Politikai peepshow

– Amikor tudatosult bennem, mi történik, először nem akartam elhinni. Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Alsó kategóriás kémfilmparódiába illett az egész, de valami ijesztő és elgondolkodtató is volt benne – mondja Joó Hajnalka, a VS.hu újságírója.

Ő az, akit a minap a Parlamentben több fideszes sajtós órákon át feltűnően, „szoros emberfogásban” követett mindenhova: menzára, üres sajtóterembe, még a mosdóba is.

– Már az furcsa volt, hogy a frakció sajtósait sosem látni az ülésteremnél, most viszont többen is voltak, egyikük mindig másfél méterre tőlem. Akkor esett le, hogy ez több mint véletlen, amikor a WC-be is utánam jött egyikük, és úgy tett, mintha sminkelne – emlékszik a portál újságírója. – Később a folyosón is mindenhová követett valamelyikük, amikor futni kezdtem, ők utánam. Egy órán át csak róttam a köröket a házban, vártam, mikor hagyják abba, de nem adták fel. Amikor elfogyott a türelmem, és kérdőre vontam egyiküket, hogy mégis mi a fenét csinál, először azzal próbálta elütni, hogy neki is épp arra volt dolga. Végül kibökte: arra kíváncsi, hogy aznap is olyan jól értesült leszek-e, mint korábban.

A kérdést mi is feltettük a Fidesz sajtóosztályának. Azt a választ kaptuk: „A VS.hu internetes portál újságírójának túl élénk a fantáziája.”

Az akciót állítólag azért szervezték, mert a hírportál korábban részletesen beszámolt a Fidesz zárt frakcióüléséről, ahol Orbán sajátos hangnemben beszélt az Iszlám Állam elleni magyar katonai részvételről.

Azon az ominózus napon a sajtósok egy darabig M. László Ferencet, a HVG.hu újságíróját is követték.

– Cipzáras pulóver volt rajtam, alatta a parlamenti belépőm. Azt vettem észre, a sajtósok jönnek utánam, és egyfolytában a nevemet próbálják leolvasni róla. Abból kiindulva, hogy másfél évtizede vagyok politikai újságíró, hat éve foglalkozom a Fidesszel, a feladattal megbízott fiatal lányok nem lehettek túl tájékozottak – jegyzi meg M. László. – A párt vezetése régóta tesz erőfeszítéseket, hogy megakadályozza az információk kiszivárgását, de akármivel próbálkozott, sosem sikerült. Ez véget nem érő küzdelem.

Amely tényleg nem tegnap kezdődött.

– A Fidesz számára a kilencvenes évek elején kirobbant székházbotrány volt a fordulópont – véli Csuhaj Ildikó, a Népszabadság Parlamentből is tudósító főmunkatársa. – Előtte a Fidesz, különösen SZDSZ-szövetségesként, nem volt bizalmatlan az újságírókkal, sőt. A Fidesz „ártatlanságának” elvesztése után viszont Gádor Iván, a Magyar Hírlap publicistája azt írta Orbán Viktorékról, hogy „mi emeltünk fel titeket, és mi dobunk vissza a szemétkosárba”. Ez volt a médiával szembeni fóbia kezdete. A bizalmatlanság az évek során oldódott, de soha nem szűnt meg teljesen.

Csuhaj Ildikó felidézi a 2006 és 2010 közötti éveket, amikor a Fidesz ellenzékben volt, s Szijjártó Péter dolgozott kommunikációs igazgatóként.

– Többször is előfordult, hogy fideszes potentátokkal való beszélgetés közben a parlamenti folyosón a frakció sajtóosztályának munkatársai közvetlenül mellém álltak. Amikor azt mondtam, „már elnézést”, nem is reagáltak. Aztán évekig nem tapasztaltam hasonlót.

M. László Ferenc is emlékszik a Szijjártó-féle kommunikációs megfigyelő stábra.

– Valamikor 2010-ben vettem észre, hogy a parlamenti folyosón egy sarokból stírölik az újságírókat. Az évek múlásával a párt egyre inkább bekeményített. Eljött az idő, amikor a frakcióülés idejére bezárkóztak egy vidéki hotelbe, elkérték a telefonokat, leárnyékolták a termet, a TEK embereivel biztosíttatták a helyszínt, a frakciótagok pedig egymást figyelték. Korábban a Fehér Házban tartották a frakcióüléseket, de amíg a képviselők átsétáltak a Parlamentbe, az újságírók megrohamozták őket – mondja M. László. – Ezért most már a Parlament felsőházi termében zajlanak a frakcióülések.

Megesett, hogy a Fidesz sajtósai elállták a frakcióüléshez vezető bejáratot, olykor már a liftet is, a sajtótájékoztatókon pedig lekordonozták az újságírókat, nehogy megközelíthessék a politikusokat.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)