Politika a műtőasztalon

– A harmadik iksz után az ember már másképp gondolkodik a gyermekvállalásról – kezdi történetét a 35 éves Eszter, aki ma egy hároméves kislány és egy kilenc hónapos kisfiú boldog édesanyja. Tizenkilenc évesen, egy könnyelmű éjszaka után terhes maradt, de akkor pontosan tudta: nem érett még az anyaságra. – Diplomát akartam szerezni, karriert építeni. Emellett éltem a kollégisták gondtalan életét, lakás és kötelezettségek nélkül. Nem fért bele az anyaság, a gyerek.

Nem maradt más, mint a műtét. Mondja, fizikai fájdalmat nem érzett, csak ürességet utána.

– Egy nő sem jókedvében vállalkozik ilyen brutális beavatkozásra, és egy kicsit féltem is. Mert azt azért abban a forrófejű időszakomban is tudtam, eljön majd az idő, amikor majd gyermeket akarok. Tartottam attól, hogy a műtét miatt esetleg nem lehet.
Joggal.

Magyarországon a koraszülések harmada korábbi abortuszok következménye – figyelmeztet Czeizel Endre. A genetikusprofesszor azt mondja: a művi terhességmegszakításokat megelőző méhnyaktágítás az esetek tíz százalékában az izmok szétroppanásához vezet, és egy későbbi terhesség során a károsodott izmok nem képesek megtartani az egyre növekvő súlyú magzatot. Így idő előtt megindul a szülés.

Évente 340 csecsemő hal meg koraszületés miatt, mintegy száz közülük megmenthető lett volna az abortusztablettával.

– A szer, amely az anyai szervezet hormonrendszerére hat, megindítja a spontán vetélést. Így nincs szükség a veszélyes tágításra – hangsúlyozza a professzor.

Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO is segíti a gyógyszer kutatását. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai bevezetése óta eltelt mintegy három évtized során a tabletta jóval biztonságosabbá vált. Ma a fejlett országokban az ily módon véghezvitt terhességmegszakítások halálozási aránya százezerből egy. A műtéti eljárás esetében – szintén fejlett orvosi ellátás mellett – több mint tízszeres a kockázat.

A WHO kutatásaihoz a kilencvenes évek elején csatlakozott a Szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika is. Ennek keretében eddig 1200 nőn tesztelték a tablettát, szövődmény egyetlen esetben sem volt.

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár mindezek ellenére előszeretettel hangoztatja, hogy a tabletta mellékhatásai nem ismertek, illetve a módszer kifejezetten kockázatos. Egyik nyilatkozatában azt is hozzátette: kihasználnak minden jogszabályi lehetőséget, hogy megóvják a magyar anyákat ezektől a kockázatoktól. A magyar anyákkal csak azt nem közölték, hogy miből ered a súlyos megállapítás.

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet pedig épp erre lenne kíváncsi. Betegjogi programvezetőjük, Kapronczay Stefánia közérdekű adatigénylés keretében kikérte a minisztériumtól a tabletta kockázatait igazoló kutatási eredményeket. Nem jött válasz. A TASZ ezért perre készül.

De nemcsak Szócska Miklóst hagyják hidegen a tények. A kereszténydemokrata politikussá avanzsált Pálffy István egy tévéinterjúban kifejtette, az abortusztabletta a magzatot „lesavazza”. Több párttársával együtt amiatt is retteg Pálffy a bevezetésétől, mert szerinte az könnyelművé tenné a nőket, akik ezután még kevésbé védekeznének.

A női lélek nagy ismerője ezúttal is téved: uniós adatok támasztják alá, hogy egyetlen országban sem nőtt emiatt az abortuszok száma. Amúgy az ötlet, hogy a nőket a fájdalmasabb műtéti eljárással „büntessék”, ha már elvetetnék a magzatukat, sajnos nem eredeti. A TASZ és a PATENT jogvédő egyesület is ismer nem egy olyan esetet, amikor a nőgyógyász szándékosan kíméletlenül, a lehető legtöbb fájdalmat okozva végezte a beavatkozást és az azzal járó vizsgálatokat.

A tablettaellenes hadjárat nem csitul. Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanszékvezetője Czeizel Endrével vitatkozott egy televíziós műsorban. A tanszékvezető azzal borzolta a genetikusprofesszor és a tévénézők idegeit, hogy szerinte a fogamzásgátlás is gyilkosság.

Czeizel évtizedek óta küzd azért, hogy a döntéshozók végre felismerjék a felvilágosítás szerepét az abortuszok számának visszaszorításában. A professzor a kilencvenes években tanulmányi programot is kidolgozott az iskolások felvilágosítására. 120 iskolai próbaórán is részt vett és a program alapján 1100 pedagógus kapott egyhetes képzést.

– Nem olyan nehéz meggyőzni a fiatalokat – mondja, és példaként Hollandiát említi, ahol bár európai viszonyokhoz képest is igencsak liberális a szabályozás, a kontinensen a legalacsonyabb az abortuszok száma: ott komolyan veszik a felvilágosítást, és a fiatalok számára magától értetődő a védekezés. – Kiderült az is, hogy ezek az órák más vonatkozásban is hasznosak – teszi hozzá.

– A fiatalok jövőképének igenis része a családalapítás. Így például ha azt mondják: a dohányzás nehezítheti a gyerekvállalást, sokkal nagyobb eséllyel talál meghallgattatásra az intelem, mint ha a tüdőrák veszélyeit ecsetelik nekik.

A felvilágosító órákat egyébként annak idején Harrach Péter vetette ki az alaptantervből. Az indoklás úgy szólt: ez a téma nem az iskolába való.

Manapság a felvilágosítás megkésve, a fogantatás után érkezik. A törvény szerint az abortuszt kérő nőnek kötelező két alkalommal megjelennie a helyi családsegítőnél. Itt a műtét kockázatairól adott tájékoztatás mellett tesznek egy kísérletet a lebeszélésükre is. Hogy milyen hatékonysággal, azt az az adat is mutatja, hogy a tanácsadás után a nők 94-95 százaléka végül a beavatkozás mellett dönt.

Nem kérdés, hogy ez a fajta „felvilágosítás” csupán eső után köpönyeg.

– Ráadásul a procedúra sokszor rendkívül megalázó – hangsúlyozza Kapronczay. – Előfordul, hogy épp erőszakos férje miatt kéri valaki az abortuszt, miközben a családsegítő tapintatlanul arról faggatja, miért egyedül érkezett a tanácsadásra. Máskor többgyermekes anyáktól azt tudakolják, miért nem fér el náluk még egy kistestvér.
Nemrégiben derült ki: egy várpalotai orvos tíz éven át illegálisan végzett abortuszokat, természetesen kötelező tanácsadás nélkül, alkalmanként hatvanezer forintért, ami a kétszerese a hivatalos árnak. A műtétre tömegesen jelentkezők száma az ékes bizonyítéka annak, mennyit ér meg a családsegítők megkerülése. Ráadásul a fogamzásgátló eszközök a szegényebbek számára elérhetetlenek. Czeizel találkozott már olyan asszonnyal, aki takarékosságból nem védekezett: úgy számolt, legfeljebb évente egyszer teherbe esik, s ez összesen 30 ezer forintos költség.

Kapronczay Stefánia felhívja a figyelmet az 1992-es magzatvédelmi törvényre, amely szerint az államnak kötelessége a rászorulók segítése, hogy fogamzásgátló eszközökhöz jussanak. Erről a passzusról azonban hajlamos megfeledkezni a mindenkori egészségügyi vezetés. Mindössze néhány településen – például Monoron – juthatnak a nők ingyenspirálhoz. Igaz, a jogvédő szervezetek szerint ez nem feltétlenül az abortuszok visszaszorításáról szól: félő ugyanis, hogy az ingyenspirál a romák elleni diszkriminatív politika része ezeken a településeken.

Abban jogvédők és orvosok is egyetértenek: Nyugat-Európai öszszehasonlításban kiemelkedően magas Magyarországon az abortuszok száma, és ez ellen tenni kell. Az abortusztabletta csak egy újabb módszer, de a jelentősége – a kisebb kockázat miatt – annál nagyobb.

A kérdés: miért kell évente 100-120 gyereknek meghalnia vagy maradandó károsodást szenvednie – az élet védelmének jegyében – műtéti terhességmegszakítás miatt, ha a tablettával ez elkerülhető lenne?

A válasz a politikában keresendő.

Ausztriába mennek abortuszra: