Rendezetlenül lóg a néppárti jelmez a Jobbikon

„Nem lehet már a cigányt cigánynak, a zsidót zsidónak nevezni. Pedig most lenne itt az ideje tisztán beszélni.” „A helyi problémákra helyi választ adunk, és nem a fővárosiak kedvére valót. Ha a fémtolvajok cigányok, akkor cigányproblémáról beszélünk, ha izraeliek rúgják ki a munkásokat, akkor zsidó problémáról.” „Senki nem hatalmazta fel a pártvezetést, hogy zsidókkal bratyizzon. Mi nem erre szövetkeztünk.” Ezek a mondatok különböző Jobbik-rendezvényeken – egy borsodi kisvárosban, egy alföldi mezővárosban és egy Pest megyei településen – hangoztak el.

Nem is a helyszín az igazán érdekes, hanem az időpont: mindegyiket az elmúlt egy évben gyűjtötték be a Tett és Védelem Alapítvány munkatársai, akik 2016–17-ben tucatnyi helyen jártak inkognitóban, hogy feltérképezzék, milyen hangulat uralkodik a – média elől legtöbbször elzárt – falusi­-kisvárosi jobbikos rendezvényeken. Vagyis jóval az után, hogy a Jobbik meghirdette a néppárti fordulatot.

MTI Fotó: Kovács Attila

– A Tett és Védelem Alapítvány számos egyéb jelenség vizsgálata mellett a Jobbik esetében azt monitorozza, hogy a pártvezetés által meghirdetett néppárti váltást elfogadja-e a tagság. A visszavett radikalizmus nagypolitikai lózungjai mennyire szűrődnek le a pártszerveződés alsóbb szintjeire? – mondja Bodnár Dániel, az alapítvány kuratóriumi elnöke. – Vizsgálatainkból az derült ki, hogy a Jobbik-alapszervezetek jelentős része képtelen elfogadni a korábbi radikalizmus feladását. Mivel nem valóságos megtérési folyamatról van szó, hanem pragmatikus, haszonelvű politikai fordulatról, a pártvezetés hipokrita módon viszonyul a helyzethez. Hiába igyekszik a Jobbik vezetése a nyilvánosság nyitott csatornáin kiszűrni a szélsőséges megnyilatkozásokat, ha a belső fórumokon, az alapszervezeti szintű rendezvényeken és a közösségi média zárt csoportjaiban cinkosan összekacsint a továbbra is radikális nézeteket valló szimpatizánsokkal.

Bodnár Dániel

Nehéz is lenne másképp egyben tartani a megzavarodott tagságot. Bodnár Dániel szerint a Jobbik vezetői tévedtek, amikor úgy kalkuláltak, hogy a politikai számításból végrehajtott „álszent manőver” – a középre húzás – a pártszervezet egészén keresztülverhető. A Jobbik-tábor jelentős része ugyanis ragaszkodik radikális nézeteihez. Az adatok szerint a tagság és a szimpatizánsok 60 százaléka vall antiszemita nézeteket (ez mintegy félmillió választót jelent a Jobbik-táboron belül). A párt megerősödésének időszakában, 2006 és 2012 között pedig Magyarországon megnégyszereződött a verbális gyűlölet-bűncselekmények száma – figyelmeztet Bodnár.

A Jobbiknak az az érdeke, hogy eltakarja a nyilvánosság elől a pártelit és a tagság egy része közötti feszültséget. Ez azonban csak részben sikerült. Miután a kormánypárti média célkeresztbe helyezte Vona Gábort és pártját, nem sokáig maradhat tt rejtve, hogy számos Jobbik-alapszervezet kemény kritikával illette a pártvezetést. Idén év elején több mint ötven jobbikos alapszervezet írt tiltakozó petíciót a pártelnöknek, kifejezve elégedetlenségüket a radikális arculat feladása miatt. „Alulírottak, aktív jobbikos szervezetek nem értünk egyet és nem támogatjuk Vona Gábor elnök úr politikai irányváltását, és nem támogatjuk a Jobbik baloldalra tolódó néppárttá válását” – olvasható a levélben. Jó néhány szervezet feloszlatta magát, miután a helyi vezető képtelen volt azonosulni a Vona­-iránnyal.

Róna Dániel 

A mérsékelt–radikális törésvonal megjelenése azonban nem fenyeget pártszakadással – ezt már Róna Dániel politológus mondja, aki nemrég Molnár Csaba szerzőtársával közösen publikált Radikális változás? címmel egy tanulmányt a Jobbik néppárti fordulatáról. Ebben úgy fogalmaznak, hogy a 2013 őszén meghirdetett új stratégia összességében sikert hozott az ellenzéki pártnak. A váltás célja ugyanis egyértelműen az volt, hogy – a hatalomra kerülés érdekében – kiszélesítse a Jobbik szavazótáborát. Ami megtörtént.

– A Jobbik 2015 tavaszán, a tapolcai időközi parlamenti választás megnyerésekor állt a legjobban, ahhoz képest most jóval kisebb, 10-14 százalékos a támogatottsága a teljes népesség körében, viszont sokkal magasabb annál, amit a néppárti fordulat előtt, 2013-ban mértek – érvel Róna Dá­­niel. – A középre húzás meghirdetését követően fél év alatt 60 százalékkal emelkedett a párt népszerűsége. Kutatásunk kimutatta, hogy mind demog­­ráfiai, mind szociológiai összetételét tekintve színesebb lett a támogatók köre, ezzel párhuzamosan megnőtt a női szimpatizánsok aránya is.

Áttörésről azonban nincs szó, a Jobbik nem vált megkerülhetetlen tényezővé, nem sikerült megelőznie az összesített baloldalt – teszi hozzá Róna Dániel. Ráadásul a néppártosodás – mint a hasonló helyzetben lévő pártok esetében mindig – áldozatokkal jár: a tagság egy része nem fogadja el, hogy a hatalomra kerülés érdekében hivatalosan lemondtak a radikális eszmék képviseletéről, egyes szakpolitikai célok megvalósításáról. Ilyenkor, ha a pártvezetésben is akad ellenző, könnyen szakítás lehet a vége. Róna szerint a Jobbik eddigi legnagyobb személyi konfliktusa jelentős részben nem ideológiai természetű volt. A ta­­valy leváltott alelnök, Novák Előd el­­ső­­sorban Vona hatalmi politikáját, a döntéshozatal módját, a párt erőforrásai feletti egyszemélyi rendelkezését, valamint a párt stratégiáját kritizálta.

– Novák nem fogadta el a választási győzelem céljának mindenek felettiségét: zsidóellenes szóhasználata, a ci­­gányok által elkövetett bűncselek­­mé­­nyek áldozatainak megsegítésére létrehozni kívánt alapítványa és a 2015-ös, a Szabadság téri szovjet emlékmű elleni kalapácsos akciója olyan megnyilvánulások voltak, amelyek nem tartalmuk, hanem formájuk, stílusuk miatt elfogadhatatlanok a jelenlegi Jobbikban – állítja Róna Dániel. Szerinte a tavalyi tisztújítás, a hármas alelnökcsere egyelőre igazolta Vona Gábor számításait. – A néppártosodás lényege, hogy a Jobbik elfogadtassa magát azokkal a szereplőkkel, akiknek nyílt ellenszenve súlyos akadály lenne a hatalom felé vezető úton. A párt továbbra is sokszor fogalmaz meg radikális véleményt, de jórészt olyan témákban (antikorrupció, bevándorlás, devizahitelesek kárpótlása), amelyekkel nem idegenítenek el maguktól fontos társadalmi csoportokat.

A „vadhajtások nyesegetése” azonban olykor még a pártelnöknek is nehezére esik. Vona Gábor év elején kezdeményezett etikai eljárást a vecsési Jobbik Facebook-oldalán megjelent „vallásgyalázó, a Jobbik és a párt elnöke álláspontjával teljesen szembeforduló nyilatkozat” miatt. Vona hanuka alkalmából köszöntötte a zsidóságot, a posztban a vecsésiek erre reagáltak: „A vecsési JOBBIK NEM üdvözli a zsidóságot a hanuka (vagy mi a f.sz) alkalmából! Ha valakinek mégis ilyen eszement ötlete támadna, attól szervezetünk elhatárolódik!” Akkor a Jobbik hivatalos közleményben azt írta: „az ilyen tartalmú megnyilatkozásnak nincs helye a pártban”, utóbb azonban az érintettek csak megrovást kaptak.

Pár hónappal ezelőtt a pártelnök arról elmélkedett, hogy Magyarországon „igenis van cigánybűnözés”, május elsejei beszédében pedig a „megélhetési gyerekvállalás” örökzöld témája is felbukkant. Szintén májusban egy parlamenti képviselő nem tudta kordában tartani az indulatait. Dömötör Csaba a kormány nevében reagált a Jobbik napirend előtti felszólalására, utána Szilágyi György azt kiáltotta neki: „Gyere ki, úgy nyakon b…szlak, hogy leszáll a fejed.” A Jobbik képviselője utóbb bocsánatot kért. Aztán Vona beszélt újra a szélekre, amikor kijelentette, ha ő lenne Budapest főpolgármestere, nem engedélyezné a Pride megtartását, mert az szerinte „nem büszkeségmenet, sokkal inkább provokáció, ami a homoszexuálisok ügyének is inkább árt, mint használ”.

Mirkóczki Ádám

A Jobbik mindenesetre nem aggódik amiatt, hogy a néppártosodási folyamat ellenére a párt két éve nem tudta növelni a szavazótáborát. Mirkóczki Ádám szóvivő inkább arra hívja föl a figyelmet, hogy soha ilyen alacsony nem volt a Jobbik elutasítottsága, illetve soha ilyen magas nem volt a támogatottsága a másodlagos pártpreferenciák körében, mint most. Az aktuális támogatottság megítélése pedig mindig nézőpont kérdése, mondja Mirkóczki. Szerinte még nincs éles kampány, ezért a Jobbiknak nem most kell a csúcson lennie, hanem 2018 tavaszán, „amihez minden feltétel adott”.

Arra a felvetésünkre, hogy a párttól elfordulók leginkább a Jobbik mérséklődése miatt hidegülhettek el, Mirkóczki azt válaszolta írásban: „Aki úgy érzi, hogy más közösségben vagy más párt által képviselt politikában látja a jövőjét, távozik, ebben semmi újdonság nincs. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy egy 17 ezres közösségből mindössze néhányan érezték eddig így, és ezzel párhuzamosan több alapszervezet alakult, mint ahány megszűnt.”

Bár rákérdeztünk, hogy a néppárti fordulat meghirdetése óta hány jobbikos alapszervezet szűnt meg, a szóvivő nem adott pontos választ. Mint írta: „Az elmúlt időszakban több helyen alakult új alapszervezetünk, mint ahány megszűnt volna. Több helyen inaktivitás miatt kellett megszüntetni szervezeteket, de azok egy része is újraalakult részben a régi, részben új tagokra alapozva.”

Radikális nosztalgia – Szankció és edukáció

A Tett és Védelem Alapítvány a különböző szélsőjobboldali szervezetek tevékenységét azért követi figyelemmel, hogy a leghatékonyabb cselekvési programot készíthesse el a kisebbségek elleni atrocitások megfékezésére. Bodnár Dániel kuratóriumi elnök szerint a társadalom immunrendszere nem működik megfelelően, ezért civil szervezetként egyfelől oldani akarják az információhiányt, másrészt monitorozzák, miként működnek a gyakorlatban a különböző kisebbségek jogait garantáló-védő törvények. A holokauszttal kapcsolatos felvilágosítást generációkon átívelő és elkerülhetetlen feladatnak tartja. Bodnár szerint a hatékonyan alkalmazott jogszabályoknak igenis van visszatartó erejük. Példaként említi, hogy miközben az elmúlt években kétszer annyian lettek Magyarországon a ho­­lo­­kauszttagadó nézeteket elfogadók, addig a holokauszttagadás miatt indított büntetőügyek száma a harmadára esett. A kuratóriumi elnök ezt annak tudja be, hogy elrettentő hatása van az ilyen típusú ügyekben született jogerős elmarasztaló ítéleteknek, amelyek felfüggesztett börtönbüntetéssel és több százezer forintos pénzbüntetéssel sújtották az elkövetőket. Az alapítvány arra is felhívja a figyelmet, amikor egy jogszabályváltozás nem hozza meg a kívánt eredményt. Ilyen például a tavaly márciusi Ptk.-módosítás, amelynek alapján sérelemdíjat lehet követelni közösség méltóságának megsértése címén, ám hiába indított eddig több tucat eljárást az alapítvány ezen a jogcímen, a bíróságok – a hiányzó gyakorlatra hivatkozva – rendre elutasítják a kereseteket.

Arra a felvetésünkre viszont, hogy a Tett és Védelem Alapítvány tapasztalatai szerint a kisebb településeken ma is uralkodó a Jobbik eredeti, radikális szóhasználata, a falusi-kisvárosi rendezvényeken gyakoriak az antiszemita és cigányellenes megnyilatkozások, Mirkóczki Ádám csupán annyit reagált, hogy nem tartják mértékadó forrásnak az alapítványt, „mert politikailag jelentősen elfogultnak” tekintik tevékenységét. Nem meglepő, hogy a szóvivő a hipokrita vádat is elutasítja, szerinte a néppártosodás nem Vona Gábor egyszemélyes döntése, a párt legmagasabb döntéshozó testületeinek, valamint a tagságnak is bírja a támogatását. A radikális lélek megszelídülése pedig – szerinte – minden további nélkül lehet őszinte. „A Jobbik történetének szerves része a dinamikus fejlődés, a tapasztalatokból, hibákból való tanulás, a vélemények, kritikák meghallgatása, de úgy, hogy a párt alapküldetése nem változott: a magyar nép szolgálata és szebb jövőjének elérése” – állítja Mirkóczki Ádám.

Sneider Tamás, Vona Gábor, Toroczkai László és Janiczak Dávid, az elnökség tagjai   MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A politikai elemző szerint a néppárti fordulat végrehajtását 2018-ig már semmiképpen nem vonhatja vissza a Jobbik, hiszen közeledik a kampányidőszak, amikor már életveszélyes lenne stratégiát váltani. Róna Dániel emlékeztet, hogy a Jobbik tisztújítása jövő nyáron esedékes, ami azt jelenti: a 2018-as tavaszi parlamenti választás eredménye dönt majd Vona és a párt sorsáról.

– Szélsőséges eredmények esetén borítékolható, hogy mi következik: 30 százalék fölötti szavazataránynál marad a néppárti vonal, 20 százalék alatti eredménynél Vonának mennie kell. Ha a Jobbik a kettő közötti zónában, 20-30 százalékon végez, megjósolhatatlan, melyik utat választja – véli Róna. Szerinte az kizárható, hogy a párt koalícióra lépjen a Fidesszel, ám egy kisebbségi Fidesz-kormányzás esetén elképzelhető, hogy konstruktív ellenzékként támogatnák Orbánékat.