Politikai hangszóró

A minap sokadjára vetődött fel a közmédiumok összevonásának ötlete. Az MTV ügyvezetője támogatja a kezdeményezést. Ön, a Duna Televízió első embere – szokás szerint – ellenzi. Miért?

– A Szaturnuszról nézve akár logikus is lehetne, hogy akkora nemzetnek, mint a miénk, egyetlen közszolgálati televíziója legyen. De ha figyelembe vesszük történelmi sajátosságainkat, a szétszabdaltságot és a diaszpórát, nyilvánvaló, hogy szükséges egy olyan csatorna, amelyik a lehető legerősebb kapocsban, az egy és oszthatatlan nemzeti kultúrában találta meg a kiteljesedést. Ez a Duna Televízió.

Kevés a pénz, ráadásul – vélik az összevonás hívei – a közmédiumok együtt hatékonyabban léphetnének fel a nézőkért folyó versenyben.

– Remek, akkor fogjunk össze a kereskedelmi televíziókkal is! Legyen egyetlen adó, és akkor azt nézi mindenki. Abszurd! Egy jelentős, világszerte számon tartott nemzeti intézményt nem lehet morzsaként lepöccenteni az asztalról egy zilált gazdasági állapotú másik televízió javaslatára. A Duna TV-t azért hozták létre, hogy hozza-vigye a magyarság gondolatait, és a határon túli magyarságot összekapcsolja az anyaországgal a közös nevezőjű nemzeti eszményekben. A kapocs tehát fontos, de az eredeti fő cél a határon túli magyarság. Az MTV feladatköréből ez hiányzik. (Az MTV-ről kiderülne, ha jogilag nagyon megpiszkálnánk, hogy sem bizonyos futballmeccseket és filmeket, sem néhány más műsort nem sugározhatna, ugyanis kizárólag belföldre vásárolhat meg jogokat.) Ha bennünket itthon, a határainkon belül senki sem nézne, akkor sem lehetne azzal vádolni, hogy nem teljesítjük a feladatot, amiért létrehozták az intézményt. Hiszen a Kárpát-medencében fogható hatvan-nyolcvan magyar nyelvű csatorna között a Duna messze az első.

Idehaza viszont a lista végén jár. Az esetleg összevont közmédiumok együttesen jóval nagyobb potenciált jelenthetnének a kereskedelmiekkel szemben.

– Mihez képest? És milyen listáról beszél? Tudja, mikor házasodik össze két ember? Ha vannak közös céljaik, ha szeretik egymást, és azonos eséllyel indulnak az életbe. Hát mije van az MTV-nek? Az összes épületét elkótyavetyélte, a gazdasági rendőrség nyomoz, az ügyészség vizsgálódik... Nekem egy ilyen szőrehullott vőlegény nem kívánatos. Öregecske is a maga 52 évével a 18 éves hajadonhoz képest. Nekünk minden épületünk saját tulajdonú, nulla az adósságunk, és műszakilag is tartjuk magunkat. Az elmúlt tizenöt évben az MTV több mint százmilliárd plusztámogatáshoz jutott, mi tavalyig 1,2 milliárdot kaptunk! Minderről mélyen hallgat az MTV. Idén egyszer nem kapta meg ezt az extra pénzt, amelyből kivételesen nekünk annak törtrésze, 2,3 milliárd jutott. Ezért a nagy felhördülés.

Miért szállt be a politika is a tévék vitájába?

– Nem most szállt be. Csak a szimpátiák változnak. Melyik párt az, amelyik folyamatosan bírálta a Magyar Televíziót, de most hirtelen partnert lát benne?

A Fidesz. Annak idején önt ők jelölték tévéelnöknek. Mandátumának 2008-as meghosszabbításakor viszont a párt által delegált kurátorok már nem támogatták, mert állítólag nem volt hajlandó végrehajtani a politikai utasításokat.

– Akkor én vagyok a törvénytisztelő. De elképesztő anomália, ha a kurátorokat törvényellenesen, valamelyik párt vagy annak médiafelelőse mozgatná. Pedig a nagy parlamenti összjátékban, amikor kormánypártok és ellenzék megszavazzák egymás delegáltjait, megelőlegezik egymásnak a bizalmat, hogy az illető nem a párt marionettje lesz, hanem képes szakmailag, erkölcsileg eltávolodni a delegálóitól.

A Fidesz kurátorai a minap feljelentették a Duna TV vezetését, mondván, a kuratóriumi elnökség tudta nélkül próbáltak a műholdtenderben több tízmilliárdnyi közbeszerzést lebonyolítani. A Dunát szerintük az összevonás réme motiválta. Hisz ha hosszú távra elkötelezi magát egy műholdszolgáltatóval, az megnehezíti az integrálást.

– Nem tisztem meghatározni a kurátorok hovatartozását. De a próbálkozás szánalmas. Elképesztő, ám úgy tűnik, akad, aki azt szeretné, hogy a Duna lekerüljön a műholdról, amit pedig törvény ír elő számunkra. Pöröly nyél nélkül, vastüdő áram nélkül! Tavasszal lejár a régi szerződésünk, várjuk a jelentkezőket. Egyébként egyetlen gemkapocsnyi öszszeget sem költöttünk el, nemhogy tízmilliárdokat! A közbeszerzés lényege a nyilvánosság, amelyet állami hatóság ellenőriz. Amúgy a nyilatkozattal ellentétben a kuratórium is többségi határozattal megszavazta a tender kiírását.

Mindez azt jelzi: a politikának szándékai vannak.

– Megértem a türelmetlenségtől kivérzett ellenzéket, hogy toporogva várja: végre saját elképzelései szerint irányítson. Idegesítő lehet, hogy a közmédiumi botrányok, elképesztő beruházások és adósságok közepette van egy tévé, amelyik tisztességesen gazdálkodik, nullszaldós, sikeres, ott van a világ magyarsága és szellemi elitje szívében, népszerű a határon túl, van saját épülete, és a legtöbb saját gyártású műsort készíti az összes televízió közül. Ha megtörténne az összevonás, mi biztosítaná, hogy nem silányítják propagandagépezetté az állam által finanszírozott közmédiumot? Nincs garancia. A magyar közmédiumok irányítóit sokszor éri olyan nyomás, bizalmas fenyegetés, levélke kis selyemzsinórral, amely Nyugat-Európában címlapos hír lenne. Itt legfeljebb nyel egyet az ember.

Azért az elég erős érv, hogy egy-két százalékos a Duna nézettsége.

– Ezt az adatot honnan veszi? Magyarországon naponta 1,3 millióan kapcsolnak ránk. Amúgy a mérés olyan, mint ha maga nővérként a lázamat nem a hónom alatt, hanem a polcon két Révai-lexikon között mérné. Létezik egy rendkívül művelt, többszörösen túltanult, igényes és finnyás nézőrétegünk, amelyik esküszik ránk. Mutasson bárkit közülük, aki megengedi, hogy mérőműszerrel a nézői szokásait firtassák. És azt ki méri, hogy a Galga mentén, a Kárpát-medencében, körös-körül vagy öt kontinensen hányan nézik a Duna TV-t? Vannak friss, hiteles adataink.

A határon túliak nem célcsoportjuk a reklámozóknak, így a Duna nem tudja felvenni a versenyt a kereskedelmi adókkal.

– Nem is feladatunk. Nem is célunk. Erdély az egyik nagy fogyasztóbázisunk. Ott még a románok is ragaszkodnak a Dunához, akkor is, ha kukkot sem értenek belőle. Egyébként Európa-szerte, Hollandiában és Németországban is hatalmas kábelhálózatok kínálatában szerepel a csatornánk, még a Duna 2 is. Épp az a truváj, hogy miközben határon túl a vezető magyar csatorna vagyunk, idehaza is néznek bennünket. De visszatérve: két évtizede pártalkuk alakítják a hazai médiaviszonyokat. Pedig a közmédiumok öszszevonásáról szóló képzelgések egyetlen szavazóbázis elképzelésével sem találkoznak.

Választások előtt vagyunk, a téma nem véletlenül került újra elő.

– Igaz. Ilyenkor ildomos jó magaviseletre inteni a közmédiumokat. Egy ilyen meglebegtetett hír kísérleti lufi, hadd lássuk, miként reagál rá a közvélemény. Ha elítélik, talán nem forszírozzák. Ha látnak benne fantáziát, máris remek demagógia lehet. Mondjuk: minek ennyi közmédium, hisz abból a pénzből épülhetne óvoda is. Amúgy azt sem lehet tudni, melyik oldalról indult a hír. Csupán azt: a Fidesz cáfolta. És ez örvendetes. A következő kormánynak is tudnia kell, hogy a Duna Televízió nem ellenség. Nem kell egy közmédiumnak hangszórónak lennie ahhoz, hogy nemzetstratégiában partner legyen. Ha a leendő kormány a Dunához hasonló várakat kezdené bontani, azzal egy újabb december ötödikét zúdít a nyakába.

A pénzt a hatalom adja. A Duna tavalyi 9,3 milliárdos költségvetéséből mindössze 0,6 milliárd volt a saját bevétele. Kiszolgáltatott helyzet.

– Ez a közszolgálati médium sorsa. Addig létezik, amíg tartják, és annyiból, amennyit kap. De mi a sóval-vízzel főzésben nagy gyakorlatra tettünk szert.

Reklámbevételük igen csekély.

– A tendencia nagyon is javul. Persze nem tesz jót neki egy ilyen „nagy esküvőről” szóló rágógumihólyag. Minden törekvésünk ellenére sem tudom elkerülni, hogy belerángassanak a pocsolyába. Azt a televíziót, amelyik nem készít rendelésre politikai műsorokat, és nem sugároz politikai reklámot. S mindezt azért, mert egyesek szerint mindent fel kell borítani, hogy a káoszból felállhasson az új rend.