Politika az utcán

Október 23-án az Egymillióan a magyar sajtószabadságért – Milla – által szervezett demonstráción százezres tömeg fejezte ki: „Nem tetszik a rendszer!” Ekkora civil megmozdulásra nem volt példa a Demokratikus Charta ’92-es tüntetései óta. Ráadásul a civil csoportok egyre szervezettebbek: létrejött a Magyar Szolidaritás Mozgalom, a 4K! pedig baloldali ifjúsági párttá alakul. Krémer Balázs szociológus, egyetemi docens azt mondja: a Fidesz-kormány önkényuralmi intézkedései szükségszerűen megteremtik az utcai demokratikus ellenzéket. Ám ennek veszélyei is lehetnek. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

2011. november 12., 17:28

– Vészjóslóan nyilatkozta nemrég a hazai közállapotokról: „Ebben az őrült, kapkodó, a racionalitást végletekig tagadó politikai világban előbb-utóbb jönnie kell valamilyen kijózanító nagy pofonnak. Soha nem voltak még ennyire rossz érzéseim.” Az új civil mozgalmak nem adnak reményt?

– Kétségkívül pozitív jelenség a civil öntudat erősödése. Ráadásul nagyon sokszínű a mozgalom: a különféle szervezetek sokféle réteget képviselnek – az egyetemistáktól a rendvédelmi dolgozókig. Így a mobilizáló erejük is egyre nőhet. Aggályos viszont, hogy a csoportokról alig tudunk valamit: a céljaik homályosak, és a demokratikus jellegük is eltérő.

– Hogy érti ezt?

– Mondok egy példát. Az októberi 23-ai tüntetésen a Milla vezetője, Juhász Péter bejelentette: jövő márciusban alternatív köztársasági elnököt választanak. De nem derült ki, miért, kiknek a felhatalmazásából. Azt sem tudtuk meg, hogyan lehetne részt venni a Milla döntéshozatalában. Ők a Facebookon szerveződnek, ám közösségi internetes oldalukon csak lájkolni lehet: nem szerepel, miként lehet csatlakozni hozzájuk. Ehhez képest igen jelentős a médiabefolyásuk: ők készítették például a Nem tetszik a rendszer! című mozgalmi popsláger videoklipjét is. Csakhogy ez politikai üzenetnek kevés.

– A lengyel Szolidarnosc mintájára már korábban megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom, amely azonban nem képes összefogni a honi érdekvédőket. Kezdeményezésük így nem válhat hiteltelenné?

– Szerintem a Szolidaritásban éppen az a leginkább biztató, hogy nem is akarnak a hagyományos szakszervezeti bürokráciához kapcsolódni. Ez tényleg alulról építkező, plebejus mozgalom: vezetői nem az arisztokratikus, kompromittálódott politikai elitet jelenítik meg. Tagságuk nyilvános, eleven társadalmi hálózatot építenek. Belőlük később talán kinőhet még egy új, valódi demokrata párt.

Nem tetszik a rendszer, civilek tüntetnek október 23-án:

(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIII. évfolyamának 45. lapszámában, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását

itt megrendelheti.)