakérdésre, hogy akkor ezt úgy kell-e érteni, hogy azért van sok hal a tározókban, mert vízpótlásra úgysem jó, vagyis pont fordított a logika, Tessey azt válaszolja, forduljunk szakemberekhez, hogy vizsgálják meg a szerves anyag összetételét, illetve ezzel is alátámasztva látja, hogy a tározókat rendbe kell tenni. A tó vízpótlási lehetőségeinek sorában az első kettő a Pátkai és a Zámolyi-tározó – teszi hozzá.
Titkos – nem titkos
Az idei alacsony vízszint és a hirtelen jött hőség következményeként a tó algásodni kezdett tömeges halpusztulást okozva, több strandot napokra be kellett zárni a szennyezett víz miatt, a botrány hatására pedig kormányzati szereplők sietve közölték, hogy a tó megmentésére van kidolgozott terv, ami 40 milliárd forintba kerülne. Maga Szijjártó Péter vitte az elképzelést a kormány elé, az viszont a tervre nem adott pénzt.
Tessely Zoltán szerint viszont nem igaz, hogy a terv el lett utasítva: „A tervben minden szóba jöhető, a helyzetet javítani látszó részelemet összeraktunk egybe. És ennek volt egy szám a végén. Ez a nagyságrend nem enged meg gyors döntést.”
A képviselő így érvel a kormány döntése mellet: „mivel a terv a gazdaság újraindítására szánt forrásokhoz lett beadva, a kormány azt mondta, hogy a gazdaságot kell újraindítani, azok az elemek, amiket mi beadtunk, viszont nagyon hosszú távon térülnek meg, és nem fognak azonnali gazdaságnövekedési eredményt mutatni”. Szerinte „az egész rosszul van beállítva”, mert nem arról van szó, hogy kormány ezt a problémát nem akarja kezelni. Ő maga pedig azon dolgozik, hogy tudjon forrást szerezni.
Tessely szerint minden hozzáértő egyetért, hogy a csapadékvíz megtartása a Velencei-tó vízpótlásának kulcsa. Ugyanakkor felvetődtek alternatív elképzelések is. Ezek közül a legabszurdabb az, hogy karsztvízzel, magyarán ivóvízzel töltsék fel a Velencei-tavat. A képviselő szerint beruházás szempontjából, „nagy céleszközigényű, de egyszerű megoldásnak mutatkozik”, viszont az egy „erőteljes kérdés”, hogy jó dolog-e ivóvízzel tölteni egy tavat. A személyes véleménye az, hogy „ameddig van más megoldás, addig ezt a megoldást hátrébb kell sorolni”. Arra a kérdésre, hogy előbb fogják-e rendbe tenni a két tározót, mintsem eljutnánk az ivóvíz tóba vezetéséig, Tessely határozott igennel felel.
Ahogy arra a kérdésre is, része-e a 40 milliárdos tervnek a két tározó rendbe szedése, de a munkák kezdetére vonatkozó időpontot nem tud mondani.
A kérdés előtt, hogy miért lett tíz évre titkosítva a terv, Tessely értetlenül áll, szerinte nem lett titkosítva. A terv „társadalmasítása az Áder János alapította civil szervezeten (Kék Bolygó Alapítvány – a szerk.) keresztül megtörténik”.
Hogy akkor mégis miért kapta Szél Bernadett azt a választ a Miniszterelnöki kabinetirodától, hogy titkosak a Velencei-tó rendbetételére szánt tervek, a miniszterelnöki megbízott az feleli, hogy nem ő az ügygazda, arra pedig, hogy egyetért-e a titkosítással, így felel: „nem az én reszortom, nem kell olyanon gondolkozzak, ami nem az én dolgom. Ha valaki úgy gondolja, hogy ennek van olyan oka, hogy titkosítani kell, akkor biztos ő ezt el fogja tudni dönteni, és meg is tudja magyarázni”.
„Ezeknek adjuk oda?”
A Miniszterelnöki Kabinetiroda magyarázata annyiból áll, hogy egy törvényre hivatkoznak, amely szerint döntéselőkészítő anyag tíz évig nem nyilvános.
A további erősködésre, miszerint nem lenne-e célszerű nyilvánosságra hozni a teljes tervet, hogy arról az érintettek bevonásával társadalmi vita alakulhasson ki, Tessely úgy válaszol, hogy végül is akár tudhatna is érvet a titkosítás mellett. Véleménye szerint „amióta a Balaton környékén nagyon komoly turbulenciát sikerült a baloldalnak generálnia, abban a pillanatban úgy gondolták, hogy az egyik tónál sikerült, próbáljuk meg a másiknál is”. Ennek lett szerinte következménye a tó körüli „értelmetlen zavarkeltés”. Szerinte a baloldal sorra tartott sajtótájékoztatókat, amelyeken olyasmikkel riogattak, hogy oligarchák építik be a partot, vagy a szabadstrandok bezárásától a halak megmérgezésén át, a tó vizének leengedéséig mindenfélével vádolták a kormánypártiakat – ezekből semmi nem valósult meg, álltja a politikus.
A közbevetésre, hogy ennek mégis mi köze a titkosításhoz, Tessely úgy folytatja, hogy „az ellenzék csak akkor kezdett foglalkozni a Velencei-tóval, amikor kiderült, hogy a kormány nem biztosítja a tervük 40 milliárdos forrását. Azóta olyan színben akarnak feltűnni, mint a Velencei-tó megmentői, két éve mindenféle baromságról beszéltek, de észre sem vették, hogy kevés benne a víz”.
„Na, most ezeknek adjuk oda kezükbe?” – arra, hogy ne „ezeknek”, hanem a polgároknak adják ki, a képviselő azt feleli, bármelyik polgárnak nagyon szívesen elmondja, hogy ebben az előterjesztésben mi van.
Arra tisztázó kérdésre, hogy ezek szerint az ellenzék szerinte nemtelen támadásai miatt akár indokolt lehet a Velencei-tó rendbetételi tervezetének titkosítása, Tessely Zoltán azt feleli, „teljes mértékben megérteném”. Hozzáteszi azt is, hogy „már az összes ellenzéki előválasztáson részt vevő szerette volna megkérni, hogy diktáljam már le, hogy mit lehet a Velencei-tó környékén tenni az emberek érdekében. Hát, el kell kezdeni dolgozni a pályán, utána kell nézni, és javaslatokat kell tenni.”
Arra felvetésre, hogy a kormányoldal sem árulja el, mit tenne, sőt, titkosít, Tessely megismétli, hogy nem ő az ügygazda.
(Kiemelt kép: A Velencei-tó vízellátási lánca a Zámolyi- és a Pátkai-víztározóból a Császár-víz patak segítségével. 2021 júniusában a Velencei-tó oxigén- és vízszintje lecsökkent, és ezzel egyidőben nagyon sok hal elpusztult a tóban. Fotó: Dimény András )