Prokrusztész logikája
Egy pedagógus ismerősöm mesélte néhány napja, hogy esti gimnáziumba járó csoportjából kimaradt egy fiatalasszony, mivel közmunkásként kötelezték az alapkompetenciákat fejlesztő tanfolyamra, amit nem tudott összeegyeztetni az érettségire felkészítő képzéssel. Mivel nem akarta elveszíteni a közmunkás keresetét, be kellett ülnie a tanfolyamra, napocskákat rajzolni.
Nem tudom, valóban a szabályozás ilyen merev, vagy csak a szabályokat alkalmazó hivatalnok volt az, mindenesetre a történet jól mutatja a kormányzat centralizációs kényszerét és rugalmatlanságát. Mintha csak kötelezőben és tilosban lennének képesek gondolkodni, ami a legjobb szándékú kezdeményezéseket is keserű diktátumokká silányítja.
Az oktatás területén maradva hasonló az egész napos iskola eszméje, ami választható lehetőségként áldás lehetne, de a kötelezővé tétele sokak számára átokká változtatta. A jog területén ilyen a harmadik csapás intézménye, ami a bírói függetlenséget csorbítja, hiszen kizárja az egyéni mérlegelés lehetőségét. A nyugdíjkorhatár egységesítése és annak elérésekor a kötelező nyugdíjazás (persze kivéve a gyevi alkotmánybírót) ugyanezt a logikát követi. De említhetnénk a szociális temetés intézményét is, amelyben a személyes feladatvállalást kötelezettségként határozták meg, ahelyett, hogy lehetőséget biztosítottak volna rá, vagy a tankönyvkiadás egységesítését, ami minden gyermekre, iskolára egyforma tankönyveket kényszerít.
Értem én, hogy a köz érdeke az egységes és átfogó szabályozás, de a köz mégiscsak egyénekből áll, és az egyéni sorsok, élethelyzetek egyéni elbírálást igényelnek.
Az ókori monda szerint a derék görög rablóvezér, Prokrusztész a saját ágyához mérte a foglyait, és akinek lelógott a lába, abból levágott egy darabot, aki nem ért el az ágy végéig, azt a kellő hosszúságúra nyújtotta. Nos, így működik nálunk a hatalom merev, uniformizáló, a sokszínűséget központilag meghatározott kategóriákba tuszkoló rendszere. Így próbálja a hatalom a saját képére formálni a társadalmat, így épül nálunk 2014-ben az 1984 orwelli világa.
Káldy Zsolt
Miskolc
