Pofapénz és közösségi tervezés
A XIII. kerületi önkormányzat víziója az, hogy jó életminőséget biztosító településrészre színvonalas munkahelyek települjenek, és mindehhez magas szintű, minőségi szolgáltatások kapcsolódjanak, amelyek hozzájárulnak az ott élők rekreációjához. Erről Tóth József, a kerület polgármestere (MSZP) beszélt a 168 Óra Budapest-konferenciáján. Hogy a vízió számonkérhető legyen, az önkormányzat nemcsak a közterületi, hanem szociális, oktatási ügyekben is közösségi tervezést folytat.
Tóth József szerint erős fővárosi, országos és nemzetközi versenyben kell helytállniuk, Budapestnek ugyanis Bécs, Varsó, Kijev is versenytársa. Nem mindegy hát, hogy milyen feltételek között kell dolgozniuk. Az 1990-től 2010-ig terjedő időszakban mindenki elfogadta az Európai Önkormányzat Chartát, utána azonban egy korlátozott önkormányzati rendszer alakult ki, amelynek célja a centrális erőtér kiszolgálása. Az új rendszer az emberek öngondoskodására épít, az önkormányzatok szociális segélyre nem kapnak pénzt.
Tóth József szólt arról, hogy nehézséget okoz az emberek csodavárása, a finanszírozás szűkös volta, hogy 2010 óta az önkormányzati rendszerben – mint mondta – „pofapénz” jelent meg, vagyis politikai alapon ítélnek oda kormányzati forrásokat. Mégis imponáló eredményeket tudnak felmutatni: a fővárosban létrejött 3,2 millió négyzetméter kereskedelmi-szolgáltató egységből a XIII. kerületben épült meg egymilló négyzetméter. Tóth József polgármestersége alatt a kerületben mintegy húszezer új lakást húztak fel csaknem egymillió négyzetméter területtel. Jelenleg is 7-8 ezer új lakást építenek. Az új lakókat, 40-45 ezer állampolgárt az önkormányzatnak ki kellett szolgálnia: gyermek-, egészségügyi és szociális intézményekkel.
Bácskai János, a IX. kerület fideszes polgármestere is az eredményekről és a célokról beszélt. Megemlítette, hogy két évvel ezelőtt a Csarnok téri ásatáskor kiderült, már a bronzkor óta lakják ezt a városrészt. 1990-ben 32 ezer állami, tanácsi lakás volt a kerületben, több mint egyharmada alacsony komfortfokozatú vagy komfort nélküli. Belső-Ferencváros végül komfortossá vált, a városépítés és -fejlesztés itt megállt, a közös képviselők klubjában felvetődött problémákat orvosolják, különösebb dolguk itt a városvezetőknek nincsen. A Bálna épülete melletti Nehru part fejlesztésére pályáztak, a felújítás után sokan veszik igénybe ezt a pihenőövezetet. A 18 ezer embernek otthont adó József Attila lakótelep elmúlt ötvenéves, szerinte megérett a felújításra, az önkormányzat tervpályázatot írt ki. Építésekor úgy alakították ki, hogy nincs benne közösségi tér, templom, nem volt rendőrség, de még piac sem. Kitették a terveket a nagy játszótéren, meghívták a lakókat, és közösen beszélték át, milyennek képzelik a következő ötven év lakótelepét. Bácskai a Ferenc tér felújítása kapcsán arról beszélt, hogy két tér volt ezen a részen, a kerületben először ott próbálták ki a közösségi tervezést. Meghívták a lakókat, akadt, aki több parkolóhelyet szeretett volna, más kutyafuttatót, az önkormányzat pedig mediátori szerepet vállalt.
Tóth József szerint a befektetői és a városi érdeket is össze kell hangolni, így lehet az adott városrészbe tőkét csábítani. Bácskai János emlékeztetett arra, hogy a ferencvárosi tömbrehabilitáció kétszer is megnyerte a FIABCI (Nemzetközi Ingatlanszövetség) Prix d’Excellence nagydíját. A szakma Oscar-díjának számító nemzetközi nívódíj az ingatlanfejlesztési csúcsteljesítményeket ismeri el. A tömbrehabilitáció működési elve, hogy magántőkét vonnak be a fejlesztésekbe.
