Rogán a randalírozókat kitiltaná az utcákról

Egy helyben toporognak az ötpárti tárgyalások. Pedig kellene az egyetértés, a gyülekezési törvény ugyanis – amint a közelmúlt példái mutatják – eléggé öregecske már. Korántsem felel meg már a célnak, amit a rendszerváltás idején kiválóan betöltött. Az unió verdiktje most megfenyítette Magyarországot: szerintük nem oszlatható fel a spontán tüntetés csak azért, mert nem jelentették be előre. Pedig ma már szinte minden napra jut egy az e-mailben, SMS-ben vagy másképp szervezett demonstrációkból. A rendőrség pedig, mint a viccben a csősz, hol elzavarja a tüntetőket, hol nem. A fejüket fogják a jogalkalmazók: a hatályos magyar jogot nem írhatja át az európai bírósági döntés. De nem hagyható figyelmen kívül sem. A törvényhozók bizonytalanok: jogszabászattal kell-e utat engedni a hirtelen jött demonstráló kedvnek? S ha igen, mit tegyenek? Vagy elég lenne helyesen értelmezni a már meglévő magyar törvényeket? Jogos-e a törvényszegés? PUNGOR ANDRÁS írása.

Kényes ügy. Szinte csak ebben értenek egyet a politikusok a spontán gyülekezés szabályozása kapcsán.

Mielőbb változtatni kell a törvényen – ez a szocialista mantra. A Társaság a Szabadságjogokért a kilencvenes évek közepe óta követeli a módosítását. Mindhiába. Az ellenzék sokkal óvatosabb. A törvény szerint a tüntetést legalább három nappal korábban be kell jelenteni.

– De az nem szerepel a szabályban, hogy a mulasztókat automatikusan fel kell oszlatni – állítja a Fidesz.

Farigcsáljanak a paragrafusokon, vagy ne?

Érthető a zavar. Miként lehet egy SMS-ben előkészített politikai ricsajpartit, flashmobos utcai párnacsatát szabályokkal körülbástyázni? Civil sóhaj: mi lesz az erkölcsi paranccsal, ha kutya kötelességem azonnal tiltakozni egy társadalomellenes akció miatt?

– A tétlenség és a hallgatás ebben a helyzetben mindennél beszédesebb és veszélyesebb – így invitálta Gyurcsány Ferenc a Hollán Ernő utcai szabálytalan meetingre a pártok elnökeit.

Törvényszegő lett volna a kormányfői meghívó?

– Nem lehet a tüntetés tartalma alapján szabályozni valamit – magyarázza Kiszelly Zoltán politológus. – Ki dönti el, hogy egy rendezvény erkölcsös-e? A rendőr? – kérdezi.

A Hollán Ernő utcában egyszerű volt a képlet. De máshol? A parlamentben ötpárti egyeztetést tartanak, zéró eredménnyel. A jogszabály-változtatáshoz kétharmados többség kellene. De vélhetően nem lesz.

– Ha találkozik húsz ember az utcán, a csődületet a rendőrségnek automatikusan fel kell oszlatnia. Pedig attól, ha felemel valaki egy táblát, még nem sérül a demokrácia – magyarázza a fórumos Hock Zoltán. Az MDF tehát azt javasolja: vizsgálják meg az elmúlt 18 év tapasztalatait. Akkor legalább tiszta lenne: kell-e a változtatás. A többi párt csak legyint erre. – A diktatúra tagadására épített az új jogszabály a rendszerváltás hajnalán. Szabad utat adott a tüntetéseknek – magyarázza Hock.

– De a liberális törvénnyel átestünk a ló túlsó oldalára – csatlakozik Kiszelly politológus.

A rendszerváltók gumiszabályt alkottak: a tüntetést be kell jelenteni a rendőrségen, de ha az nem zavarja a bíróságok, népképviseleti szervek működését, vagy nem jár „a közlekedés aránytalan sérelmével”, nem lehet betiltani. Így nemcsak a demonstrálók kaptak viszonylag szabad kezet, hanem a rendőrség is.
– Aránytalan sérelem? Mi ez a rossz duma? – tiltakoztak korábban a civilek.

Erre hivatkozva cicáztak a rendőrök az iraki háború elleni tüntetéssel. A nyomás és az uniós csatlakozás miatt „egyértelműbb” lett a jogszabály: megálljt jelent a demonstrációnak, ha a közlekedés más módon nem biztosítható.

– Egy hónappal a szabály megváltoztatása után a régi verzióval hozakodtak elő a rendőrök – meséli Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke.

Ők megkérdezték a hatóságot: ismerik-e a törvényt?

– Nem kaptunk mi jogtárat – volt a válasz.

Ma már divat a „spontán” Hyde Park. A békés éppúgy, mint a békétlen. Spontán záporoznak a kövek a tévészékházra, ahogy spontán a gyújtogatás is.

Az Ádám Antal, Bán Tamás, Tölgyessy Péter alkotta trió és a Gönczöl-bizottság nekigyürkőzött a törvényszabászat előkészítésének. Nem rajtuk múlt, hogy a tervből nem lett paragrafus.

Pedig elemzők szerint múzeumba való a régi jogszabály. A technika fejlődése egyértelműen a flashmobosokat segíti.

– Küldhetek SMS-t, kör-e-mailt, betelefonálhatok egy talkrádióba. Ki akadályozza meg? – kérdi Kiszelly.

De ha békétlen a tüntetés, ki felel majd a kárért? Mondjuk, a szervező? De Hock szerint a rendbontók egyenként felelhetnek önmagukért. Már ha rájuk lehet bizonyítani.

A magyar tétovaság mára kiverte a biztosítékot az unióban is. A strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága verdiktje: Magyarország megsérti az Európai Egyezményt. Nem lehet feloszlatni egy politikai eseményre azonnal, „spontán” reagáló tüntetést pusztán azért, mert azt nem jelentették be előre.

2002-ben Medgyessy Péter és Adrian Năstase pesti koccintása csábította a Kempinsky elé a tüntetőket. A két vezető a román nemzeti ünnepet – magyar verzió szerint Erdély annektálásának szimbólumát – éltette. A rendőrség elhajtotta a szálloda elől a méltatlankodókat.

Az uniós ítélet csekély, kétezer eurós büntetést és hatalmas zavart hozott.

– A strasbourg-i döntés Magyarországon nem jogforrás – kommentálta a Batthyány-örökmécses tüntetőinek kitessékelését a BRFK.

Tényleg van élet az unión kívül? Aligha.

A napokban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közleményt adott ki: nem oszlatható fel a spontán tüntetés csupán azért, mert előtte nem jelentették be a rendőrségnek. Ezek szerint Magyarországon az jár rosszul, aki a rendőrségre megy, formanyomtatványt kér és tölt ki, levelez, tárgyal a hatósággal, nevével, vagyonával felel az esetleges károkért, rendbontás esetén pedig magyarázkodik, s beidézhető, vegzálható. Az fizet rá, aki tiszteli a törvényt. És az a szabad ember, az igazi hős, a karakter, aki „hirtelen felindulásból”, spontán a kirakat üvegébe vágja a véletlenül épp kéznél lévő benzines palackját.
Bárándy Gergely felháborodott:
– Akár szögre is akaszthatjuk a törvényt – mondja a fiatal szocialista képviselő.

Van benne valami.

– Az elismerés nem kegyúri adomány – ujjongott a Gaudi-Nagy Tamás és a Grespik fémjelezte „Nemzeti Jogvédő Alapítvány”.

Korai volt az öröm. Az igazságügyi tárca azonnal korrigált: pardon, tévedtünk, mégiscsak be kell tartani a magyar törvényeket.

Mi történt? A titkárnők vették át az uralmat a kormánynál? A minisztériumból nem kapunk választ. Ők csak annyit közölnek lapunkkal: szükségesek az egyeztetések.
Egyetért ezzel Bárándy Gergely is:
– Jogszabályalkotásra kötelezte a bíróság a magyar államot.

Ám az átmeneti – még meddig az? – állapot nem tetszik a Fidesznek:
– Alkotmányos szempontból aggályos, hogy bármikor feloszlatható egy spontán tüntetés – jelenti ki Répássy Róbert.

Az uniós ítélet átfestette a múltat. Amiről azt hittük, jogellenes, kiderült: nem egészen az. Vagy mégis? Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése spontán csődületet okozott a Kossuth téren. A Hollán Ernő utcai antifasiszta tüntetést sem jelentették be három nappal korábban. Tomcat sem szólt sokkal előbb, hogy egyetlen napon kilenc rendezvényt, egész kis szélsőséges fesztivált tervez-szervez városzszerte. (A vállalkozás este kilenc után kifulladt.) A megbilincselt indexes társukkal szolidáris újságírók villámcsődülete sem került időben a rendőrségi iktatóba.

Jogos törvényszegés? Már a szóösszetétel is abszurd. A következmény: az antifasiszták és Gyurcsány maradhattak, az újságírók szintúgy. Tomcat ricsajos rajcsúrját megunták a rendőrök. A szervezőt és társait rácsos kocsiba zsuppolták a Clark Ádám téren. Igaz, akkor már a Lánchídra indult a menet. A forgalomnak nem maradt hely.

– Még egy rossz szabály következetes megtartása is jobb, mint a következetlenség – állítja Répássy.

Szerinte a rendőrség manapság kénye-kedve szerint dönt: hol tilt és hol tűr.

Vagy csak kapkodja a fejét?

– A mai magyar politikai kultúrára jellemző, miként dönt a jogalkalmazó – csatlakozik Répássyhoz Kiszelly.

Juhász Gábor államtitkár a parlamentben így tromfol:
– A rendőrség következetesen jár el annak a jogszabálynak az alapján, amit egyszerűen csak gyülekezési törvénynek hívunk.

Hab a tortán, hogy nemcsak a szabályozatlan villámtüntetés a jogszabászok célpontja, hanem a főhazafiak parlament előtti vadkempingezése vagy a forradalmár focidrukkerek belvárosi rombolása, sőt a símaszkos divat is.

Kiderül: a fideszes Rogán Antal és a szocialista Bárándy Gergely is a büntető törvénykönyvet módosítaná. Rogán a randalírozókat tiltaná ki az utcáról, a térről, sőt elvenné gyülekezési jogukat is. De hogyan ellenőrizné ezt a rendőrség?

– A kitiltottak fotóival teli albumokkal rohangáljanak? – ironizál Hock Zoltán.

Bárándy válasza: szigorítaná a garázdaság büntetését.

És jön az első paktum: Rogán és Bárándy visszavonja javaslatát. Miért?

– Komoly üzenete lenne, ha ötpárti egyetértéssel lépnénk fel végre a rendbontók ellen – magyarázza a szocialista ügyvéd.

Bárándy bízik és példálódzik:
– Esetleg rövidebb ideig tarthat a tüntetés. Csak a 24-48 órán belül bekövetkező eseményre lehetne „spontán” reagálni – mondja.

Ötletel az MDF is: kitiltana a Kossuth térről mindenfajta demonstrálót.

– Szimbolikus hely – magyarázza Hock.

Emlékeztet: a forradalom évfordulóján itt volt a fél világ. Rossz hírünket keltették a külföldi méltóságoktól száz méterre kiabáló Kossuth téri tüntetők.

Van, aki az önkormányzatokra bízná az engedélyezést. A többiek legyintenek: ezzel beköszönne a 3200 fajta jogértelmezés új magyar korszaka.

Bárándy szerint el kell törölni a lehetőséget, hogy ugyanarra a helyszínre, időpontra többen is megmozdulást szervezhessenek.

És ha nem jelentik be? Rendőr nélkül bizonnyal vér is folyt volna a Hollán Ernő utcai pró és kontra happeningen.

Az Országos Cigány Önkormányzat sem maradhat ki a sorból: ők a gárda miatt változtatnának. Pontosan meghatároznák, mikor minősül félkatonainak egy szervezet. A másik fél ezzel szemben lepapírozná: ők bizony nem félkatonai tüntetők.

Az SZDSZ nyitott, de a gyülekezési jog korlátozásával – rá jellemzően – nem ért egyet. Gusztos Péter szerint elő kellene ásni Petrétei, menesztett igazságügyi miniszter régi javaslatát, amely szerint akár a helyszínről is be lehetne jelenteni egy-egy megmozdulást, ha helyben „választanak” maguk közül szervezőt. Igaz, a szélsőjobb ezt kihasználná: fittyet hánynának a 72 órás bejelentési kötelezettségre.

– Az uniós állásfoglalásra a magyar jognak reagálnia kell – magyaráz Gusztos.

Már csak az a kérdés: hogyan?