Pénzszórásban már világbajnok az Orbán-kormány, remény sincs, hogy megmondják, konkrétan mennyit nyerünk az egésszel
Számháború alakult ki a budapesti vizes-világbajnokság körül, a kormányzat ugyanis szeret sajátos módon számolni, amikor arról van szó, hogy az adófizetőknek mennyibe kerül egy-egy beruházás, adott esetben a jelenleg zajló nemzetközi sportesemény. Ugyanezt tapasztalhattuk a 2024-es budapesti olimpiai pályázat esetében, amikor is több mint ezermilliárd forinttal tért el egymástól a kormányzati becslés és a különböző szakértői számítások eredménye arról, mekkora is lenne a végső számla. Persze most a vita nem elméleti, az úszó-vb – fekete lyukként – ténylegesen nyeli az adóforintokat.
Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter szerint 130,6 milliárd forint lesz az esemény összköltsége. Csakhogy, tette hozzá azonnal, valójában nem is ennyi, mert ebből a pénzből a 92 milliárd forintnyi fejlesztés nagy része – mintegy 85 milliárd forint értékű beruházás – akkor is megvalósult volna, ha Magyarország nem rendez világbajnokságot. Például a Duna Aréna csaknem 42 milliárd forintja nem szerepel a közvetlen kiadások között, mert ez az összeg a kormány szerint csak közvetetten kapcsolódik az eseményhez. Mint ahogyan a pesti alsó rakpart vagy a Margitsziget rekonstrukciója, valamint a Dagály strand, a Hajós Alfréd és Széchy Tamás, valamint a Császár–Komjádi uszodák felújítása is.
Fotó: Merész Márton
Orbán Viktor is úgy látja, nem kell az összköltségeket szó szerint a világbajnoksághoz kapcsolódó kiadásnak venni. A Kossuth rádió 180 perc című műsorában a kormányfő ezt ekként magyarázta: „Az összes olyan vizes létesítményt felújítottuk, ahova egyébként hajnalonként a budapesti szülők a gyerekeiket hordják úszni. Árvízvédelmi beruházásokat hajtottunk végre, korábban magas vízállásnál mindig voltak Budapesten problémáink, az egész Dagály fürdőt felújítottuk, az egy nagyon népszerű helye a városnak, az alsó rakpartot megcsináltuk, a sétányokat megépítettük, tehát azt kell mondanom, hogy egy olyan városfejlesztési programot hajtottunk végre, amire a vizes-vb nélkül aligha lett volna lehetőségünk, vagy legalábbis nem ilyen rövid idő alatt, mert mindezt két év alatt hajtottuk végre. Szerintem ez jó a budapestieknek, szerintem a vb után is élvezni fogják ennek az áldásait, de jó mindannyiunknak, mert növeli a magyar nemzetnek az önbizalmát, föltéve, ha mindenen sikeresen túl leszünk.”
A fejlesztések mellett a szervezési költségek meghaladják a harmincmilliárd forintot, a FINA-nak fizetendő jogdíj pedig csaknem hatmilliárd forint.
A nemzetközi példákat tekintve nehéz a magyarországihoz hasonló költségvetésű vizes-világbajnokságot találni. A 2017-es esemény rendezési jogát eredetileg Guadalajara kapta meg, de miután a mexikói kormány úgy döntött, hogy az ország és a város mégsem bír el egy 26 milliárd forintnak megfelelő összegű kiadást, Magyarország ugrott be helyette. A magyar kormány első körben kevesebb mint 15 milliárd forintot hagyott jóvá a világbajnokság költségeire, ám ez pillanatok alatt megháromszorozódott, egy 2015-ös kormányhatározat szerint 49 milliárdra emelkedett, mára pedig meghaladta a 130 milliárd forintot.
Budapest előtt az oroszországi Kazanyban rendezték a vizes-világbajnokságot. Az orosz költségeket pont annyira nehéz reálisan értékelni, mint a magyart, a nemzetközi sajtó szerint azonban mintegy 3,5 milliárd rubelbe, vagyis mostani árfolyamon számolva alig több mint 15 milliárd forintba került a rendezés. Ugyanakkor – ahogyan a magyar kormány – a végösszegbe nem számolták bele a városfejlesztési kiadásokat, illetve a 45 000 férőhelyes, 120 milliárd forintnak megfelelő rubelbe kerülő arénát sem.
Csakhogy nekik van rá indokuk: a stadion valójában futballarénának épült – a Rubin Kazany az európai futballszcéna nem kiemelkedő, de jegyzett szereplője, a város pedig a jövő évi oroszországi világbajnokság egyik helyszíne lesz –, és csak átmenetileg alakították át a vizes eseményre.
A Portfólió idézi a Catalan News cikkét, amely szerint 2013-ban Barcelonában mindössze 25 millió euróból, vagyis 7,5 milliárd forintból kijött a vizes rendezvény. Igaz, a spanyolok nem építkeztek, elég volt rendbe tenniük az 1992-es olimpia és 2003-as FINA-világbajnokság létesítményeit. Kevés információ van a még korábbi, 2009-es római világbajnokságról. Az olaszok elvileg 40 millió euróból, vagyis 12 milliárd forintból rendezték meg a vizes versenyeket, s a költségek nagy részét az állam állta.
Akárhogyan számolunk is, Magyarország élen áll a költésben.
Cornel Marculescu, a Nemzetközi Úszószövetség ügyvezető igazgatója a FINA legutóbbi sajtótájékoztatóján próbált lelkesíteni, s elmondta, hogy míg a 2013-as barcelonai világeseményt a közvetítéseken keresztül csaknem 4,4 milliárd ember követte szerte a világon, addig a 2015-ös kazanyi vb teljes nézettsége már 6,8 milliárd volt. A nézettséggel együtt növekszik a világeseménynek a rendező ország gazdaságára gyakorolt pozitív hatása is. Hozzátette, az elemzések szerint a barcelonai rendezés közel 211 millió euró értékű többletet eredményezett, míg a kazanyi 162 millió dollár hasznot hozott.
Fotó: Merész Márton
Amit Magyarországról tudunk: Seszták Miklós szerint a bevételek 7–10 milliárd forint körül lesznek, de ez az összeg nem tartalmazza a gazdaságra gyakorolt hatást, ami a vendéglátó- és szálláshelyeken jelenik meg, illetve nem lehet számszerűsíteni azt az országimázs-növelő hatást, amit a világbajnokság jelent. A jóval nagyobb költségek mellett egyelőre tehát nem tűnik nyereségesnek a hazai vállalkozás, s
a miniszter szavaiból az derült ki, hogy a jövőben sem remélhetünk majd egy konkrét számot arról, mit is hozott Magyarországnak a világverseny.
Arról többet lehet tudni, hogy mit vitt. Már csak azért is, mert a legtöbb megrendelés és munka közbeszerzés-köteles volt, s megjelent a hazai vagy az európai közbeszerzési adatbázisban. Ez nem azt jelenti, hogy a folyamat mentes lenne a túlárazásoktól, vagyis a korrupciótól.
A világbajnoksággal kapcsolatos beszerzésekre új szabályokat alkottak, s annak megfelelően módosították a hatályos közbeszerzési törvényt is, ami kiterjed a „Budapesten és Balatonfüreden megrendezendő Úszó-, Vízilabda-, Műugró, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság megrendezéséhez szükséges, illetve azzal összefüggő, azt kiszolgáló beruházásokra és felújítási tevékenységre – ideértve a közterületi, közmű- és árvízvédelmi beruházásokat is –, a beruházással összefüggő beszerzésekre és a beruházással összefüggő közigazgatási hatósági eljárásokra, valamint a világbajnokság megrendezésével és szervezésével összefüggő egyéb beszerzésekre”. Vagyis mindenre.
Ahogyan a jogszabályban áll, a világbajnokság lebonyolítása kiemelkedően fontos közérdek, s mint ilyen, az ezzel kapcsolatos szerződések nem tűrnek halasztást. De akadnak további könnyítések is.
A kapcsolódó közbeszerzési eljárásoknál az ajánlatkérőnek joga van rendkívüli sürgősségre hivatkozva hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazni. Ilyenkor a megrendelő meghív három ajánlattevőt, jogában áll minden egyéb szempontot mellőzni, és csupán az ár alapján dönteni, vagyis a legalacsonyabbat választani. Normál közbeszerzési eljárásoknál az ár csupán az egyik tényező
a feltételek közül, amelyek meghatározzák, ki nyerheti el a megrendelést.
A Transparency International Magyarország korrupciós technikákról szóló tanulmánya szerint az ilyen, hirdetmény nélküli, meghívásos pályázatok a korrupció melegágyának számítanak. A tapasztalatok szerint a három meghívottból csak az egyik ajánlattevő szándéka valós, a többiek pusztán arra kellenek, hogy meglegyen a jogszabályban előírt számú szereplő. Az ilyen, előre leosztott közbeszerzéseknél gyakori a túlárazás, illetve a jelentkező cégek pontosan tudják, mi az a maximum ár, ami majd belefér a megrendelő büdzséjébe, s annak megfelelően tesznek ajánlatot.
Érdekesen alakult például az úszó-vb egyik üzemeltetési közbeszerzése, amely a Duna Aréna (Dagály) és a FINA Market teljes körű üzemeltetési és épület-karbantartási feladatainak ellátásáról szól. Először 2017 márciusában hirdették meg a munkát, akkor egy 18 hónapos időszakra lehetett ajánlatot tenni. A két érvényes ajánlat egyike valamivel hárommilliárd, a másik 2,5 milliárd forint fölötti volt. Az eljárás eredménytelenül zárult, mondván, az ajánlatok meghaladják a rendelkezésre álló fedezetet.
Aztán újra meghirdették a beszerzést, és május végén eredményt is tudtak hirdetni. Csakhogy ezúttal a munka mindösszesen három hétre szólt, és csupán 500 millió forint állt rendelkezésre. A nyertes cég végül 497 millió forintért jutott a megbízáshoz, vagyis fajlagosan sokkal drágább lett az üzemeltetés: heti 165 millió forint, szemben a korábbi eljárás ajánlataival, amelyek heti 41, illetve 35 millió forintról szóltak. A tendert a Kis-Szölgyémi Ferenc tulajdonában lévő B-Omega-T Kft. nyerte, őt korábban Simicska Lajos és Fonyó Károly üzleti körébe sorolták, de az Átlátszó egy tavalyi cikke szerint egyes cégszálak Rogán Antal környezetéhez fűzik.
Ugyancsak Kis-Szölgyémi cége az állami takarítási közbeszerzéseken évek óta sikeres B+N Referencia Zrt., amely a többi között dolgozik a postának, a rendőrségnek, a vasútnak. A társaság a világversennyel kapcsolatos takarítási tenderre is beadta jelentkezését – cikkünk írásakor még nem volt nyilvános a végeredmény –, a nettó 300 millió forintos keretösszeg tartalmazza a városligeti, a margitszigeti és a Batthyány téri versenyhelyszínek tisztán tartását.
A tender érdekessége, hogy az ajánlatokat július 7-ig lehetett benyújtani, és a munka július 14-én már el is kezdődött. Vagyis csak az tudja elvégezni, aki egészen biztosan számított és felkészült a megbízásra.
A három versenyző cég közül kettőben érdekelt Kis-Szölgyémi Ferenc.
A könnyített és gyorsított közbeszerzési eljárások, valamint a baráti cégek előnyben részesítésének hozadéka, hogy egyes fejlesztések menet közben megdrágulhattak. A Duna Aréna például eredetileg 40 milliárd forintból épült volna meg, de végül 46 milliárd forintot költöttek rá. A Batthyány téren álló ugrótorony 1,3 milliárd forintról rugaszkodott el, s egészen 3,1 milliárd forintig emelkedett, ezáltal nyolcszor lett drágább, mint amennyiből legutóbb, Kazanyban, kihozták ugyanezt. A világbajnokság után elbontják a tornyot. Több mint kilencmilliárd forint ment el a Margitsziget rendbetételére, ott percekkel a vb előtt még állt az építési hulladék. A tervezetthez képest jelentősen emelkedtek a szálláshelyekre és a hotelek biztosítására szánt költségek is.
A féktelen költekezés legnyilvánvalóbb szimbóluma a megnyitó ünnepség volt, amelyre 3,4 milliárd forintot fordítottak. Állítólag a közvetítés imázsértéke megfizethetetlen előnyöket jelent Magyarország számára. Látva a produkciót, ezt valóban nehéz lenne forintosítani.
