Politikai ingamozgás

Amikor a köztársasági elnök három éve morális válságról beszélt az őszödi beszéd kapcsán, aztán elkezdődtek az utcai balhék, ön azt mondta: nem kell egyes jelenségek kapcsán tragikus túlzásokba esni. Hozzátette: az ország nagyobb része józan, és a rendszerváltás óta nem került győztes helyzetbe extremitás.

Most is ezt gondolom. Időnként nagy a lárma, de közben megy az élet.

Európai parlamenti választás után vagyunk. Az eredménynek üzenete van.

A választhatóság a parlamentáris demokrácia alaptörvénye. Négyévente – vagy akár húsz év elteltével – az emberek elunják azt, akit addig szerettek. Jön más, aztán megint egy újabb.

De most az extremitás kezd teret nyerni.

Az extremitás szeretne szóhoz jutni. Nagyobbnak tűnik a hangja, mert kevesen szavaztak. Többen voltak, akik nem tartották fontosnak az uniós választást. A Jobbik lelkes, lázas követői viszont elmentek szavazni. De minden rosszban van valami jó. Eddig a Fideszre maradt, hogy goromba legyen, harsány jobboldali szövegeket mondjon. A Jobbik most betolja a Fideszt középre. A szocialisták és a fasiszták közé. Mert a Jobbik újfasiszta párt.

De nem hungarikum.

Ilyesmire majdnem minden európai országban van hajlandóság. Olaszországban több szavazatot képesek szerezni, Németországban kevesebbet.

Vannak, akik azt mondják a hazai EP-választások kapcsán: katasztrófa történt. Az SZDSZ helyezését pedig a liberalizmus halálaként diagnosztizálják.

Nem szeretem az ilyen nagy szavakat. Amíg az emberek akarják a szabadságot, a liberalizmusnak nincs halála. Háromszáz éve életben van.

Az SZDSZ-nek mindenesetre szüksége volt önre, hogy EP-listáján „tiszteletbeli” jelöltként – ahogy Fodor Gábor fogalmazott – erősítse a hitelüket.

Jelöltségemmel azt fejeztem ki: akik előttem vannak a listán – Szent-Iványi István, Demszky Gábor, Mohácsi Viktória –, kitűnő emberek.

De nem kellettek. SZDSZ vajon meddig lesz még?

Liberális gondolatvilág mindig lesz, és az életre hívja a maga politikai szervezetét. Az SZDSZ amúgy furcsa párt. Állandóan új meg új elnöke volt. Sokat használta, játszatta őket. Egyszer úgy fogalmaztam: olyanok, mint egy dzsesszbanda. Az egyik szólózni kezd, a többi alájátszik, amikor meg kicsit kifullad, helyébe áll a másik. Persze az elnökök között sokáig több volt az idősebb generáció képviselője, a párt „nagy öregje”, amit a fiatalok biztosan zokon vettek. De az erősebb pozícióhoz nemcsak a kor kell, hogy idejekorán helyzetbe kerüljön az ember. Abban is kell lennie valaminek, amit mond.

Egy pártnak elsősorban nem a választott eszmét kéne egy emberként képviselnie?

Radikálisan individualista vagyok. Azt tartom fontosnak, hogy egy művész, író tetőtől talpig értelmes legyen. Legalábbis tehetséges. Szörnyen unom a pártokat. Borzalmas, ha egy főnök mond valamit, és azt szó szerint ismétlik. Vagyis a vezér kliséit. A vezér fogalmát is utálom. Akár fasiszta, akár kommunista.

És ha liberális lenne?

Nincs olyan vezér. Elnökök vannak. Az egész liberális párt meglehetősen civil jelenség. Beszálltak a politikába, kiszálltak.

Lassan elhalkul a dzsessz. Miközben egész Európában erősödik a jobboldal.

Említettem: a politikát az ingamozgás jellemzi. Egyébként pedig az embereket nem is érdekli annyira a politika. Kiülnek falun a kocsma elé, kicsit veszekednek, elmondják a bölcsességeiket, isznak még valamit, hazamennek, kialusszák.

Azért olykor szavaznak is. Ön mondta valamikor: a politikai osztály fontoskodik, butítja az országot. Teheti, van rá fogadókészség.

Az emberek között persze kevés a lángész.

Ami természetes, és nem is baj. Egészen addig – önt idézem újra –, amíg a fontoskodó és agresszív politika osztálya könnyen visszahőköl a szélsőséges cselekvéstől. Amíg „megnyugtatóan bátortalan”. De a Jobbik nem tűnik viszszahőkölős pártnak.

Vagy a kormányon lévők, vagy azok hőkölnek vissza, akik a hatalom küszöbére kerülnek. Mert nem akarják eszelős szélsőséggel felbosszantani a társadalom jelentősebb részét. Azt se felejtsük el: Magyarország az Európai Unió tagja. Szövetségeseink között nincs olyan, mint a hitleri Németország volt, vagy a sztálini Szovjetunió. Még ha szélesebb körben támadna is itt hajlandóság valami szenvedélyes bolondságra, tudomásul kell venni: nincs a közelünkben olyan hatalom, amely támogatná ebben az országot.

Véleményformáló értelmiségiek mondják: ami most történik, az a hitleri Németország korai korszakára emlékeztet.

A Magyar Gárda olyan szerencsétlenül néz ki. Valaki macskajancsiknak nevezte őket, ami nem áll messze az igazságtól. Sok közöttük az idős, pocakos úr. Szeretnének férfiasak lenni. No de az nem ilyen egyszerű. Az SA tagjai, Hitler rohamosztagosai háború után voltak, nagy fegyveres tapasztalattal. Ugyanakkor igen elkeseredve, munka nélkül, egy totális nemzeti vereség tudatában. Az goromba időszak volt. Élt az emberekben a fegyverfogás, az ölés ösztöne, tegnapi emléke. Ezek a karakterjegyek már nem állnak a mai emberekre. Ha kacérkodnak is ilyesmivel, éreznek vonzódást az efféle férfiasnak vélt magatartáshoz, akkor sincs mögöttük tapasztalat. Ami mifelénk a szélsőjobbon történik, az engem harsány színjátékra emlékeztet.

Akkor ön szerint nincs tehát „baj”?

Örülnék, ha több tehetséges, lendületes fiatalember lenne a szalonképes politikában. De annak nem drukkolnék, hogy holtukig ott is maradjanak. Nagyon nem szerencsés, ha valaki kikerül az egyetemről, s húsz évre bennragad a politikában. Az rontja a tehetséget, a személyiséget.

Szűkítem: nem nagy baj, hogy három jobbikos ül majd az Európai Parlamentben?

Gondoljunk bele: Brüsszelben ott van az a sok kereszténydemokrata, a sok szociáldemokrata és a sok liberális. És ott van velük bizonyos politikai illendőség, jó modor. Elég furcsán fognak nézni a jobbikosokra, amikor azok jönnek majd a maguk dumáival. Azt fogják gondolni róluk: komolytalan alakok.

De ez az országról is szól.

Persze, szerencsétlen képet mutat.
A Jobbik és a Magyar Gárda akármit mondhat magáról, külhonban pontosan tudják, hogy mifélék. Nem is nagyon értik, hogyan kaphattak ilyen tág teret Magyarországon. Németországban például a legkonzervatívabb kereszténydemokrata vagy keresztényszocialista politikusok a legszigorúbbak az újnácikkal szemben. Nem tűrik őket, mert nem akarják, hogy a németség fogalma ezzel legyen összekapcsolva.

Ha másnak nincs rá ereje, Orbán Viktor rendet vághat majd a szélsőjobbon?

Lehet, de ezt egyelőre nem mutatja. Ráadásul késésben van, kicsit sokat pajtáskodott velük. Meg aztán volt kollégiumi társai között is van olyan, aki nem szalonképes. A Fidesz középre kényszerül, ám abban nem lehetünk biztosak, hogy ezt a helyzetet hatalmon kezelni is tudja majd.