Összefogás helyett jön a "szemét Gyurcsány"

Sokan azt mondják, hogy Gyurcsánynak visszább kellene húzódnia, és olyanokat maga elé engednie, akik kevésbé megosztó személyiségek. Ezek a bizonyos megbuherált avasi fotókon is látszik, hogy nem mindenki szereti őt annyira. És finoman fogalmaztam.

Van helye a kritikának, akár vele, akár a kormányzásával szemben. De ne mi, ne egy kockásabroszos asztal mellett döntsük el, hogy van-e igény rá és az általa vezetett pártra, hanem a választók. Jelen esetben úgy néz ki, hogy igenis van igény a Demokratikus Koalícióra, hiszen a felmérések szerint kb. 200.000 választó szavazna ránk.
Egyetértek, kellenének új arcok, friss politikusok. Csakhogy a jó politikus nem úgy lesz, hogy valaki kitalálja őt, hanem ő maga szisztematikusan építi magát. Elkezd aktívkodni, részt vett a politikai vitákban, kiderül hogy van érvényes mondása az emberek gondjaira, és eközben kiszakítja magának azt a teret, amit be szeretne tölteni. Gyurcsány Ferenc szokta azt mondani, hogy a jó politikus nő, mint a dudva és taposhatják, ahogy akarják, ő csak jön, jön, jön. Bárcsak jönnének az ilyen politikusok, a tehetséges fiatalok, az új gondolatok, a problémák friss megközelítései!

Ellentmondok: a karácsony előtti odaláncolós akció az LMP-nek jutott az eszébe. Nem volt ciki odamenni és „lenyúlni” az eseményt?

Tartottunk volna sajtótájékoztatót, hogy ejnye-bejnye? Ott kellett lennünk. Egyébként meg az a mi ötletünk volt, hogy menjünk oda, ahol a probléma, a szegénység és nélkülözés van. Ebből lett az, hogy napokig éltünk Miskolcon, az avasi lakótelepen.

Nem hiszem, hogy mindkettőnek ugyanolyan nagy sikere lett volna.

Szerintem mindkettő tipikusan figyelemfelhívó akció volt. A kordonhoz láncolás nyilvánvalóan nagyobb hazai és külföldi nyilvánosságot kapott azzal, hogy Gyurcsány is odament. Be kell látni, hogy nagyobb hírértéke van annak, hogy a volt miniszterelnököt elviszik a rendőrök. Az avasi program a figyelemfelhíváson túl arról is szólt, hogy fel kell számolni az emberek és a politika közötti óriási távolságot: a politikus menjen oda a választóihoz, tapasztalja meg a problémáit, utána talán jobban tud nekik segíteni azok megoldásában.

Nem volt ez egy kicsit erőltetett? Még az úgynevezett „balliberális” sajtóban sem voltak egyértelműen pozitívak a visszhangok.

Így van, voltak kritikus hangok. De közben ugyanezek a kritikusok hosszan értekeznek arról is, hogy tenni kellene valamit, hogy a politikusok végre foglalkozzanak a valódi problémákkal, hogy tegyünk végre a szegénység ellen. Ebben teljesen egyetértünk, csak ezek után nem az következik, hogy mit és hogyan kellene tenni, hogyan kellene összefogni a közös célokért, hanem jön a „szemét Gyurcsány”. Megbicsaklanak az érvek, mindig ugyanide lyukadunk ki. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Akciók kellenek, majd azok alapján új politizálás. Szerintem az avasi három nap és az odaláncolás is jó volt erre. Lehet fanyalogni azon, hogy a milliárdos elment az avasiakhoz, de elment és megtapasztalta a problémáikat. Egyik politikusnak se válna kárára, ha beszélgetne a választóival és megtapasztalná, milyen körülmények között élnek, milyen problémáik vannak. Sokszor hallottuk, hogy a politika elszakadt a hétköznapi emberektől. Ezer módon lehet ezen változtatni. Ez ilyen akciókkal, majd az azokból fakadó politizálással például.

Lesz folytatása a történetnek?

Igen. Az ottani tapasztalatainkat beépítjük a most készülő szakmai programunkba – mondanám, ha megelégednék az eddigi politikai módszerekkel. De ezt minden párt csinálja vagy mondja, ez nyilván kevés. Most azon dolgozunk, hogy miként lehetne ténylegesen megoldani az ott élő emberek gondjait. Bármikor be lehet adni egy törvénymódosítást, de vajon megoldja-e az a problémákat vagy csak tessék-lássék alapon kipipáljuk a feladatot? Ez most a legnehezebben megoldható következménye az avasi három napnak. Megjegyzem tök más a Parlament Nándorfehérvári termében jelentéseket olvasgatni, mint a helybeli cigányasszonnyal megbeszélni, hogy őt élősködőnek tartja a többségi társadalom, pedig fodrászata van és dolgozik.

Említette az összefogást. A DK kivel fogna össze?

Jelenleg úgy tűnik, hogy a DK az a párt, amely a leginkább szeretné az ellenzéki összefogást, és a legtöbbet teszi ezért az ügyért. 2014 februárjában már késő lesz az ellenzéki pártoknak ráébredni arra, hogy össze kellene fogni. Nem azt szorgalmazzuk, hogy most azonnal döntsük el, ki milyen listán indul, melyik választókörzetben ki lesz a közös jelölt. Először szóba kellene állnia egymással a demokratikus ellenzéki pártoknak, a háttérben a szakértőknek megvitatni a szakpolitikai kérdéseket. Szövődjenek az apró szálak a szervezetek között! Nyilván ezer ügyben mást gondolunk a világról, de abban egyetértünk, hogy Orbánékat le akarjuk váltani. De ez kevés.

A Jobbikkal nem fogna össze a DK?

Nem, nem, soha. És „technikai koalícióban” sem gondolkozunk velük, egy saját önképük szerint is antidemokratikus párttal.

Mi történik, ha Orbánék belebuknak a megszorításokba? Lassan havonta jelentenek be újabb elvonásokat. Meddig lehet még megszorítani, és mit lehet kezdeni egy ilyen országgal, ha esetleg mégis győzne az ellenzék?

Igen, folyamatosan, hetente jelentenek be újabb megszorító intézkedéseket, miközben értelmetlen vagy most nem fontos ügyekre rengeteg pénz megy el most is – például új stadion építésére, kormányközeli cégeknek médiavásárlásra vagy sajtófigyelésre. A baj csak az, hogy kemény intézkedésekre tényleg szükség van, mert Orbánék szétbarmolták azokat a kicsiny eredményeket is, amelyeket a szoci kormányok értek el a gazdasági válság kezelése kapcsán. Lehet itt epét hányni Gyurcsány nevét hallva, vagy Bajnait szidva, de tény, hogy az általuk végrehajtott három kiigazító-csomag hatására a gazdaság elindult felfelé, a bizalom kezdett visszatérni. Az elmúlt két év pedig ezt tette tönkre. Most mélyebben vagyunk, mint ahonnan 2010-ben indultunk, csak közben az embereknek tényleg nem maradt sem anyagi, sem lelki tartaléka az újabb csapások kivédésére, elviselésére. A borzasztó helyzetben egyetlen pozitívumot próbálhatunk találni: az emberek most már látják az ország valódi állapotát, és szerintem mindenki megértette, hogy változtatni kell az egészségügytől az oktatáson át mondjuk a nagy állami cégek szerepéig mindenen, mert különben itt sosem lesz kilábalás. Az őszödi beszéd is erről szól: emberek, szembesüljetek a valósággal. Akármilyen politikai erő, koalíció jön Orbánék után, ezt a helyzetet nekik kell majd megoldani.

Hogyan?

Az új kormány nyilván visszaállítja a korábbi alkotmányon alapuló állami berendezkedést, az állam kevésbé fog beleszólni abba, hogy ki mit csinál a magánéletében, pl. szexel-e házasságkötés előtt – hogy említsek egy kardinális és egy kisebb ügyet is. De a fizetés, vagy a nyugdíj nem lesz több. Fél évvel később sem. Sziszifuszi aprómunkával évek alatt fogjuk csak elérni a válság előtti szintet. Ehhez most szakembereknek és az ellenzéki pártok szakpolitikusainak kellene egy közös programon dolgoznia. Két és fél év van a választásokig, addig össze lehetne csiszolódni ezen a téren. De nem ez történik. A másik probléma pedig a Jobbik. Ez a párt egy csomó valós problémára talál rá, és ad azokra egészen undorító, gyomorforgató válaszokat. Ez ellen az a legjobb fegyver, ha a demokratikus erők is választ adnak ezekre a kérdésekre, csak nem kirekesztő, populista módon. A DK most ez próbálja meg.

Ha a Fidesz bukik, vissza lehet-e állítani az „előző rendszert”? Lesz restauráció?

Senki se mondja, hogy tökéletes volt a régi alkotmány, ugyanakkor a mostani rezsimmel szemben szerintem a baloldali összefogással hatalomra kerülő kormány nem tehet mást, mint visszaemeli azt az alkotmányt, amit most félreraktak. De ugyanabban a minutumban elkezd tárgyalni az új ellenzékkel arról, hogy mi legyen ezután, hogyan lehetne jobbítani azon. Sem morálisan, sem politikailag nem kifizetődő, ha négyévente újrakezdjük írni a történelemkönyveket. Ne feledjük, 2010-ben 2,7 millió szavazó erre a kormányra szavazott. Ők természetesen ugyanúgy a nemzet tagjai, mint mi, a mostani ellenzékiek. Az ő vágyaikat, értékeiket nem lehet semmissé tenni. Tehát a baloldalnak kompromisszumra kell törekednie egy nyertes választást követően is. Például az alkotmány szövegét úgy kellene megfogalmazni, hogy senki ne érezze kirekesztve magát belőle. Lehet, hogy elég bizonyos mondatokat átfogalmazni. Óriási tévedés lenne a „mindent letarolunk és visszaállítunk”-technikát alkalmazni.

Revans lesz?

Érzékelek egy revansvágyat a baloldalon, amit nagyon veszélyesnek tartok. Tény, hogy nem könnyű megértetni azokkal, akikkel most erőszakosan leszámolt a hatalom, hogy amikor fordul a kocka, akkor sincs mód a revansra. De meg kell értenie mindenkinek, a folyamatos revans és programújraírás sehová nem vivő út, így csak újratermeljük a jelenlegi problémáinkat. Nem irigylem az új miniszterelnököt ebben a helyzetben, mert piszok nehéz dolga lesz ebben is. Annyi érdeket kell majd szintetizálnia… és most nem is látom, ki lenne képes ezt teljes körűen megoldani.