Két tározóból is tölthetnék a Velencei tavat, de valamiért nem használják őket

Kevésbé exponálta magát a Velencei-tó körüli botrányban a Zámolyi- és a Pátkai-víztározó, pedig ezek éppen azért épültek, hogy ebből pótolják a tó vizét. De valamiért nem használják őket. 

2021. augusztus 25., 18:27

Szerző:

Csakhogy évek óta egy litert sem engedtek le belőlük, ugyanakkor jelentős halgazdálkodás zajlik a mára katasztrofális minőségűvé változott vizekben. Az a tetűség az egészben, hogy azzal, hogy a pátkai tározót eldugítod a szar vízzel, azzal a teljes vízgyűjtő területről jövő összes víztől elzárod a Velencei-tavat – sommázza tényfeltáró magánakciójuk végkövetkeztetését Attila.

Attila – akinek nem ez az igazi neve – nem nyaraló, évtizedek óta él a Velencei-tó partján, és néhány, szintén helyivel összefogva az idén kirobbant Velencei-tó botrány nyomába eredt. Pontosabban annak akartak utánajárni, miért nem töltik fel a Velencei-tavat abból a két tározóból, amelyeket kifejezetten erre a célra építettek fél évszázaddal ezelőtt.

A nyár eleji tömeges halpusztulás hívta fel a szélesebb közvélemény figyelmét a Velencei-tó tarthatatlan állapotára.

Ma 80 centiméternyi víz hiányzik a tóból az ideális vízszinthez képest.

Az alacsony vízszint és a hirtelen jött hőség következményeként a tó algásodni kezdett, azóta több strandot napokra be kellett zárni a szennyezett víz miatt. A botrány hatására pedig a kormányzati szereplők sietve közölték, hogy a tó megmentése mintegy 40 milliárd forintba kerülne – maga Szijjártó Péter vitte be az ügyet a kormány elé.

Azt ugyan sehol nem részletezik, pontosan mire is kéne fordítani az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás költségéhez hasonló, hatalmas összeget, de igazából mindegy is, mert a térség országgyűlési képviselője, egyben a Velencei-tó kormánybiztosa, Tessey Zoltán egyértelműen kiábrándította a tó megmentésében reménykedőket, amikor közölte: „a szükséges pénzeszköz olyan nagy mértékű, hogy az ország jelenlegi helyzetében a kormány ezt nem szándékozik biztosítani”.

Hektikus vízmozgás, alacsony szint

A Velencei-tó természetesen is egy sekély medrű állóvíz, amelynek gyakorlatilag alacsony és még alacsonyabb között ingadozik a vízszintje. Többször előfordult, hogy a kiszáradás szélére került, és nagy ritkán volt olyan is, hogy kiöntött, legutóbb 1963-ban, amikor nagy mennyiségű hó hirtelen olvadt el a tó vízgyűjtő területén. 

Ennek a hektikus vízszint mozgásnak akartak véget vetni a 1970-es években. Az évtized elején építették a Zámolyi-víztározót a Vértes felől érkező csapadékot összegyűjtő Császár-patak útjába. Öt évvel később, néhány kilométerrel lejjebb szintén a Császár-patak mentén helyezték üzembe a pátkai tó kibővítésével épült Pátkai-víztározót. A két tározót és a Velencei tavat a Császár-patak köti össze, ezen keresztül töltötték eddig a tavat. 

Attiláék úgy tudják, 2019-ben engedtek utoljára vizet a két tározóból a tóba. És jól tudja: a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közlése szerint sem 2020-ban, sem ’21 tavaszán nem nyitották meg a zsilipeket, így lényegében két éve nem töltötték a Velencei-tavat azokból a víztározókból, amelyek éppen ezért lettek építve.

Attila érdeklődésére a hatóságok csak annyit közöltek, hogy rossz a vízminőség a tározókban, ezért nem töltik belőle a tavat. Ugyanezt állította a napokban a Fehérvár tévé egyik riportja is, de pontos adatokat nem közöltek.  „Olyan nincs, hogy rossz, olyan van, hogy mennyi" – mondja Attila, amikor arról beszél hiába keresett számokat a hivatalok honlapján, nem talált.

Ezután többedmagával mintákat vett a két tározóból és a Velencei-tóból, azokat a saját költségükön kielemeztették a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Mérőközpontjában. A vizsgálat akkreditált laborban készült, de a mintákat nem akkreditált körülmények között vették Attiláék, vagyis a mintavételezési protokollt betartották, de hatósági személy nem ellenőrizte a mintavételt.

Esetünkben a legfontosabb adat a biológia laborvizsgálat eredménye – erre valamiért heteket kellett várnia, a szokásos 5-6 nap helyett. Ez azt mutatja meg, hány mikrogramm klorofil-a található egy liter vízben – magyarán mennyire algásodott el a víz. 

Attila által kért vizsgálat szerint június végén a Velencei-tó jó minőségű volt, a felső, zámolyi víztározóban problémás, az alsó, pátkai tározóban pedig elégtelen volt a víz minősége.

Attiláék eredmények ismeretében megkerestük az illetékes vízügyi igazgatóságot, amely némileg cáfolta Attila méréseinek az eredményét: a tározók vízminősége ugyanis sokkal rosszabb. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság július végén végzett méréseket, ezek eredményeit lapunk kérésére küldték el.

Eszerint „Pátka klorofill tartalma 130 mg/m3 (nem változik jelentősen az utolsó 3 hétben), Zámolyé 140 mg/m3 (jelentősen nőtt az elmúlt 3 hétben).  A hipertróf (rossz vízminőség) határértéke 75 mg/m3. Mindkét tározóban fonalas kékalgák dominálnak a vízben, jelenleg a Zámolyi-tározóban nagyobb a potenciálisan toxikus kékalga fajok aránya.”

Összehasonlításképp: 25 mikrogramm per liter klorofil-tartalomig számít jónak a vízminőség. A Balatonban ez az érték rendszeresen 2-3 mikrogramm/liter, ami kiváló. Vagyis a tározók vize nem egyszerűen rossz, hanem katasztrofális – már-már mocsár – , és mint a vízügy közléséből is kitűnik, folyamatosan tovább romlik.

Zárva vannak a zsilipek

De hogy jutottunk odáig, hogy használhatatlanná vált az a két tározó, amit éppen a Velencei-tó vízszintjének – így pedig a minőségének is–- szabályozására építettek?

A két tározó felülete összesen több mint 500 hektár, több mint 13 millió köbméter víz tárolására alkalmasak. Ez természetesen nem mind ereszthető a tóba, legkevesebb 1,3 millió köbméternyi víznek maradnia kell a két mederben összesen. A két tározó így is annyi víz befogadására alkalmas, mint amennyi a Velencei-tó (ideális) vízkészletének harmada.

Attilával körbejártuk a tározókat, ottjártunkkor mintegy egy méterrel voltak a tározók az üzemi minimum vízszint felett. Attila szerint ebből még lehetne engedni a tóba, a zsilipek azonban zárva vannak – a hivatalosan is pocsék vízminőség miatt. Pontosabban résnyire valahol mégis nyitva lehet, mert a patakban csörgedezik a víz, de olyan kevés, hogy akár szivárgás is lehet. 

A zámolyi, tehát a felső tározó partján gyanús halmok ágaskodnak – akkorák, hogy a Google műholdképén is láthatóak. A sárga gúlák kukoricadarának, a fehér halmok pedig klórmésznek tűnnek – ez pedig masszív halgazdálkodásra utal. Ezt a tározót kezeli Magyar Horgászok Országos Szövetsége (MOHOSZ).

Pecázni a Pátkai-tározóban lehet, sorakoznak is szépen körbe a stégek és horgászhelyek a meder körül. A hobbipecások itt azonban sokszor úgy horgásznak, hogy vödörszámra dobálják a haleleséget a vízbe, magukhoz csalogatva az így már könnyebben kifogható halakat. Ezért a tározóért felel a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége (HOFESZ).

Hogy valami nem stimmelhet a két tározóban zajló halgazdálkodással, az még a a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gondozásában készült, a Velencei-tó vízgyűjtő-gazdálkodásáról szóló vitaanyagban is előkerül: „A probléma oka, hogy

a tározó megépülte óta nem került sor mederkotrásra,

a mederüledék felhalmozódott, illetve a horgászok által beszórt nagy mennyiségű etetőanyaggal rengeteg plusz tápanyagforrás kerül a vízbe.”

A vonatkozó törvények szerint a víztározó nem halastó, vagyis addig lehet benne pecázni, halászni, amíg az nem veszélyezteti az elsődleges funkciót, a megfelelő minőségű és mennyiségű víz biztonságos tárolását. Az említett vitaanyag szerint márpedig ez nincs így a két tározóban: „A Velencei-tó vízpótlása szigorú szabályzat alapján történik, ami megfelelő időszakhoz és vízminőséghez köti a vízpótlás lehetőségét. Mára azonban rendszeresen előfordul az, hogy az eredetileg kijelölt téli, koratavaszi időszakban is rossz a tározók vízminősége (túl magas algaszám),…”

Ottjártunkkor egy láthatóan hatósági emberekkel kitömött autókonvoj érkezik a Zámolyi-tározó gátjára. A 7-8 autóból vagy húsz fontos embernek tűnő személy száll ki a tűző napsütésbe és kánikulába, úgy tűnik válság megtekintésre jöttek. Az egyik megyei hivatal egyik vezetője lesétál a gátról, de kérdésre nem hajlandó válaszolni. Azt mondja, „Pintér Sándorék” adhatnak csak olyan információkat, mint, hogy milyen a víz minősége, mikor engednek le belőle és egyáltalán, miért nem használják a tározókat arra, amire építették őket.

A fontos emberek konvojával még kétszer-háromszor találkoztunk a tározók körüli utakon. Nagyon úgy festett, hogy a halpusztulás óta dagadó botrány viharában hirtelen mindenki valami megoldást keres. A dolog most úgy néz ki, hogy vélelmezhetően a túlzott és/vagy szakszerűtlen haltenyésztésnek köszönhetően annyira leromlott a két tározó vízminősége, hogy ezekből évek óta nem lehet tölteni a folyamatosan alacsony vízállással küzdő Velencei-tavat.

(Cikkünket az ügyben érintett szervezetek álláspontjával hamarosan folytatjuk. Kiemelt kép: MTI | Földi Imre)

 

Romlott a közlekedési morál, idén már többen vesztették életüket vasúti átjárós balesetben, mint tavaly egész évben – hangzott el a Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV) és a rendőrség közös balatoni balesetmegelőzési kampány-indító sajtótájékoztatóján, egy balatonszemesi vasúti átjáróban szombaton.