Ott a bélyeg mindenkin

- Hezitált, mielőtt elfogadta a Story tévés felkérést?

– A köztévében február 4-én kaptam meg egy december 29-re keltezett levelet arról, hogy csoportos leépítés miatt elküldenek. Később mégis megpróbáltak marasztalni, mondván, nincs elég képernyős arc. Végül közös megegyezéssel jöttem el. Nagyon zavart, hogy ott nincs igény az általam képviselt értékrendre és munkamorálra. Szerencsére épp ekkor keresett meg a Sanoma.

- Reklámkampányokkal és közszereplők kommunikációs felkészítésével foglalkozó

– Ezt hadd ne kommentáljam.

- Szeretném.

– Az idézett mondat elhangzott. Nem is értettem, annyira bizarrnak tűnt, de aztán közölték: más vezeti a műsort, amelyről tárgyaltam. Nehéz helyzet volt. Tizenkét évet töltöttem a közmédiában, hiszek benne.

- Szóval?

– Láttam jól működő közszolgálatot, amikor kétszer is gyakornokoskodtam Németországban a ZDF-nél. Rendkívül szomorú, hogy nálunk nincs igény igazi újságírói kérdésekre, véleményekre, víziókra.

- Önnek – ezek szerint – az „igazi újságírói kérdései” miatt kellett távoznia?

– A politika – oldaltól függetlenül – még mindig hitbizományának tekinti a közmédiát. Azt hiszi, akkor ér el vele a legtöbbet, ha irányíthatja. Intendánsválasztás idején dolgoztam a ZDF-nél, és ott is megesett, hogy „bepróbálkozott” a politika, de elakadt a legfelső szinten. Nálunk a közmédiában mindez leér a szerkesztők, riporterek szintjére.

- Bárdos András kollégája a Hír24-nél nemrég így nyilatkozott: „Ma Magyarországon vagy barát vagy, vagy ellenség. Árnyalatokkal semmire sem mész. A középen állásnak ugyanakkor van egy számomra rossz hangulatú mítosza, mintha attól, hogy konzervatív, baloldali vagy liberális a gondolkodásod, nem mondhatnál igazat. Mondd egy angol újságírónak, hogy te minden pillanatban középen állsz a pártok közt – ki fog röhögni.”

– Ma már rengeteg újságíró nem mer véleményt nyilvánítani. A közszolgálatban annak idején azt tanították nekünk, hogy objektíven, egyik oldalra sem húzva mutassuk be a híreket. Ebből lett az, hogy egyik csapat ezt mondja, a másik azt, a néző meg kezdjen vele, amit akar. Pedig nem biztos, hogy helyes az eljárás, miszerint nincs más dolgunk, csak bemutatni a véleményeket. Sok néző nem igazodik el, mert nem lát bele a részletekbe, vagy mert az adott téma túl bonyolult. A valóságot, az igazságot kell megpróbálnunk bemutatni, segítenünk megérteni. De pont ettől fél a magyar újságírószakma, hiszen ott a bélyeg mindenkin.

- Minap épp a Magyar Nemzet, valamint a Fidesz kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté nyalt fel egy bélyeget. Kormánybuktató célzatú összeesküvés szításával vádolta meg a „kommunista Szabó György” által vezetett Sanomát, benne a most indult Hír24 Híradót. Ebben a „vadbalos” szerkesztőségben ön „árnyalja a képet”, hiszen EU-szóvivőként 2011-től egy éven át szolgálta az Orbán-kormányt.

– Mondtak rám már MTV-s koromban is mindent: ahogy érkeztek a különféle kurzusok, úgy könyveltek el minket hol kommunistának, hol Fidesz-bérencnek.

– A BBC-nél miért nem fordul elő ilyesmi?

– Magyarországon mindenhol ott a politika, így sokan joggal féltik az egzisztenciájukat a váltásoktól. Az újságírók is egyre inkább belenyugszanak a helyzetbe, lehajtják a fejüket, és teszik, amit elvárnak tőlük. Sokan belefásultak a skatulyázásba.

– Miután letelt a magyar uniós elnökség fél éve, ön visszaszerződött a köztévéhez. Miért? Nem akadt új kormányzati feladat és pozíció?

– A szóvivői munka kiváló projekt volt, azzal az érzéssel, hogy tettem valamit az országért. De ahogy bekerültem a minisztériumi gépezetbe, rájöttem, nem való az én habitusomnak. Sokkal pörgősebb és agilisabb vagyok. Ráadásul nem kívántam belemászni a politikába. Két nagyon jó fizetéssel kecsegtető feladat is megtalált a profitszférából, ezeket azért a műsorért utasítottam vissza, amelyet végül nem kaptam meg. Azért mentem vissza a közmédiába, mert ismét újságíró akartam lenni.

– Ha kormányszóvivőnek kérték volna fel, mit lép?

– Felkértek.

– Tényleg? Ki? Mikor?

– Korábban a Fidesz mint párt illetve a Gyurcsány-kabinet részéről is érkezett megkeresés szóvivői munkára.

– És?

– Egyiket sem vállaltam.

– Most „kommunisták bérenceként” ön is kapott a Kocsis Máté-féle kartácsból.

– Úgy támadtak minket, hogy senki egyetlen percet nem látott a híradónkból, hiszen csak a napokban indult a műsor. Nonszensz.

– Úgy tudni, a Hír24 Híradó első adása – a reklámkampány ellenére – nem hozott plusz nézettséget. Annyian kapcsoltak a Story4-re, ahányan abban az idősávban korábban is tették: úgy kétszázaléknyian.

– Nagyjából 1,8 szokott lenni, de aznap felment három százalékra. A Hír24 hírportál oldaláról további hatezren töltötték le az első híradót.

– A tulajdonos mekkora nézettséget vár el, és mennyi időt kaptak erre?

– Számukra most nem a nézettség a legfontosabb szempont.

– Hanem?

– Az, hogy a műsor stabilan és színvonalasan teljesítsen. Itt nem egy kaptafára gyártott másfél perces riportokat kell elképzelni, van idő, mindenki kibontakozhat, vihetünk egyéni ötleteket a feldolgozásba.

– Ez a Skynews koncepciója: kevesebb téma, részletes, emberközeli, praktikus tálalás.

– Valóban az angolszász televíziózás a minta, amelyben helyet kap az értelmezés és a háttér. Nem foglalkozunk minden témával, amivel viszont igen, ahhoz gyakran hívunk szakértőt is a stúdióba.

– A Sanoma néhány bulvárterméke hosszas előkészítés után robbant be a piacra, és tarolt is rendesen. A Hír24 Híradó előtt készült piackutatás arról, van-e igény ilyesmire Magyarországon?

– A Sanoma döntéshozói érzékelték a komoly híradó hiányát a piacon.

– Vagyis nem készült piackutatás?

– Természetesen készült.

– Azt hogyan veszi be az átlagnéző, hogy a Story bulvármagazin nevét viselő tévében két Poirot között egy Skynews típusú komoly híradót lát?

– Hosszútávon az a cél, hogy az egész csatornát átpozicionáljuk. Már most egyre komolyabb sorozatok futnak, és hamarosan bővül a közéleti műsorok köre is.

– Klasszikus közszolgálatiság egy kereskedelmi televízióban?

– Valóban furcsa, és jellemzi a magyar média állapotát, hogy egy kereskedelmi televízió lát fantáziát közszolgálati jellegű híradóban, ami viszont egyáltalán nem újdonság Európában.

– Lesznek politikus vendégeik?

– Szeretnénk. És reméljük, beülnek majd a stúdiónkba.

– Kocsis Máté?

– Akár ő is. Ha eljön.

– Megbélyegzettként is tudnak majd semlegesnek maradni, „középről” kérdezni?

– Igyekszünk. A bélyegek előbb-utóbb úgyis lekopnak, a műsor pedig majd bizonyít a közönségnek. Az ARD német közszolgálati csatornán fut egy műsor, amelyben egy tekintélyes újságíró egy bizonyos témában vázolja a véleményét. Nem elkötelezettje egyetlen pártnak sem, nem valaki, legfeljebb valami mellett vagy ellen foglal állást. Ennek ott van kultúrája, nálunk nincs. Mi nem tanultuk meg, mitől jó a közszolgálat, mi a feladata.