Ráboly, Bochonád, (Száraz)Bő, Tímárfancsal - hol laknak a magyarok?

Hibázhatnánk, mint például a boconádiak, akik évek óta tartanak Bodza-napot, mivel településük nevét a bodzanádból származtatják. Épp csak köze sincs a Boconádnak a bodzanádhoz. A Bochonád ugyanis a Boc, Buc személynévből eredő magyar névadású szó - számolt be a

A nevek különös tréfákra adhatnak okot, persze emberi közreműködéssel. Az 1504-es évben Karácsond határában még létezett egy Pusztacsókás nevű helynév, melyet 1903-ban Varnyaspuszta névre módosítottak. Egyik is madár, másik is. Aztán itt van például Tímárfancsal, Rózsaszentmárton elődje. A név etimológiája szerint nyersbőrkészítők lakták. Aztán egyszer csak sokaknak nem tetszett a „fancsali képet vág” kifejezés, és rózsaszentmártoniakká lettek a derék fancsaliak.

– Az első komoly földrajzinév-gyűjtést az 1860-as években Pesthy Frigyes végezte – mondta dr. Csiffáry Gergely történész-levéltáros, a történelemtudományok kandidátusa –, jól ráérezve arra, hogy a mezőgazdaság egy robbanásszerű fejlődés előtt áll, vagyis az ugarok feltörésével és az intenzív műveléssel sok hagyományos külterületi nevet fenyeget az „eltűnés” réme. Ennek a hatalmas munkának az eredménye 3 millió földrajzi név begyűjtése lett. Hasonló nagy változás ment végbe a téeszesítés időszakában, amikor a hagyományos földrajzi neveket felváltották a számok, s Pelle Béláné vezetésével Heves megyében ezután is zajlott a névmentés.

A történelemben a települések úgy „működnek”, mint az ember: születnek, s egyszer már csak nincsenek. Ám az is lehet, hogy időközben nevet váltanak. A ma már nem létező települések nevei éppúgy beszédesek, mint a létezőké.

– A honfoglalás korának viszonyaira lehet következtetni a régi, elpusztult, s csak neveiben megmaradt falvak etimológiai elemzéseivel – folytatta a történész. – Hanyi neve (Erdőtelek) a régi magyar népnyelvi han, hany mocsár, láp, ingovány szavakra vezethető vissza. A (Száraz)Bő pedig azonos a török eredetű magyar bő köznévvel. Ebből ered a bőség szavunk, valójában módos, gazdag embert takart.

Ráboly (Poroszló) neve az ószláv fogoly jelentésű szóból ered. Tiszahalász (Újlőrincfalva) lakói a királyt, illetve az egri püspököt látták el hallal. Türügy (Tarnaszentmiklós) nevében a török tür hordalékot felhalmoz szóra vezethető vissza. Tarcsa (Nagyfüged és Tarnazsadány határában) jelentése: tarka. Sarud István király anyjának nevét őrzi, Eger a vizenyős talajt kedvelő égerfáét, Poroszló a várszervezethez tartozó tisztségviselőét. Cinegéd (Szihalom) elpusztult falu neve a cinke, Kerecsend a kerecsensólyomra vezethető vissza.

Személynevekből ered Fajzat (Gyöngyöstarján) Fajsz neve, Vámosgyörk nevében a Györk szó a György nevet takarja, Tiszanána illetve Kisnána falvak nevében a Nána név Aba Sámuel jegyzőjét, s egyben királyi fővadászt, Nannót takarja. Fedémes neve a fedém, födém szavunk származéka - írta a Heol.

Egerhez közel még a 16. században is élt újlatin, vallon népesség. Oláh Miklós esztergomi érsek írta a Hungária című, 1536-ban kiadott könyvében, hogy Egerben és az egri völgyben franciák éltek. Noszvaj faluneve az újlatin nosville elnevezést hordozza. Ma már csak a Vallon út és az Olasz utca őrzi ezt az emléket.

Érdekes lehet még Hort neve, amely a régi magyar hort szóból ered, mely vadászkutya, agár jelentésű volt. Szomolya neve az ószláv gyanta, szurok nevéből származik. Szikszó (Füzesabony) sós víz medrét jelölő név. (Gyöngyös)Oroszi neve a régi magyar urus, oroz, ajtónálló, testőr szavunkra vezethető vissza. Kömlő a magyar kémlők, kémlelők, hírszerzők faluja volt.
S hogy miért jó ismerni a településnevek jelentését? Például azért, hogy ne sértődjön meg senki, ha Rózsaszentmártonban járva valaki fancsali képet vág, merthogy errefelé ez nem sértés.